Miért enged ki évente tízmilliárdokat feleslegesen az országból a magyar adórendszer?

A multinacionális vállalatok térnyerésével egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy az egyes országokban működő cégek nyereségéből mennyi jut külföldi tulajdonosokhoz. Alapesetben a vállalatok nyereségét két adóval terhelik: a nyereség után társasági adót kell fizetni, majd az ebből kifizetett osztalékot jövedelemként adóztatják az államok.

A külföldi tulajdonosok azonban alapvetően a lakóhelyükön fizetik meg a személyi jövedelemadót, ezt kiküszöbölendő találták ki a forrásadót. Ezt a külföldre vitt jövedelem, különösen az osztalék után kell megfizetni, hogy ne legyen hátrányos a külföldi tulajdon az azt befogadó ország számára.

Azonban a legfejlettebb országokat tömörítő OECD már az 1960-as évektől elkezdte ezt lebontani a kettős adóztatást elkerülő modellegyezményeiben: a megállapodó országok kölcsönösen felmentették egymás befektetőit a kettős adóztatás alól, így összességében mindenki jobban jár a szabad tőkemozgást támogató közgazdászok szerint. A gyakorlatban azonban – a közvetlen hatásokat tekintve – azok az országok járnak jobban az ilyen megállapodásokkal, amelyek vállalatai jelentős külföldi befektetésekkel rendelkeznek. A szegényebb országok pedig jellemzően rosszabbul, hiszen az ő cégeinek kevesebb külföldi befektetésük és így osztalékbevételük van.*

Maga a forrásadó azonban a fejlett országok túlnyomó többségénél megmaradt, hogy ezzel is megállapodásra ösztönözzék azokat az országokat, amelyekkel még nincsen kettős adóztatást elkerülő egyezményük. Az OECD kimutatása szerint 38 tagja közül csupán négyben nincs hatályban a vállalatok osztalékfizetése után forrásadó: Észtország, Lettország és az Egyesült Királyság mellett Magyarország, amely 2006-ban szüntette meg.

Nehéz érteni, miért nem adóztatja meg Magyarország a külföldi tulajdonosok hazánkból elvitt osztalékbevételeit, amikor azok megadóztatják a magyar befektetők hasonló befektetéseit, és szinte minden fejlett ország így jár el.

Az alábbi grafikonon látható, hogy nem is csekély adómértékről van szó, az OECD-ben az ezt kivető országokban átlagosan 23 százalék a mértéke. A szabad tőkemozgás nemzetközi élharcosának számító Egyesült Államokban is 30 százalék a mértéke, Svájcban pedig 35 százalék. A térségbeli országok közül Csehországban 35, Ausztriában 23, Szlovákiában és Lengyelországban 19 százalék.

Magyarország valószínűleg semmilyen hátrányt nem szenvedne, ha a többi régiós országhoz hasonlóan kivetné a külföldi osztalékokra vonatkozó forrásadót.

Kevesekre vonatkozó elvonás

A forrásadó ugyan létezik szinte minden fejlett gazdaságban, jelentős bevételt azonban nem hoz, hiszen a legtöbb fejlett gazdaságnak van egymással kettős adóztatást kizáró egyezménye, aminek szinte kivétel nélkül része az osztalék felmentése a forrásadó alól, vagy csökkentik annak mértékét jellemzően 10-15 százalékra. De ez kölcsönösen történik, így nemcsak az adóbevétel esik ki, hanem cserébe az aláíró ország állampolgárai és cégei sem fizetnek ilyet más országokban.

Az alábbi térképen látható, hogy Magyarországnak is van kettős adóztatást elkerülő egyezménye a fejlett országokkal. Ez alól csak az Egyesült Államok kivétel, illetve Oroszország és Belarusz mondta fel az Ukrajna ellen indított háború kapcsán az egyezmények bizonyos részeit.

Koncentrált osztalékkivitel

A fenti térkép alapján is sejthető, hogy a legjelentősebb partnerekkel van Magyarországnak kettős adóztatást elkerülő egyezménye, egyedül az Egyesült Államok számít olyan érdemi befektetőnek Magyarországon, amellyel – 2022 óta – nincs.

Mindezt az MNB fizetésimérleg-statisztikái is megerősítik. 2025-ben 2181 milliárd forint osztalékot utaltak el a külföldi résztulajdonban lévő vállalatok tulajdonosaiknak, ebből 92 százalék biztosan olyan országokba került, amelyekkel megállapodás mentesíti az osztalékot a forrásadó alól, vagy alacsonyabb adókulcsot határoz meg. A kivételek közül csak az Egyesült Államok jelentős. Az EU-n belül pedig a kapcsolt vállalatok között eleve nincs lehetőség forrásadó alkalmazására.

Tavaly 76,2 milliárd forintnyi osztalékot vittek haza az amerikai cégek Magyarországról, a külföldieknek fizetett osztalék 3,5 százalékát.

Ez azonban csak alsó becslés, mivel az MNB statisztikáiban csak a legalább 10 százalékos szavazati joggal rendelkező, vállalati befektetések érhetők el, ráadásul a speciális célú vállalatokat sem tartalmazzák az adatok.

A korábbi évek adatai és az átlagosan 23 százalékos OECD-adómérték alapján

az amerikai vállalatok zsebében nagyságrendileg évi 13 milliárd forintot hagy a magyar állam azzal, hogy nem alkalmaz forrásadót.

Igaz, ellenkező esetben az adóelkerülés mestereinek számító amerikai multinacionális cégek élhetnének egy egyszerű trükkel: egy másik európai leányvállalatukba irányíthatnák az osztalékokat, hogy elkerüljék az adót. Ugyanakkor azért ennek is van átfutási ideje és költsége.

Az egyezmény nélküli további országokba jutó pénzek közül érdemes még megemlíteni a tavaly 1,5 milliárd forintos orosz osztalékot, az utoljára 2024-ben közzétett adatú Bermudát (2,2 milliárd), a 2013-ban 26,9 milliárdos kajmán-szigeteki osztalékot (azóta titkos) és a 2017-ben 1,1 milliárdos Seychelle-szigeteki osztalékot (ez is titkos azóta). A hagyományos adóparadicsomok szerepe egyre csökken, így ezek még Oroszországgal együtt sem érhetik el ma már a 10 milliárd forintot.

Ezért a továbbiakban csak az amerikai és az azonosíthatatlan országokra érdemes koncentrálni: 2025-ben 114,5 milliárd forint osztalékot fizettek olyan tulajdonosoknak, akiknek nem volt meghatározható az országuk. Ezek után is meg kellene fizetni a forrásadót, mivel csakis az ismert és kettős adóztatást elkerülő egyezménnyel rendelkező országok esetében lehet attól eltekinteni. Ha lenne forrásadó, feltehetően igyekeznének pontosabban meghatározni a tulajdonos országát.

Az osztalékra kivetett, átlagos 23 százalékos forrásadóval számolva az utóbbi négy év átlaga alapján

az amerikai jövedelmek után mintegy 13, az azonosítatlan országok után, 50 százalékos fizetési kötelezettséget becsülve, 20 milliárd forint körüli többlet adóbevételt lehetne beszedni.

Márpedig a kormány a 2027-es költségvetés tervezésekor ennél jóval kisebb összegekért is lehajol, hogy ne menjünk messzire, az előadóművészek és sportolók forrásadójából egymilliárdos pluszbevételt vár.

Tízmilliárdokat fizethetnek a magyarok az Egyesült Államoknak

Az USA 2022. július 8-án hivatalos diplomáciai úton értesítette Magyarországot az 1979-ben köttetett kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény egyoldalú felmondásáról, minden bizonnyal a globális minimumadó magyar akadályozása miatt. A forrásadóra vonatkozó rendelkezések 2023 végével szűntek meg, azóta minden magyar vállalatnak és magánszemélynek, aki az Egyesült Államokban szerez osztalékbevételt, meg kell fizetnie az ottani 30 százalék adót.

Márpedig ez nem kis összeg: a legutoljára 2023-ra publikált amerikai adatok szerint 326 millió dollár, akkor árfolyamon 115 milliárd forint osztalékbevételhez jutottak magyar vállalatok és további 10 millió dollárhoz, 3,5 milliárd forinthoz magánszemélyek.

A magyaroknak 35,6 milliárd forint adókötelezettségük keletkezett volna 2023-ban az Egyesült Államokban osztalékbevételeik után, ha már akkor sincs érvényben a forrásadót korlátozó kettős adóztatási egyezmény.

Persze azt nehéz adatok hiányában megmondani, hogy ez hogyan változott az adóegyezmény hiányában, de feltehetően a nagyságrendje nem változott.

A forrásadó bevezetése már csak azért is fontos lenne, hogy az amerikaiaknak legyen motivációjuk egy új adózási megállapodás életbe léptetésére. Erre tett is kísérletet az Orbán-kormány Donald Trump elnökké választása után (a felmondás még Joe Biden elnöksége alatt történt), de nem járt sikerrel. Valószínűleg már csak azért sem, mert a jelen helyzetben az amerikaiaknak semmilyen érdemi előnyük nem származna belőle, sőt, csökkennének a bevételeik.