„Várkonyi Andrea segítségét kérem, hogy majd segítsen elmagyarázni két százmilliós zebrabőr csizma vagy egy francia pezsgő és egy dobozos Hell kávé elfogyasztása közben a szerelmetes urának, hogy szigorúbb feltételek mellett fogjuk bevezetni, mint ahogy azt vállaltuk”
– ezt mondta Magyar Péter miniszterelnök Szolnokon szeptember végén, miután bejelentette, hogy a januártól életbe lépő vagyonadónak lesz egy magasabb kulcsa is, ami a 100 milliárd forint feletti vagyonokra fog vonatkozni. Miután pedig a Fidesz a vagyonadó bevezetésére, a kata átalakítására és a profi labdarúgók ekho-kedvezményének eltörlésére úgy reagált, hogy Magyarországnak adóemelés helyett adócsökkentésre van szüksége, Magyar Péter múlt héten azzal vádolta a korábbi kormánypártot, hogy a milliárdos oligarchák érdekeit védi, és megpróbálja megakadályozni a tervezett intézkedéseket.
A kormányzati nyilatkozatokban keveredett, hogy a vagyonadóra az oligarchák miatt vagy az igazságosabb közteherviselés miatt van-e szükség, de összességében többször fordult elő indoklásként az utóbbi szempont. Magyar 2025 augusztusában a tervezett vagyonadó részletei kapcsán például kifejezetten arról beszélt, hogy a nagy vagyonok adóztatása nem büntetés, „hanem egy működő és emberséges országban a társadalmi igazságosság és szolidaritás egyik jele”, és azt is megemlítette, hogy ebből fogják fedezni kétmillió (mediánbér alatt kereső) ember szja-jának csökkentését. Múlt héten arról is beszélt, hogy itthon a tőkejövedelmek adózása kedvező, a vagyon pedig egyre kevesebb kézben koncentrálódik. Felidézte azt a statisztikát, hogy miközben a háztartások pénzügyi vagyona 170 százalékkal nőtt, a 100 leggazdagabb vagyona 325 százalékkal.
Kármán András pénzügyminiszter a vagyonadóról szóló sajtóeseményen nemrég részletesebben is kifejtette, hogy a kormány szerint azért is van szükség a magyar adórendszer átalakítására, mivel a jelenlegi szabályozás aránytalanul nagy terhet ró az alacsonyabb jövedelműekre, miközben a tehetősebbek jövedelmükhöz és vagyonukhoz képest kevesebb adót fizetnek. Érvelése szerint az egykulcsos személyi jövedelemadó, az alacsony társasági adókulcs és a megtakarítások viszonylag kedvező adóztatása elsősorban a vagyonosabb rétegeknek kedvez. Ezzel szemben a magas fogyasztási adók – különösen az általános forgalmi adó és a jövedéki adó – arányaiban nagyobb terhet jelentenek az alacsonyabb jövedelműek számára.
Kármán ugyan most nem említette, de tavaly a HVG-nek még a Tisza Párt gazdasági szakértőjeként adott interjújában konkrétabban is kifejtette, hogy az adózók legkevesebbet kereső húsz százaléka összességében hat százalékkal magasabb effektív kulccsal adózik, mint a leggazdagabbak. „Ezt az aránytalanságot akarjuk az adójóváírással, az alacsony jövedelműek fogyasztásában nagy súlyt képviselő termékek áfájának csökkentésével és a szupergazdagokra kivetett vagyonadóval orvosolni” – mondta a párt terveiről, amelyek egy része már a közeljövőben meg is fog valósulni.
De pontosan honnan jön ez a hat százalékos adat, mit jelent, és mennyit változtat rajta a vagyonadó? És egyáltalán mennyire számít kivételesnek a magyar adórendszer amiatt, hogy jobban adóztatja a rosszabbul keresőket a jobban keresőknél? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre szedtük össze a válaszokat.
Fizessenek a szegények!
A pénzügyminiszter által említett eredmények vélhetően a Budapest Intézet 2022-ben közzétett tanulmányából származnak, amely a magyar adórendszer újraelosztási hatásairól szólt. A tanulmány fő megállapítása az volt, hogy ha az áfa és a személyi jövedelemadó együttes hatását nézzük, Magyarországon a jövedelem növekedésével csökken az adóterhelés, és az adózók legjobban kereső tíz százalékának 6-8 százalékponttal kisebb az adóterhelése, mint a legalsó jövedelmi tized tagjainak. Ennek az az oka, hogy az alacsonyabb keresetűek kevesebbet tudnak félretenni, és jövedelmük nagyobb részét költik el, így jövedelmükhöz mérten több áfát fizetnek.
A számítás 2020-as adatokon alapult. Azóta ugyanakkor változott a magyar adórendszer, és a tanulmány számítása más adónemek hatását sem vette figyelembe. Ezekről ezért megkérdeztük a tanulmány egyik szerzőjét, Krekó Juditot. „A tanulmányban nem számoltunk a tőkejövedelmekhez, például a kamat- és osztalékjövedelmekhez kapcsolódó adómentességekkel, amelyek szintén elsősorban a magasabb jövedelműeknek kedvezhetnek. A pénzügyi befektetések a Magyar Nemzeti Bankfelmérése szerint a legvagyonosabb 20 százaléknál koncentrálódnak Magyarországon, ezért például a tartós befektetési számlák vagy az állampapírok hozamának adómentessége is a tehetősek adóelőnyét növelheti” – mondta a G7-nek a Budapest Intézet vezető kutatója és a KRTK tudományos főmunkatársa.
A 2022-es tanulmány egy másik fontos megállapítása volt, hogy a családi adókedvezménnyel is a jobban kereső családok jártak jobban. Ennek a legnagyobb nyertesei a legfelső jövedelmi tized három- vagy többgyermekes adófizetői voltak. „A két- és háromgyerekes anyák azóta bevezetett szja-mentességére még inkább igaz, hogy nagyobb összeget hagy a magasabb keresetű anyáknál, hiszen az elengedett adó összege a keresettel együtt nő. Bár a jövedelemhez viszonyítva nem, forintban mérve a jobban kereső anyák nagyobb támogatást kapnak, ilyen értelemben ez tovább erősíti az adózási egyenlőtlenségeket” – mondta Krekó Judit.
A kormány 15-25 ezer vagyonos ember megadóztatását tartja reálisnak, ami Krekó szerint a adózók körülbelül 0,3-0,5 százalékát jelenti. Az intézkedés tehát egy nagyon szűk kört érint.
A nemzetközi kutatások több országban azt mutatják, hogy a jövedelmi rangsor legtetején a szupergazdagok adóoptimalizációja miatt csökkenhet a jövedelemhez viszonyított teljes adóteher, még akkor is, ha a magas jövedelműek tágabb csoportjának adóterhelése meghaladja az átlagot. A vagyonadó hazai alanyainak tényleges adóterheléséről ugyan nem készült tanulmány, ugyanakkor itthon már csak magából az adórendszerből fakadóan is megvan náluk a felső 10 százalékra is jellemző adóelőny. Itthon a vagyonból származó jövedelmek, – más országokhoz hasonlóan – nagyon koncentráltak. Tóth G. Csaba és Krekó Judit 2024-ben megjelent kutatása szerint a legmagasabb jövedelmű 1 százalékra a tőkejövedelmek körülbelül háromnegyede jut, míg ez az arány a munkajövedelmek esetén 10 százalék alatti.
A vagyonadó alanyainak adóterhelése szempontjából ezért annak is nagy a jelentősége, hogy itthon a személyes tőkejövedelmek adóterhelése nagyon kedvező, és alapszabály szerint az szja 15 százalékos kulcsa és – 2023 óta – a 13 százalékos szocho vonatkozik rá*
Krekó szerint fontos hangsúlyozni, hogy a vagyoni és a jövedelmi eloszlás ugyan jelentős mértékben átfed, de nem esik teljesen egybe. A legmagasabb jövedelmű és a legvagyonosabb emberek nem egészen ugyanazok. Egy gyorsan növekvő vállalkozás tulajdonosának például egymilliárd forintnál is többet érhet a céges tulajdonrésze úgy, hogy évekig nem vesz ki jövedelmet a vállalkozásból, a vagyon értéke tehát nem feltétlenül jelent azonnal elkölthető jövedelmet. A vagyonadót ezért nem lehet egy az egyben jövedelemadóra lefordítani.
Összességében Krekó szerint a vagyonadó növelheti a legvagyonosabbak hozzájárulását a közteherviseléshez, de szűk hatóköre miatt önmagában nem rendezi át a szélesebb jövedelmi csoportok egymáshoz viszonyított adóterhelését. Ezért nem helyettesít egy olyan progresszív jövedelemadót, amely ellensúlyozhatná a rosszabbul keresők magasabb adóterhelését a felső 5-10 százalékhoz képest. Hasonlóan látja ezt H. Nagy Dániel, a Forvis Mazars partnere, aki szerint
mivel a vagyonadó kifejezetten a legvagyonosabb rétegre vonatkozik, önmagában nem fogja átformálni a magyar adórendszer arculatát.
Régiós rekordok
H. Nagy szerint a Forvis Mazars elmúlt években megjelent közép- és kelet-európai adókalauzai alapján a magyar adórendszer regionális összehasonlításban azzal tűnik ki, hogy az Európai Unió (EU) legmagasabb áfakulcsát alacsony személyi jövedelemadóval és az EU legalacsonyabb társasági adókulcsával kombinálja.
A magyar adórendszer ezen kívül abban is különleges, hogy az előző kormányok intézkedései alapján a személyi jövedelemadó rendszere a társadalmi méltányosság szempontjai helyett egyre inkább családi és demográfiai szempontok szerint alakult át, tehát a progresszivitást családi (gyerekek után járó adókedvezmények, anyák adómentessége, első házasok kedvezménye) és életkori (25 év alattiak adómentessége) szempontok váltották fel.
„Ha kifejezetten a bérekre rakodó adókat nézzük, akkor a hazai adóterhelés regionális szinten átlagosnak mondható” – mondta H. Nagy Dániel. Hozzátette, hogy bár a régió 25 országának nagyjából felében egykulcsos, a másik felében pedig többkulcsos az szja, Magyarországon kívül már csak Romániában és Bulgáriában maradt meg úgy az egy kulcs, hogy mellette nincs adójóváírás vagy adómentes jövedelmi sáv. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert emiatt egy gyermektelen minimálbéres adóterhelése regionális összehasonlításban kifejezetten magas, a háromgyerekesek béreire rakódó adóterhek viszont a legalacsonyabbak között vannak.
Az szja-csökkentés jobban számít
A G7-nek nyilatkozó szakértők szerint a hazai adórendszerre a jövedelmi tizedek adóterhelése szempontjából a vagyonadó mellett jelentős hatása lehet több megvalósított és tervezett adóintézkedésnek is. Biztosan a rosszabbul keresők hátrányát enyhítette a tűzifa áfájának csökkentése, és ilyen intézkedés lehet a vényköteles gyógyszerek áfájának csökkentése is, de Krekó Judit szerint ezeknek az intézkedéseknek a teljes adóterhelés szempontjából mérsékeltebb a hatása.
„Érdemi hatása lesz viszont, hogy a tervek szerint a mediánbér alatt keresők jövőre adójóváírást kapnak. A minimálbér szintjén ez az adóteher 6 százalékpontos mérséklődését jelent, ami érdemi különbség. A jövedelemeloszlás közepén és felső részén keresők közötti különbség ugyanakkor továbbra is fennmarad, többek között az áfa és az egyéb adókedvezmények már említett hatása miatt” – mondta erről Krekó Judit.
Összességében ugyanakkor még a jövő évi adóintézkedésekkel együtt is inkább a jómódúaknak kedvezők között maradhat a magyar adórendszer.
„Bár az új kormány legtöbb adópolitikai intézkedése mérsékelheti az alacsonyabb és a magasabb jövedelműek adóterhelése közötti aránytalanságokat, a közepes és a magas jövedelműek helyzetét összehasonlítva a magyar adórendszer még ezekkel a változtatásokkal együtt is a kevésbé progresszív európai adórendszerek közé tartozhat majd”
– mondta Krekó.
Krekó Judit szerint a vagyonadó társadalmi elfogadottságát az is befolyásolja, hogyan kommunikálja a kormány az intézkedést, a kutatások ugyanis azt mutatják, hogy erősebb lehet az adófizetési hajlandóság, ha az érintettek igazságosnak érzékelik az adórendszert. Az elmúlt évek gazdasági visszaéléseinek feltárását és elszámoltatását, illetve az adóztatást ezért szerinte külön kell választani, és az új adót nem a vagyonosok megbüntetéseként vagy az oligarchák elleni fellépésként tálalni. „Érdemesebb azt hangsúlyozni, hogy a hosszú ideig egykulcsos szja-ra és alacsony társasági adóra épülő magyar adórendszerben most a jelentős vagyonnal rendelkezőktől azt kérik, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a közös kiadásokhoz” – mondta erről.
