
A Tisza Párt a gazdaságpolitikában radikális változásokat ígért a választási kampányban. Tanács Zoltán, a Tisza programalkotásért és kormányzati felkészülésért felelős vezetője például arról beszélt a HVG-nek februárban, hogy győzelmük esetén teljes fordulat lesz a gazdaságpolitikában is, mert a gazdaság évek óta stagnál.
A választás után Kármán András pénzügyminiszter már világossá tette, hogy az előző kormány által követett gazdasági modell kifulladt, és alapvető gazdaságpolitikai irányváltásra van szükség. Februárban a Népszavának arról beszélt, hogy a humán tőkébe történő nagyobb beruházásokra, különösen az oktatás és az egészségügy fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt, emellett elengedhetetlennek nevezte a politikai kapcsolatokon alapuló előnyök felszámolását a gazdaságban. Májusban a parlamenti bizottsági meghallgatásán is hangsúlyozta, hogy nem egyszerű korrekcióra, hanem a magyar gazdaságpolitika teljes irányváltására van szükség.
De mennyire látszik ez az irányváltás a jövő évi költségvetés alapján, amit már teljes egészében az új kormány készített? Hogy ezt meg tudjuk ítélni, először érdemes áttekinteni, hogy az előző kormányok költségvetései alapján milyen nagy változások voltak a Fidesz–KDNP 16 éves kormányzása alatt az előző időszakhoz képest.
Jelentős szociális- és egészségügyiforrás-bővítés
Arról, hogy a magyar állami kiadások szerkezete hogyan alakult át a 2010-es évektől kezdve az egyik legalaposabb elemzést Palócz Éva, a Kopint–Tárki közgazdásza készítette. A 2025-ben megjelent, a kiadásokat 2022-ig vizsgáló elemzés egyik legfontosabb megállapítása az volt, hogy miközben az állam GDP-arányos összkiadása gyakorlatilag változatlan maradt, az egyes területekre jutó források jelentősen átrendeződtek.
Ennek az átrendeződésnek a legnagyobb vesztese az oktatás, az egészségügy és a szociális védelem, míg a legnagyobb nyertese a sport, a kultúra és a vallás területe volt, valamint a gazdasági célú állami kiadások. A tanulmányból kiindulva megnéztük, hogy a 2022 utáni két évet is figyelembe véve pontosan hogyan változtak ezek a kiadások. Ez alapján az látszik, hogy 2024-ben 2010-hez képest szociális védelemre 5 százalékponttal kevesebbet költött az állam, ezt követte az oktatás (–0,6) és az egészségügy (–0,3), míg a gazdasági célú állami kiadásokra 1,8, sportra, kultúrára és a vallásra pedig 0,7 százalékponttal jutott több GDP-arányosan.
A 2027-es költségvetés tervezete alapján jelentős változásokra lehet ugyan számítani az állami kiadások összetételében, de azért túlzó lenne ezt radikális irányváltásnak nevezni.
A jövő évi költségvetés a 2026-os költségvetés első, még az előző kormány által készített verziójához képest leginkább a szociális területeknek adna nagyobb súlyt, de a GDP-arányos kiadások alapján fontosabbá válik az oktatás és az egészségügy is.
Bár bizonyos területeken az állam kevesebbet tervez magára és gazdasági beavatkozásra, támogatásokra költeni, ez GDP-arányosan nem vált ki jelentős elmozdulást. Ahogy a sport, kultúra és vallás esetében sem látható jelentős változás ilyen megközelítésben. (Az államháztartás GDP-arányos konszolidált funkcionális kiadásait a pénzforgalmi szemlélet szerinti bontásban ábrázoljuk. Ez azt mutatja meg, hogy az állam ténylegesen mennyit költ egy területre.)
A jövő évi költségvetésről szóló törvényjavaslat indoklásának mellékletei alapján a legnagyobb változást a jövő évi büdzsében a társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások forrásbővülése jelenti: konkrétan 13-ról 14,4 százalékra nő ennek a területnek a GDP-arányos finanszírozása. Ezen belül sokkal többet (7,3 helyett 7,9 százalékot) fog az állam nyugdíjakra költeni, a családi pótlékok és gyerekeknek járó juttatások 1,2 helyett 1,4 százalékos költségvetési támogatást kapnak majd, a szociális és jóléti intézményi szolgáltatásokra pedig 1,7 helyett 3 százaléknyit költene az állam GDP-arányosan.
Szintén jelentős forrásbővülést terveznek az egészségügyben, amelynek a GDP-arányos finanszírozása 4,1 százalékról 4,7-re nőne. Az egészségügyi kiadásokon belül a kórházi tevékenységek és szolgáltatások jelentősége nőne a legnagyobb mértékben, a GDP-arányos finanszírozás 3,1 százalékra emelkedésével (2,7 százalékról).
Az egészségügynél jóval kisebb mértékben, 0,2 százalékponttal emelkednének az oktatási kiadások a bruttó össztermékhez arányosítva (4,1 százalékról 4,3-ra). Az oktatási kiadásokon belül a felsőoktatás kicsit kevesebb, az iskolai előkészítés és alapfokú oktatás kicsit több forráshoz jutna (a változás mindkét területen 0,1 százalékpont).
Továbbra is hiperaktív és drága marad a magyar állam
Az állam a saját működési funkcióira csak kicsivel fog kevesebbet költeni 2027-ben, GDP-arányosan 7,8 helyett 7,7 százalék van betervezve ilyen célokra. Ezen belül a közösségi szolgáltatásokra és a rendvédelemre arányosan ugyanannyit költene az állam jövőre, mint amennyit az előző kormány akart idén, védelemre viszont 0,1 százalékponttal kevesebb van betervezve, 2,1 helyett csak 2 százalék.
A gazdasági funkciók finanszírozása GDP-arányosan még enyhén nőni is fog a 2027-es költségvetési terv szerint (6,3-ról 6,5 százalékra). Ez egy elég szerteágazó terület, de idetartozik egyebek között a rezsicsökkentés finanszírozása, a közlekedés és egyes állami támogatások is. A gazdasági funkciókon belül a fontosabb változások közé tartozik, hogy a „tüzelő- és üzemanyag, valamint energiaellátási feladatok” tétel GDP-arányos finanszírozása 0,1 százalékponttal nő, ahogy a vasúté is, a közúti közlekedésé viszont ugyanennyivel csökken.
Az Orbán-kormányok alatt az állam drágulásának egyik fontos oka volt, hogy többe került az államadósság finanszírozása. És bár az új kormány alatt az állampapírok hozamai jelentősen csökkentek, a 2027-es költségvetésben ez még nem jelent spórolást, ha ezeket a kiadásokat a GDP-hez viszonyítva nézzük. Államadósság-kezelésre, államháztartásra a 2027-es költségvetésben 3,6 százaléknyi kiadás van betervezve, ami kicsit még magasabb is az előző költségvetés 3,5 százalékos szintjénél.
Végül pedig nem lesz jelentős változás a vallásra, sportra és kultúrára fordított kiadásokban sem. A „hitéleti tevékenységek” esetében az arány a GDP 0,1 százalékán, a „kulturális tevékenységek és szolgáltatások” esetében pedig 0,7 százalékán marad a finanszírozás szintje. És bár a „sport és szabadidős tevékenységek és szolgáltatások” tételre papíron többet – 0,4 százalék helyett 0,6-ot – fog költeni jövőre az állam, itt valójában csak arról van szó, hogy az eddig adókedvezményként elszámolt taopénzek közvetlen támogatássá válnak, amelyek állami kiadásként jelennek meg a költségvetésben, és a finanszírozás szintje enyhén csökken. Az Orbán-kormányok alatt jelentősebb mértékben csökkent a környezetvédelmi, és nőtt a lakásügyek GDP-arányos támogatása: előbbi területre 2027-ben a kormány a GDP 0,5 százalékát tervezi fordítani (2026-ban 0,4 százalék volt erre betervezve), utóbbira pedig ugyanannyit (1,1 százalékot) tervez költeni az új kormány, mint a régi.
Hogyan költünk uniós összehasonlításban?
A magyar állam kiadási prioritásainak alakulása nemcsak az egyes érintett területek szempontjából fontos kérdés, hanem az ország középtávú gazdasági fejlődési kilátásait is alapvetően meghatározza. Erről nemrég Pogátsa Zoltán közgazdász és Szabó Balázs, a HOLD Alapkezelő vezérigazgatója között alakult ki érdekes vita a Partizán műsorában.
Szabó azzal érvelt, hogy a költségvetési stabilitás és az euró bevezetésének előkészítése érdekében a következő években mérsékelni kell az államháztartási hiányt, még akkor is, ha ez egyes fejlesztések elhalasztásával jár. Ezzel szemben Pogátsa szerint az egészségügyre, az oktatásra, kutatás-fejlesztésre, közlekedési infrastruktúrára és más, a gazdasági fejlődést megalapozó területekre a tervezettnél többet kellene költeni, mert ezek fejlesztése teremtheti meg a hosszú távú növekedés feltételeit, amit az euróbevezetéshez kapcsolódó költségvetési szigor hátráltathat.
A vitát érdekesen árnyalja, hogy a költségvetési prioritások szempontjából hol állunk jelenleg a hozzánk hasonló fejlettségű uniós tagállamok között, és az uniós átlaghoz képest. Ennek az áttekintését viszont nehezíti, hogy az európai uniós és a hazai költségvetésben alkalmazott módszertan eltér egymástól – emiatt az alábbi ábrán szereplő számok is eltérnek a fentiektől –, ráadásul az Eurostatnak csak 2024-ig vannak összehasonlítható adatai. Az ugyanakkor hozzávetőlegesen még így is megtippelhető, hogy a jövő évi költségvetési tervezet alapján milyen irányba mozog majd Magyarország a regionális és uniós mezőnyben.
Az új költségvetés alapján nagyon valószínűnek tűnik, hogy az állam a működésére, a kamatkiadásokra és a gazdasági szerepvállalására továbbra is kiemelkedő mértékben költ majd.
Ez így marad az uniós átlaghoz, más visegrádi országokhoz (Csehország, Lengyelország, Szlovákia), és más, az EU-hoz 2004 után csatlakozó országokhoz (Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Szlovákia, Szlovénia és Románia) képest is.
Az ábra alapján az is látszik, hogy a legkönnyebben a gazdasági funkcióknál lehetne közeledni a régiós vagy az uniós átlaghoz, mert az erre fordított kiadások voltak a legközelebb ezekhez 2024-ben. A magyar adatot azonban jelentősen felhúzza a rezsicsökkentés, amely Kapitány István gazdasági miniszter októberi posztja szerint 1165 milliárd forintba fog kerülni 2027-ben. Ez önmagában 1,2 százalékos tételt jelent GDP-arányosan (a költségvetésben szereplő 97 716 milliárd forint bruttó hazai termékkel számolva), és egyelőre nem mutatkozik kormányzati szándék arra, hogy ebből faragjanak. Szintén ehhez a területhez tartoznak a különféle céges támogatások, amelyeknek a racionalizálása szintén kormányzati cél, makroszinten ugyanakkor egyelőre nem látszik a költségvetésben.
A kamatkiadások esetében várható változás, de nem jelentős mértékű. Jelenleg egyébként ez a tétel már jóval alacsonyabb az ábrán látható 2024-es szintnél (a kormányzati nyilatkozatok szerint a GDP-arányos kamatkiadások idén 3,9 százalék körül alakulhatnak), de még a kormány középtávú gazdaságpolitikai programja alapján is csak 3,3 százalékig csökkennek 2030-ig, ami a 2024-es uniós és régiós átlagnál is magasabb.
A legnagyobb mértékben a szociális és egészségügyi kiadások nőnek jövőre, ugyanakkor várhatóan még ez a növekedés is csak arra lesz elég, hogy a régiós átlagot közelítsük, az uniós átlagtól mindkét területen messze elmaradunk.
Hosszabb távon viszont ebben jelentősebb változásra lehet számítani. A Tisza programjában az a vállalás szerepel, hogy az egészségügy forrásait évente 500 milliárd forinttal bővítve 2030-ra a GDP 7 százalékára növelik a GDP-arányos kiadásokat ezen a területen.
Mi a helyzet az oktatással? Erre már 2024-ben valamivel az uniós átlag felett költött a magyar állam, bár kevesebbet, mint a régiós átlag, így a kiadások emelése alapján utóbbi elérése lehet reális (bár ezt csak utólag tudjuk majd megítélni, hiszen a többi ország adatai is változnak még).
A többi területen nagy változások nem várhatók, ez alapján pedig sportra, kultúrára és vallásra, rendvédelemre, környezetvédelemre és lakásügyekre az uniós átlag közelében költhet a magyar állam. A védelmi kiadások az elmúlt két évben számos uniós tagállamban jelentősen nőttek, ezért nehéz megítélni, hogy ebben a mezőnyben a 2 százalékos hazai kiadási arány hol lesz jövőre, a változó nemzetközi adatok mezőnyében.