Egyre kevesebb kézben vannak a földek, de már a NER előtt megágyazott ennek a politika

41 százalékkal csökkent az agrárgazdaságok száma az utóbbi tíz évben a KSH Agrárium 2026 felmérésének előzetes jelentése szerint. 2023 óta is jelentős a csökkenés: 35 ezer gazdaság szűnt meg az utóbbi három évben.

• A koncentráció erősödését jelzi az is, hogy az egy gazdaságra jutó átlagos mezőgazdasági terület mérete 18 százalékkal nőtt 2023 óta.

Előzmények: a hazai földkoncentrációt már 2017-ben az egyik legerőteljesebbnek nevezte Európán belül előadásában Kovách Imre szociológus, a Földek és emberek című könyv szerzője, és a Horthy-korszak végénél is egyenlőtlenebbnek írta le az akkori földbirtokrendszert.

• 2017-ben a gazdaságok öt százaléka használta a földek közel kétharmadát Kovách szerint.
• 2020-ban pedig már a gazdaságok 4,3 százaléka használta a teljes mezőgazdasági terület háromnegyedét – fejtette ki a Népszavának a szociológus.

Tágabb kontextus: Ángyán József intézményes földrablásnak nevezte az Orbán-kormányok alatt futó Földet a gazdáknak programot 2024-es jelentésében. A 2024-es jelentés az utolsó volt a sorban, ami a tizenkilenc megyét egyenként vizsgáló jelentéseinek tanulságait összegezte.

• Ángyán 2012-ben mondott le a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkári pozíciójáról, majd független képviselőként fejezte be a parlamenti ciklusát.
• Indoklása szerint a második Orbán-kormány ígéretét megszegve a kisgazdaságok helyett többnyire baráti nagyvállalkozóknak osztotta ki a meghirdetett állami földeket a program keretében.
• A területek közel felét kétszáz érdekeltség szerezte meg, és tizenkét olyan érdekeltség is volt, akik árverezőiken keresztül több mint ezer hektáros területekhez jutottak, általában versenytársak nélkül és a kikiáltási árral megegyező áron – áll a jelentésben.

Igen, de: a földviszonyok már a 2004-es uniós csatlakozást megelőzően rögzültek, ugyanis eddigre végbe ment a birtokkoncentráció java, akkor is, ha ennek mértéke azóta tovább növekedett – elemezte a viszonyokat Kovách Imre.

• A rendszerváltást követően az elsődleges felelősség az Antall-kormányé és azon belül a kisgazdáké a kutató szerint, ugyanis a reprivatizációs törvények nem biztosították a kereteit annak, hogy a visszaosztott földben részesülők többsége hozzáférjen a gazdálkodáshoz szükséges erőforrásokhoz, például hitelhez.
• A legtöbb téesztag tartalékok hiányában nem tudta megművelni a visszakapott földet, ezért a téeszek és állami gazdaságok – hitelképes, szaktudással és kapcsolatokkal rendelkező – vezetői és középvezetői vásárolták fel a gazdaságok tulajdonát és a földeket.
• Ekkor szűnt meg a téesz kötelezettsége, hogy minden tagnak munkát adjon, így 400 ezer ember került utcára. A vagyon- és kárpótlási jegyeket a statisztikák szerint jellemzően a névérték 15 százalékáért vásárolták fel a pénzszűkében lévő korábbi tagoktól.
• Közben a háztáji gazdaságok is leépültek, és ekkor alakultak ki a vidéki szegénységgócok Kovách leírása alapján, amivel a nagypolitika azóta se tud érdemben mit kezdeni.
• A földbirtok-koncentrációt a későbbi kormányok is elősegítették: a 2000-es évek elején az első Orbán-kormány alatt és a Medgyessy-érában privatizálták a legjobban teljesítő állami gazdaságokat. Orbánék ezekből 12-őt, Medgyessyék 9-et adtak magánkézbe.
• Így 2004-re a földbirtokrendszerben a Fidesz és az MSZP kliensei komoly érdekeltségekkel rendelkeztek, miközben tudni lehetett, hogy hektáronként 65 ezer forintos támogatás jár a földekre az uniós csatlakozást követően – hangsúlyozta Kovách.

Mi várható? A KSH adatai szerint a gazdatársadalom korösszetétele nem változott az utóbbi három évben. Az agrárgazdaságok 37 százalékát 65 éves vagy annál idősebb emberek vezetik, a 40 év alattiak aránya pedig továbbra is 10 százalék alatti.

• Az utánpótlás így kihívást jelent, és ennek hiánya a további koncentráció felé hat, ugyanis az utód nélkül maradó gazdaságokat jellemzően az ágazat tőkeerős szereplői tudják felvásárolni.