Közvetlenül a választás után kiírtak ugyan egy pályázatot a hazai futball közvetítési jogaira, de ez a többszöri hosszabbítás ellenére eredménytelenül zárult. A közmédia így végül pályázaton kívül vette meg a jogokat szinte az utolsó pillanatban. Olcsóbban, mint eddig, de piaci szereplők és szakértők szerint még mindig drágábban, mint amennyit reálisan érnek. Az elindított, majd lefújt tender, illetve az, hogy végül politikai döntés született, sokak szerint nem szerencsés, de a szektorban így is az az általános vélekedés, hogy a lehető legjobb megoldás született az ügyben. Különösen, hogy a méltatlan helyzetet még az előző kormány idézte elő vélhetően politikai szándékkal.
Politikai döntés született
Még szakmai körökben is okozott némi meglepetést a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) közleménye a hazai „profi futball pénzügyi hátteréről”. A most futó bajnokság rajtja előtt épp egy héttel megjelenő dokumentumból ugyanis egyebek mellett az derült ki, hogy az MLSZ által szervezett sorozatok közvetítési jogait ismét az állami média vásárolja meg, ezúttal 6 milliárd forintért.
Az éppen átalakuló MTVA szerepvállalása ekkor már inkább csak a közvélemény számára lehetett furcsa, szakmai körökben július közepén már hetek óta biztosra vették, hogy a közmédiánál marad a magyar futball. A hatmilliárd forint azonban az ágazati szereplőket is meglepte. Az összeget ugyanis a többség még mindig túl magasnak tartotta. Előzetesen a G7-nek szakértők és szektor szereplői is nagyjából 3 milliárd forintra becsülték a jogok reális piaci értékét.
Ehhez képest pedig az MTVA ismét dupla árat vállalt.
Más kérdés, hogy az összeg így is jóval kevesebb, mint amit a korábbi években fizetett a közmédia. A legutóbbi, 2021-ben aláírt szerződés ugyanis idényenként 9,8 milliárd forintról szólt, ráadásul az összeg évről évre az infláció mértékével emelkedett. Így 2025-ben az MTVA már közel nettó 13 milliárd forintot fordított az MLSZ-keretszerződésre. Azaz a piac által emlegetett ár duplája is csak a korábbi évek díjának a felére rúgott.
Az MTVA által vállalt díjnál is nagyobb meglepetés volt azonban a megegyezés módja. Ekkor ugyanis papíron már két hónapja folyamatban volt egy pályázat a jogok értékesítésére. A közmédia azonban végül nem ennek az eljárásnak a keretében vette meg a jogokat: az MLSZ és az MTVA a tenderen kívül állapodott meg egymással.
Július közepén azonban már nem lehetett cizellálni a dolgokat. Mindössze egy héttel voltunk a bajnoki rajt előtt, ha pedig nem sikerül megegyezni, akkor nincsenek magyar bajnoki közvetítések. Egy ilyen kimenetel pedig senkinek nem lett volna jó, sem a csapatoknak, sem az MLSZ-nek, sem a tévés piacnak, de ami legalább ilyen fontos, a politikának sem.
Pont emiatt vették szakmai körökben az első perctől biztosra, hogy valamiféle politikai döntés született, egy olyan megoldás, amivel a felek időt tudnak nyerni.
Ezt a teóriát erősítette az is, hogy a felek szigorúan mindössze egy évre állapodtak meg, miközben az MLSZ a pályázatban eredetileg ennél hosszabb szerződésben gondolkodott. Az elmúlt hetekben számos érintettel és a piac több szereplőjével beszélgettünk arról, hogyan futott ki végül ide a folyamat, hogyan maradtak – annak ellenére, hogy a kérdés politikailag sok szempontból érzékeny – mégis súlyos milliárdokért az MTVA-nál a magyar foci közvetítési jogai, és hogy mi várható a jövőben.
A beszélgetésekből az rajzolódott ki, hogy valóban politikai döntés született.
A hazai futball közvetítésének joga azonban nem most, hanem még tavaly vált a politika játékszerévé, vagy inkább tervezett fegyverévé,
és az elmúlt hónapokban ennek a folyamatnak csak a végjátékát láthattuk. A végeredmény pedig valószínűleg a kihozható legjobb lett.
Sok hűhó egy eredménytelen tenderért
A folyamatból kívülről nagyjából annyi látszott, hogy az MLSZ rendkívül későn, a választás utáni hetekben egyszer csak kiírt egy pályázatot a szövetség által szervezett versenysorozatok közvetítési jogaira. Leginkább talán az mutatja meg, hogy a tendert mennyire későn indították útjára, hogy nagyjából ekkor zajlott a labdarúgó-Bajnokok Ligája közvetítési jogainak pályázata is. Csakhogy míg az MLSZ a 2026–2027-es szezon közvetítéséhez keresett partnert, az európai szövetség már a következő, 2027–2028-as idénytől hirdette meg a jogokat.
Ennek megfelelően a folyamat végig a kapkodás látszatát keltette, és sok jel utalt arra, hogy nem is halad túl jól. Az első kiírás szerint május 4-ig kellett volna leadni az ajánlatokat, de ezt a határidőt többször is meghosszabbították, így az első körös pályázatok csak június elején, durván másfél hónappal a bajnoki rajt előtt érkeztek be. A szövetség ráadásul – ahogy erről korábban már írtunk – első körben még kifejezetten magas összeget,
8 milliárd forintot határozott meg minimumárként, amit a piaci szereplők többsége egyszerűen irreálisnak tartott.
Tovább nehezítette a helyzetet, hogy nemcsak a magas jogdíj rettentette el a potenciális pályázókat, hanem a technikai kritériumok is. Míg egy nemzetközi sportjognál sok esetben egyszerűen átveszi a kész anyagot a közvetítő csatorna, itt az adásokat le is kell gyártani, amihez az MLSZ elég masszív elvárásokat fogalmazott meg. Azt írták elő, hogy az összes meccset rögzíteni kell 6 vagy 12 kamerával, és még a VAR-t (a videóbíró technológiáját), illetve a lesjelző rendszert is a jogokat elnyerő cégnek kell biztosítania.
Egy ilyen feladatra való felkészülés pedig időigényes: ha egy csatorna áprilisban szembesül vele, korántsem biztos, hogy júliusig meg tudja ugrani. Ha igen, akkor is csak hatalmas költségek árán.
„Egy kereskedelmi szereplőnek borzasztó nehéz ilyen hirtelen pénzt allokálni büdzsén túl. Azért a kereskedelmi televíziózás még mindig elsősorban terjesztői díjakból tartja fel magát, tehát abból, amit mondjuk itthon a Magyar Telekom vagy a 4iG fizet a csatornák után. A terjesztők azt utálják a legjobban, ha az ember elveszít egy jogot. Ám azt sem szeretik, ha hirtelen nem tervezetten beesik valami, mert a cechet végül valakinek állnia kell”
– fogalmazott a G7-nek Málnay B. Levente, a Sport TV-t is működtető AMC Global Media Közép- és Észak-Európáért felelős alelnöke.
Nem véletlen, hogy a többszöri hosszabbítás ellenére nem is futott be túl sok ajánlat az első körben. Úgy tudjuk, hogy az MTVA némi rábeszélés után adott be valamit, az állami médián kívül pedig a Network4 csoport és az AMC pályázott még, utóbbi azonban más technológiai vállalásokkal, mint amit az MLSZ elvárt volna.
A második körben aztán az MLSZ egy újabbat csavart a kiíráson. Értesüléseink szerint átalakították a csomagokat, összevontak különböző elemeket, ami erősen arra utalt, hogy ismét az MTVA-val szerződnének, legalábbis a piacon ezt a következtetést vonták le a fejleményekből.
A probléma csak az volt, hogy a közmédiánál épp ekkor – az átmeneti állapotban – a régi vezetés már nem hozhatott döntést egy ilyen fajsúlyos ügyben, az új pedig még nem állt fel. Így végül a második fordulóban nem is érkezett be ajánlat, és
a végső döntés sem a közmédia szintjén született meg.
A G7 értesülései szerint a szövetség a kormányzat képviselőivel is egyeztetett az ügyben. A tárgyalásokon állítólag a Belügyminisztérium alá tartozó sport-szakállamtitkárság és a Pénzügyminisztérium képviselői vettek részt, velük sikerült végül egyezségre jutnia az MLSZ-nek.
Nem volt kivel tárgyalni
Bár önmagában nem szerencsés, ha a kabinet bármilyen szinten beleszól a közmédia működésébe, a sportközvetítéseknél összességében a kezdetektől egyértelmű volt, hogy végső soron – legalább közvetve – a kormány fog dönteni. Az elmúlt években az MTVA büdzséjének nagyon jelentős részét ugyanis az ilyen jogokra költött tízmilliárdok tették ki. Így pedig már
szimplán az állami média költségvetésének meghatározásával szabályozni lehet, hogy megvásárolhatnak-e egy-egy jogot a jövőben, vagy sem.
A magyar foci közvetítésére különösen igaz volt ez, hiszen az elmúlt években messze ez került a legtöbbe az MTVA számára. Még akkor is, ha a gyártási költségeket figyelmen kívül hagyjuk.
Az érintett minisztériumoknál rákérdeztünk az egyeztetésekre. Cikkünk megjelenéséig a Pénzügyminisztérium válaszolt. Azt írták, hogy „a közmédia költségvetését az Országgyűlés fogadja el törvényi keretek között, gazdálkodásának és műsorszolgáltatási döntéseinek függetlenségét pedig jogszabály garantálja. A Pénzügyminisztérium nem vesz részt a közmédia műsorstruktúráját, beszerzéseit vagy a közvetítési jogok megvásárlását érintő tárgyalásokban és döntésekben; a tárca feladata kizárólag a törvényben előírt finanszírozási összegek számszaki rögzítésére korlátozódik.”
Itt azonban a problémát pont az jelentette, hogy a közvetítési jogok megvásárlása éven túli kötelezettségvállalás, hiszen a szezon 2027 közepéig tart. Az MTVA-nál pedig éppen nem volt olyan szereplő, aki ilyen döntést meghozhatott volna, különösen úgy nem, hogy nincs tisztában a kormányzat jövőbeli szándékaival. Így ha a műsorstruktúrába nem is szól bele egy adott minisztérium, a jogvásárlásokról a végső döntést akkor is kormányzati szinten kellett kimondani.
A végeredmény alapján az látszik, hogy az MLSZ-nek a korábbiakhoz képest azért kompromisszumot kellett kötnie, a kormányzat pedig figyelt arra, hogy a bizonyos szempontból politikailag kényes témában minél kisebb támadási felületet hagyjon.
A hatmilliárdos árral valószínűleg komoly többletkötelezettséget nem vállaltak. Hallottunk olyan értelmezést, hogy az MTVA idei költségvetésébe betervezték a második féléves jogdíjat is (a lejáró szerződés az előző szezon végéig szólt), ami alsó hangon 5, de inkább 6-6,5 milliárd forintos tételt jelentett. Mivel részletes büdzsétervet nem találtunk, megkeresésünkre pedig az MTVA nem reagált, ezért egyértelműen ezt nem sikerült igazolni, de a közmédia teljes idei költségvetése alapján teljesen reális forgatókönyvnek tűnik. Így viszont a teljes szezonra vállalt hatmilliárdos díj lényegében már az idei büdzsében benne volt, azaz jövőre ez a szerződés szinte semmilyen többletköltséget nem jelent majd a közmédiának és így az állami költségvetésnek sem.
A lehető legjobb megoldás
Azzal pedig, hogy végül csak egy évre írtak alá a felek, az állam semmilyen hosszabb távú kötelezettséget nem vállalt, az összes résztvevő nyert viszont egy évet arra, hogy a helyzet hosszabb távú megoldásán gondolkodjon. Erre pedig mindenkinek szüksége van.
- A kormányzatnak ki kell találnia, hogy mit akar kezdeni a magyar profi futball eddig teljesen irracionális és piaci viszonyoktól elrugaszkodó állami támogatásával;
- a potenciális tévés partnereknek fel kell készülniük arra, hogy az NB I. tévés jogai újra verseny tárgyát képezhetik;
- a hazai élvonalbeli futballnak és az azt képviselő MLSZ-nek pedig ki kell találnia, hogyan tudják legjobban hasznosítani ezeket a jogokat, és minimalizálni a kieső bevételt.
Vélhetően ezért mondta lényegében minden beszélgetőpartnerünk azt, hogy összességében jó megoldás született.
„Bár az eljárást és a félredobott pályázatot lehet kritizálni, ez egy okszerű és abszolút magyarázható döntés”
– fogalmazott egy forrásunk. A legtöbben azt emelték ki, hogy a szerződés nélkül lényegében bedőlt volna a hazai profi labdarúgás, és ezt kellett valahogy úgy megelőzni, hogy közben ne is égessenek el túl sok közpénzt. Mindezt egy olyan időszakban, amikor sorra estek ki az előző rendszer által hátrahagyott csontvázak a szekrényekből, és az új kormányzatnak véletlenül sem az NB I. közvetítése volt a legnagyobb problémája.
Ugyanakkor politikai kockázatot jelentett volna, ha megborul az NB I.
„A kormányzatban is megértették azt, hogy ennyi kell ezeknek, mert különben nem tudnak elindulni a csapatok a bajnokságban. Most azt olvasgatnánk a sajtóban, hogy négy csapat híján az összes klub bedőlt az NB I.-ben. Azt kellett mérlegelni, hogy minek van nagyobb politikai kockázata, ennek vagy egy jelentős spórolást hozó, de még mindig piaci ár feletti szerződésnek”
– foglalta össze a helyzetet egy ágazati szereplő.
Az egyéves megállapodást pedig azért tartották még az adott helyzetben az MTVA-val konkurens piaci szereplők is jónak, mert az „hosszabb távra nem csuk be ajtókat piaci szereplők felé”.
Miért most?
Az ügyre rálátó szakértők és ágazati szereplők többsége valójában egy komoly kritikát fogalmazott meg az egész történet kapcsán: azt nem értették, hogy miért nem lépett előbb az MLSZ. Miért vártak az utolsó utáni pillanatig, amikor már csak ilyen megoldásokban lehetett gondolkodni? A kérdés már csak azért is jogos, mert jó ideje tudni lehetett, hogy a mostani idényre új szerződést kell kötni.
A szövetség elnöke, Csányi Sándor még egy tavalyi interjúban beszélt arról, hogy a 2024–2025-ös szezon végén kifutó megállapodást csak egy évre sikerült meghosszabbítani. Az elnök egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy
„ami az állami szereplőket illeti, mind a Szerencsejáték Zrt., mind pedig a közvetítési jogokkal rendelkező közmédia, az M4 Sport televízió egy-egy éves kötelezettséget vállalt csak, a kormányzat kérésére, a közelgő választásokra való tekintettel”.
Azaz egyértelmű volt, hogy a július közepi rajt előtt újra kell tárgyalni vagy pályáztatni a közvetítési jogokat, az MLSZ mégsem lépett a választásig. Ennek azonban épp a parlamenti választás volt a fő oka.
Az MLSZ ugyanis valójában már tavaly hosszabb távra szeretett volna leszerződni az állami szereplőkkel. Olyannyira, hogy az ehhez szükséges szerződéseken már 2024 végén elkezdtek dolgozni az állami partnerekkel közösen, 2025 februárjára pedig össze is állt az egyeztetett csomag.
Az akkori elképzelés szerint mind az MTVA-val, mind a Szerencsejáték Zrt.-vel hatéves megállapodást kötöttek volna, méghozzá épp a politikai és egyéb külső kockázatok csökkentése érdekében.
Vági Márton, az MLSZ főtitkára a G7-nek elmondta, hogy az MLSZ-nél korábban ötéves ciklusokban és ehhez igazodó szerződésekben gondolkodtak, ám ha ezt folytatják, akkor a következő ilyen időszak 2030 nyarán zárult volna le. Mivel tudták, hogy 2030-ban az MLSZ jelenlegi elnökségének a mandátuma lejár, és parlamenti választás is lesz, pont egy olyan helyzet kialakulását szerették volna elkerülni, mint amilyenbe az idén végül önhibájukon kívül belefutottak.
A cél így az volt, hogy ne közvetlenül a 2030-as elnökségi választások utáni hetekben kelljen újra pályáztatni, és szerződésekről tárgyalni, hanem csak egy évvel később. Ezt le is tárgyalták a partnerekkel, sőt még a részvényesi jogokat gyakorló felettes szervekkel is 2025 elejére. A szerződések aláírása azonban tavaly tavasszal folyamatosan tolódott, mígnem májusban megszületett az a politikai döntés, amelyről a már idézett interjúban Csányi Sándor is beszélt. A Fidesz-kormány valamiért úgy határozott, hogy az állami szereplőkkel már egyeztetett hatéves szerződés helyett csak egy 2026-ig érvényes megállapodást írhat alá az MTVA és a Szerencsejáték Zrt.
Politikai eszközként használta a focit a Fidesz
Az nem teljesen egyértelmű, hogy mi állt az Orbán-kormány döntésének a hátterében. Több forrásunktól is hallottunk azonban olyan értelmezést, hogy a kormányt tisztán politikai célok vezérelhették. Ekkor már látszott, hogy a Tisza nagyobb kihívást jelent majd, mint ahogyan korábban gondolták, ezért elkezdték gyűjteni azokat a témákat, amelyeket egy esetleges szoros kampányban elő lehet húzni. Kicsit meglepő, hogy a sportot is ilyennek ítélték meg, hiszen ez – például a stadionépítések miatt – korábban tipikusan az ellenzék témája volt, de valóban utalnak jelek arra, hogy így történt.
A következő év februárjában ugyanis a Deutsch Tamás által vezetett Sportegyesületek Országos Szövetsége petíciót indított a magyar sportélet jövőjéért. A Nemzeti Sport felületén megjelent szöveg nagyjából arról szólt, hogy a politikai váltás teljes bizonytalanságot okozna a hazai sportéletben, hiszen egy új kormány megszüntetné „a hazai sporttámogatás jól működő rendszerét”. Ez a narratíva pedig tökéletesen illeszkedett az előző kormányzat „a Fidesz a biztos választás” kampányüzenetébe, és sokkal kevésbé működött volna, ha a legnépszerűbb sportág anyagi háttere 2030-ig biztosított.
A lényeg azonban, hogy
a szerződéseket politikai döntésre és a közeledő választásokra hivatkozva csak a 2025–2026-os szezon végéig kötötték meg.
A választás hivatkozási alappá tétele pedig egyben azt is jelezte, hogy április 12-ig nem is nagyon lesz esély továbblépni a folyamatban. Vági Márton a G7-nek azt mondta, hogy ősszel ismét elkezdték előkészíteni a szerződéseket, és az állami partnereknél alsóbb szinteken még proaktívak is voltak, de a szervezetek vezetésétől egyértelmű jelzést kaptak, hogy a választásig biztosan nem lesz döntés ezekben az ügyekben.
Magyarul az MLSZ nem azért várt a pályázat kiírásával vagy az érdemi tárgyalások megkezdésével, mert elaludt, vagy húzni akarta az időt, hanem azért, mert az előző kormányzat döntése nyomán az állami partnerek zárkóztak el az egyeztetésektől.
Így pedig pályázatot sem volt érdemes kiírni, hiszen az MTVA ezen sem indulhatott volna el, ami mindenképp csökkentette volna a versenyt és a sikeres lezárás esélyét is. A szövetség így harapófogóba került: annak ellenére is kénytelenek voltak várni, hogy látták, mennyire kevés idő marad így a tendereztetésre vagy az állami szervezetekkel történő megegyezésre.
Ha a választást a Fidesz nyerte volna, akkor valószínűleg nincs probléma, hiszen a korábbi kormányzat politikáját ismerve jó eséllyel hetek alatt leütik az ügyletet.
A kormányváltás után azonban teljesen új szereplőkkel kellett egyeztetni, ráadásul az átadás-átvétel és az érintett szervezetek vezetőváltásai miatt sokáig nem is nagyon lehetett kivel tárgyalni. A helyzetet tovább rontotta az MLSZ pályázatával párhuzamosan futó BL-tender, amely pedig a piaci szereplőket késztette kivárásra. Hiszen két ilyen nagy értékű sportjogot még a legnagyobb szereplők sem akarnak egyszerre megvásárolni, így mindenki ki szerette volna várni, hogy mi lesz a Bajnokok Ligája hazai közvetítési jogainak a sorsa.
Ilyen előzmények után pedig tényleg nehéz azt mondani, hogy lehetett volna a mostaninál sokkal jobb megoldást találni.
A politikai okokból kialakított kapkodásra egy politikai válasz született, amely azonban nem jelent hosszú távú elköteleződést, nem lehetetleníti el tartósan a piaci versenyt, de ad egy év felkészülési időt a szereplőknek.
Jövőre jöhetnek már mások is
A lapunknak nyilatkozó érintett szereplők pedig valószínűleg élni is fognak ezzel az egyéves haladékkal. Az MLSZ-nél heteken belül elkezdik előkészíteni a tendert, amelyet sokkal előbb terveznek kiírni, mint az idén. Ezzel párhuzamosan a tévétársaságok is készülnek.
„Az mindig presztízs, ha egy csatorna megszerzi az adott ország focibajnokságának közvetítési lehetőségét”
– mondta a G7-nek Málnay B. Levente. Azt is hozzátette, bármilyen pályázat esetén előzetesen mérlegelik az indulást, de mindig a piaci körülmények függvényében döntenek.
Hasonlóan nyilatkozott a G7-nek Borsány-Gyenes András, a Match4-et, az Arena4-et és több más televíziós csatornát működtető Network4 Media Group tulajdonosa is. Mint elmondta: ha lesz pályázat, várhatóan jövőre is elindulnak rajta. Az említetteken kívül pedig még legalább két további potenciális piaci pályázó lehet, akik az egyévnyi felkészülési idő után szintén sokkal nagyobb eséllyel adnak majd be ajánlatot.
Emellett valószínűleg elkezdődött egy politikai diskurzus is arról, hogy milyen szerepe van, illetve kellene hogy legyen a közmédiának a hazai sportközvetítési piacon, illetve közvetve a magyar sport finanszírozásában. Több beszélgetőpartnerünk is azt mondta: hibának tartaná, ha teljesen kivonulna az MTVA, illetve jogutódja a piacról. Vannak ugyanis olyan sportesemények, amelyeket tisztán piaci alapon senki nem tűzne műsorra, márpedig a szponzorok és egyéb bevételi lábak miatt ezeknek is kell a láthatóság. Tipikusan ilyenek a hazai sikersportágak. Ezeknél valószínűleg belefér a közszolgálatiságba, ha az állami média vásárolja meg az eseményeik közvetítési jogát.
Talán meglepő lehet, de egyesek szerint vannak ilyen kevésbé piacosítható elemei a profi labdarúgó-közvetítéseknek is.
„A közönséget mindig érdekelni fogja a Fradi, az Újpest, és ha visszajut, a Diósgyőr. Hébe-hóba az MTK, a Vasas, a Honvéd, a Győr. Na de a Kisvárda? Az valószínűleg soha. A VAR viszont a Kisvárda meccsein is kell, valakinek azt is le kell gyártania, valakinek az ilyen meccsekbe is pénzt kell tennie ahhoz, hogy a teljes bajnokság működjön” – fogalmazott egy forrásunk.
A legnagyobb valószínűsége így talán annak van, hogy a jövőben egy konzorcium szerezheti meg a hazai labdarúgás közvetítési jogait, vagy részekben értékesítheti azokat az MLSZ. Magyarul nem minden meccset egy csatorna közvetít majd, ahogy ezt az elmúlt években megszokhattuk, hanem több, köztük kereskedelmi adók is. A konzorciumban azonban jó eséllyel ott maradhat a közmédia is.
Valami hasonló kimenetelben bíznak az MLSZ-nél is, ahol jelenleg az a cél, hogy a következő körben már tényleg hosszabb távra, a két évvel ezelőtt is belőtt 2031-es végdátumig tudjanak szerződni a jövőbeli partnerekkel.
