A politikailag lehetetlent teljesítették, a gazdasági csodára egy kicsit még várni kell

„A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodára egy kicsit várni kell.” Bár ez a klasszikus bonmot nem szerepel a Tisza Párt programjában, a korábban szinte lehetetlennek látszó, kétharmadosnál is nagyobb választási győzelem után euforikus, csodaváró hangulat lett úrrá a hazai lakosság és a külföldi befektetők körében.

A Medián felmérése szerint míg az elmúlt években – még a választás hetében is – csak a megkérdezettek egyharmada szerint mentek jó irányba a dolgok Magyarországon, a választásokat követő héten már a válaszadók több mint fele vélekedett így. Ennél is nagyobb – kétharmados – lett a gazdasági helyzet egy éven belüli javulásában bízók aránya, a Tisza-pártiaknak egyenesen 90 százaléka számított javulásra, egyharmaduk kifejezetten jelentősre.

A külföld is látványosan optimistább lett. Az Európai Bizottság és a tagállamok látható megkönnyebbüléssel, az EU-transzferek újrafolyósításának konstruktív megközelítésével fogadták a választási eredményt. Véget ért Magyarország elszigetelődése. Az előző miniszterelnököt politikailag nyíltan támogató nagyhatalmak és a „patrióta” vezetésű visegrádi országok kormányai is pragmatikusan viszonyulnak az új kormányhoz. Más kérdés, hogy Oroszország valóban feladja-e a magyar szuverenitást sértő politikáját, és hogyan fog reagálni a gazdasági kapcsolatok magyar részről várható, legalább részleges újragondolására. Ez utóbbi Kína esetében is kérdéses.

A leglátványosabb változás a külföldi tőke részéről következett be, ami a forint erősödésében, az állampapírhozamok csökkenésében tükröződött. A forint az év elejéhez képest május közepére az euróhoz képest mintegy 6 százalékkal erősödött, ami nagyjából az öt évvel ezelőtti szintnek felel meg. A tízéves magyar állampapír hozama jól jellemzi az államadósság kockázati megítélését. Míg ez a választás előtt 150 százalékponttal volt magasabb a régiós referenciának számító lengyelnél, május közepén már kisebb volt nála.

A nemzetközi hitelminősítők pozitívan, de az új kormány előtt álló kihívásokat hangsúlyozva, többek között hiteles középtávú költségvetési konszolidációs stratégiát igényelve fogadták a választási eredményt. Magyarország jelenlegi hitelminősítése ugyanis sokkal rosszabb a lengyelnél, az EU-ban Romániával együtt a legrosszabb, a bóvli kategóriához közeli, ráadásul negatív kilátásokkal. Az elmúlt hetek kedvező pénzpiaci folyamatai alapján a leminősítés veszélye eltűnt, a felminősítéshez viszont már tényleges költségvetési és EU-politikai eredmények kellenek.

A hangulatváltozás a reálszférára is jellemző. A Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara felmérése szerint míg a választások előtt a cégek 24 százaléka várt javuló üzleti helyzetet 2026-ra, a választások után már 35 százalékuk, és közel ilyen arányban csökkent a romlásra számítók aránya. A kiugró lakossági optimizmust mutatja, hogy a GKI fogyasztói bizalmi indexe májusban példátlan mértékben ugrott meg. Ennél magasabb szintet korábban csak kétszer, a 2002-es választásokat követő néhány hónapban (a Medgyessy-féle „jóléti rendszerváltás” időszakában), valamint a különösen gyors növekedést hozó 2018–2019 egyes hónapjaiban ért el.

Az optimizmus alapja az önkényuralmi, politikailag antidemokratikus és korrupt, gazdaságilag kudarcot vallott rendszer összeomlása. Az ettől való megszabadulás örömét egészíti ki a hit, hogy sikeres lesz az Európai Unióba való politikai és gazdasági visszaintegrálódás. Az új kormány első, még formális megalakulása előtti lépéseinek fókuszába az ezt lehetővé tevő politikai fordulat, az európai játékszabályokhoz és piacgazdasághoz való illeszkedés került. Ez egyébként az EU-transzferekhez való hozzáférésnek is előfeltétele.

A változtatás egyik garanciájaként hirdették meg az euróövezethez való csatlakozás feltételeinek 2030-ra történő teljesítését. A pénzügyi mutatók valószínűleg már enélkül, azaz pusztán az eddigi versenyképtelen gazdasági rendszer bukása, a kétharmados győzelem által lehetővé tett lényegi változtatások, a rendszerváltás hírére is jelentősen javultak volna. A piaci eufória azonban nem egyszerűen az eurót „nem akarók” vereségének – ne feledjük, a Fidesz még az alaptörvénybe is beírta a forint létét –, hanem az akarat deklarálásának is köszönhető.

Az euró tényleges bevezetéséhez azonban nemcsak akaratra, sőt nem is csak a gazdasági előfeltételek, az úgynevezett maastrichti kritériumok – ezen belül is mindenekelőtt a legnehezebb feladatnak látszó költségvetési hiány és infláció tartós leszorítása – teljesítési programjának meghirdetésére van szükség. Elengedhetetlen a menet közbeni, előre látható konfliktusok és váratlan fejlemények kezeléséhez szükséges elszántság is, beleértve a társadalom erre való felkészítését.

Hiába az euró mintegy háromnegyedes jelenlegi lakossági támogatása, ha az emberek valójában nincsenek tisztában azzal, hogy számukra a költségvetési hiány csökkentése, az inflációt mesterségesen lefojtó intézkedések kivezetése rövid távon gondot fog okozni.

Mivel a választási verseny során a most távozott kormány hazugságkampánya és médiafölénye következtében lehetetlenné vált az ország valós helyzetéről és kilátásairól szóló őszinte beszéd, ezt a körülményt most nyíltan fel kellene tárni. Amikor az államháztartási hiány négy hónap alatt eléri az éves előirányzat több mint 90 százalékát, valamiféle megszorítás elkerülhetetlen.

Emellett az elszántságközpontú logika mellett létezik egy hagyományosabb politikai gondolkodásmód is. Eszerint a választási győzelem után először bizalomépítésre, így az ígéretek legalább részleges beváltására van szükség, visszaigazolva, hogy érdemes volt a győztesre szavazni. Ezután kell sort keríteni az előre csak nagy vonalakban látható helyzet és az ebből következő cselekvési kényszerek bemutatására, elmagyarázására. Az új kormány érezhetően e logika mentén halad. A miniszteri meghallgatásokon és nyilatkozatokban ugyanis az örökölt költségvetés súlyos, mondhatni drámai, ráadásul még igazán nem is ismert helyzete ugyan ki lett mondva, de ez igazából nem akadályozta meg a korábbi ígéretek megerősítését.

Sőt, a kormányzat jellemzően nemcsak saját korábbi ígéreteit – például a minimálbér adójának 9 százalékra mérséklését, a kata rendszerének újbóli, széleskörű bevezetését – erősítette meg, hanem a leköszönt kormány lépéseit – például a 14. havi nyugdíj bevezetését – is. Igaz, az adócsökkentési program kapcsán csak annak elindításáról beszéltek, például a különadók kivezetése esetében jelezték a fokozatosságot. Azt, hogy népszerűtlen intézkedések is lesznek, Magyar Péter legmarkánsabban egy külföldi lapnak, a New Yorkernek adott interjújában fogalmazta meg. Eszerint az országban a mézeshetekhez hasonló érzés nagyon gyorsan eltűnhet, de ha felnőttként kezelik az embereket, akkor a nehéz, érzékeny döntéseket is el lehet magyarázni. Bár a kormány népszerűségcsökkenése ekkor is természetes.

A változtatásokat feltehetőleg a 2026. évi pótköltségvetés és a 2027. évi költségvetés keretében magyarázzák el, illetve hajtják végre. Pótköltségvetés utoljára több mint 30 éve, 1995-ben, a Bokros-csomaggal összefüggésben készült Magyarországon. Ezt követően – bár a folyamatok indokolták volna – ilyenre nem került sor. Idén áprilisra az előirányzott költségvetési hiány már több mint 90 százaléka teljesült, miközben maguk az előirányzatok nemcsak eleve átláthatatlanok, de folyamatosan módosulók is voltak, és számos „csontváz” – ismeretlen célú és összegű kötelezettségvállalás – létére lehetett gyanakodni.

Ez megerősítette, hogy a költségvetés egészének tisztába tétele nélkül az új kormány működésképtelen lenne.

A költségvetés módosítása, a választási ígéretek realitásának, a hiánycsökkentés módjának áttekintése az elmúlt évtizedek gyakorlata szerint pótköltségvetés nélkül is megvalósítható. Az új kormány számára azonban működése kezdetén különösen fontos az átláthatóság európai normáknak megfelelő deklarálása és biztosítása. Ez feltétele a lakosság felnőttként kezelésének is. Annak megértetésének, hogy a mindkét oldalról elhangzott választási ígéretek feltehetőleg csak részlegesen és ütemezve lesznek teljesíthetők, továbbá más területeken fájdalmas korrekciók válhatnak szükségessé. Mindez része a 2027. évi költségvetés és ezzel az eurócsatlakozási program megalapozásának is.

Az új kormány eddigi megnyilvánulásai alapján 2030-ra szeretné teljesíteni a maastrichti feltételeket, így az államháztartási hiány 3 százalék alá szorítását. Mivel idénre egyelőre várhatóan 6,8 százalékos GDP-arányos deficit hangzott el, ez négy év alatt 4 százalékpontos hiánycsökkentést jelentene. Ráadásul úgy, hogy 2030 választási év, ami növekvő hiánnyal szokott járni. Ebből következően az első években az időarányosnál nagyobb javulást kellene elérni, ami az egyszeri megtakarítások – például csökkenő kamatkiadások vagy propagandaköltségek – révén elvileg lehetséges. Ugyanakkor a szükséges és ígért kiadásemelések – az egészségügytől az oktatáson át a honvédelemig – folyamatos nyomást jelentenek a költségvetésen. Figyelmeztető az is – miként azt a Portfolio elemzője is megállapította –, hogy ennyire feszes és következetes gazdaságpolitika ilyen hosszú ideig még sohasem volt Magyarországon.

A kormány a gazdasági tisztánlátást és kidolgozott programot igénylő nekirugaszkodása előtt láthatóan nem kíván korábbi programpontjain ad hoc változtatni, és egyelőre csak általánosságban jelzi, hogy a gazdasági helyzet rossz. Vélhetően abban bízik, hogy egyszerre könnyebb lesz elfogadtatni a nehéz lépéseket, mint hónapokig adagolni őket. Ilyen lehet például a különadók kivezetésének ütemezett programja. Emellett a költségvetési vita – különösen, ha a kormány némi tartalékot is biztosít a maga számára – visszalépési és átcsoportosítási mozgásteret is adhat egy minél erősebb konszenzus megteremtéséhez. A fő kockázat a kormányzat tartós elszántsága.

Vannak azonban olyan területek, ahol a kivárás kifejezetten kontraproduktív.

Ilyen az előző kormány inflációt mesterségesen leszorító lépéseivel való – a lakosság érdekeire hivatkozó – együttélés, az élelmiszerek árréstopja, az üzemanyagok védett ára. A választási kampányban a Tisza taktikai okokból egyik ellen sem lépett fel, holott ezek súlyosan piactorzítók.

• Most a választások után a bank- és telekom-szektorban – ahol a cégek korábban „önként” vállalták, hogy gyakorlatilag a választásokig nem emelnek díjaikon – az érintettek egymás után jelentik be az áremeléseket. Az új kormány, helyesen, ezt nem akadályozza.
• A választások után az új pénzügyminiszter az árrésstop megszüntetését ígérte, de csak fokozatosan. Holott itt indokolt lenne egy egyszeri, gyors lépés. A kereskedelem veszteséges működésre kényszerítése ugyanis eleve ellentétes a piacgazdasággal. A fokozatosság pedig, mivel további áremeléseket sejtet, erősítheti az inflációs várakozásokat.
• A védett üzemanyagár esetében a gazdasági miniszter a lakosság védelme érdekében a rendszer második félévben történő fennmaradásáról beszélt. Holott a védett magyar üzemanyagár a stratégiai tartalékok kimerülésének veszélyét, a kiskereskedelmi cégek importjának leállását, a kis kutak csődbe kerülését, vagyis ellátási zavarok keletkezését okozhatja. Ráadásul az EU kötelezettségszegési eljárást is indított a magyar rendszámú járművek kedvezőbb árú tankolása miatt.

A mesterséges árfékek gyors kiiktatása mindemellett az inflációs pálya, sőt a monetáris politika szempontjából is kedvező lenne. Az infláció áprilisban 2,1 százalék volt, amihez képest a 6,25 százalékos alapkamat nagyon magas. Azonban az MNB (még választások előtt készült) inflációs jelentése az áremelkedési ütem jelentős gyorsulására, átmenetileg akár 5-6 százalékos ütemére számít, főképp az iráni konfliktus következtében emelkedő energiaárak és az árkorlátozások kivezetése miatt. A világpolitikai és -gazdasági bizonytalanság mellett nyilván ennek is szerepe van a deklaráltan óvatos kamatpolitikában, miközben a forint reálgazdasági szempontból már túl erős, a kamatszint túl magas lehet.

Egy kiszámíthatóan csökkenő inflációs pályára való mielőbbi átállás tehát egy hiteles kamatcsökkentési ciklus beindításának is az előfeltétele. Az inflációnak a maastrichti kritérium teljesítéséhez a mostani prognózisok alapján pár éven belül 2 százalék körülire kellene csökkennie. Ez óriási feladatnak látszik, mivel a normál folyamatokon túl a költségvetési hiány elkerülhetetlen csökkentésének, a kapcsolódó reformlépéseknek is lesz inflációs hatásuk.

Összességében a magyar gazdaságpolitika körvonalazódó lépései jó eséllyel egy korábbinál sokkal sikeresebb gazdasági pályát alapozhatnak meg. Ez elvezethet az euróövezethez való eredményes csatlakozáshoz is. A négy-öt éven belüli siker azonban valóságos csoda lenne. A csodára pedig – mint tudjuk – várni kell.