Autokráciában másként működik a verseny, de ha van tét, fokozódik a választási részvétel
A választási részvételi arányok több szempontból is izgalmas adatok: egyrészt a választás napján már napközben, jóval a végeredmény előtt kétóránként közli őket a Nemzeti Választási Iroda, másrészt azt is mutatják, hogy a választók mekkora tétet tulajdonítanak a megméretésnek. Élesebb összecsapás esetén ugyanis jellemzően többen mennek el szavazni, míg a biztosabbnak vélt eredmény az apátiát, az otthonmaradást erősíti, függetlenül attól, hogy a pártjuk győzelmére vagy vereségére számítanak a támogatóik.
Az autokráciákban a verseny másként működik
Az eredmények részvételi adatok alapján való latolgatásakor érdemes figyelembe venni, hogy a választási hajlandóság nem csak a verseny erősségén múlik, pontosabban ezt az alapvetőnek vélt összefüggést bizonyos tényezők befolyásolhatják. Ezek közé tartozik a demokrácia, illetve a politikai berendezkedés típusa és minősége: az autoriter jegyekkel jellemezhető rezsimekben (például a választási autokráciákban, aminek Magyarország is tekinthető) a részvétel növeléséhez a pártok kampánytevékenysége mellett többnyire az állami intézményrendszer is hozzájárul, a hatalmon lévőknek kedvezve. Ennek egyik módja a munkahelyi vagy egzisztenciális nyomásgyakorlás a választópolgárokra, amire Magyarországon is volt példa, többek között a közmunkaprogram révén.
A kiszolgáltatottságuk által leginkább a kisebb településeken élő és a kevéssé iskolázott választópolgárok befolyásolhatók, mivel az ő mozgásterük a legkisebb, ha politikai okok miatt veszítenék el a munkahelyüket, ráadásul az informális kapcsolatok és állami támogatások jelentősége is nagyobb ezekben a csoportokban.
Éppen ezért érdemes külön figyelni az április 12-i választás idején a falvakban és azokban a térségekben mért részvételi statisztikákra, ahol alacsony végzettség jellemző,
és ezáltal különösen kiszolgáltatottak a választópolgárok az államigazgatás felőli befolyásnak. Az iskolázottság már csak azért is érdekes, mert normális esetben pozitív összefüggésben áll a részvételi hajlandósággal, de ezt is felülírhatják az autoriter törekvések.
A választási autokráciákban kérdéses továbbá, hogy a verseny kiélezett mivoltát a végeredmény, vagyis a szavazatok pártok közötti megoszlása mennyiben tükrözi. A szoros eredmény az autoriter rezsimekben kevéssé jelzi a versenyt, mert ezekben inkább az számít, mennyire „lejt a pálya” a kormánypártnak, illetve mennyire fér hozzá az ellenzék a politikai versenyhez szükséges erőforrásokhoz. Az egyenlőtlen feltételek egyúttal a választói magatartást is befolyásolják, az állampolgárok kisebb eséllyel mennek el szavazni, ha úgy érzik, hogy nem számít a voksuk.
Látszott a magyar választásokon, amikor megnőtt a tét
Noha a fentiek sok szempontból illenek Magyarországra – amit megerősítenek a korábbi elemzéseink is, amelyek szerint a kormánypárt rendre azokon a településeken ért el jobb választási eredményeket 2018 óta, ahol alacsonyabb az iskolázottság –, a választásokon való részvétel fokozódott az elmúlt nyolc évben, és rekordszintre nőhet a mostanin.
Az érdemi ugrás az elmúlt évtized közepén következett be. 2014-ben, az első, már a Fidesz által kialakított választási rendszer keretein belül történt országgyűlési választáson mért 62 százalékos részvételi aránnyal szemben 2018-ban és 2022-ben már az arra jogosultak 70 százaléka voksolt (és ez idő alatt a Fidesz–KDNP listás eredménye 45 százalékról 49, majd 54 százalékra nőtt). Kialakult azonban még egy fontos tendencia: általában véve megfigyelhető a magyarországi választásokon, hogy
a nagyobb településeken magasabb a részvételi arány, ám e különbség mérséklődik, mivel a kisebb településeken élők egyre nagyobb arányban mennek el szavazni.
Mindez összefügghet a kormánypárt elleni, fokozódó elégedetlenséggel, amit például a 2019-es önkormányzati választáson tapasztalt ellenzéki áttörés is mutatott, igaz, akkor még jobbára csak Budapesten. Erre azonban nem a kormány ellenében szavazók aktivizálódása volt az egyetlen reakció, hanem a kormánypárti mozgósítás erősödése is, amiben a szokásos kampányeszközök mellett a hatalmi pozíció révén megvalósítható módszereknek is szerepük volt.
A magyar részvétel magas régiós összehasonlításban
Ahhoz, hogy eldönthessük, magas-e, vagy alacsony a választási részvétel, a magyarországi adatokat az időbeli összehasonlítás mellett a térség többi országában tapasztaltakhoz is érdemes viszonyítani. Ebből kiderül, hogy az elmúlt két országgyűlési választáson tapasztalt 70 százalék körüli részvételi arány magasnak számít, de nem kiugróan a szomszédos országok hasonló választásain mért statisztikákhoz képest.
Ha ez az arány néhány százalékponttal tovább nő – például a Hann Endre által, a Medián kutatásai alapján reálisnak tartott, 74 százalékos szintre –, akkor a részvétel a posztszocialista országokban jellemzőhöz képest kifejezetten magas lesz. Ez az arány már vetekszik az Ausztriában szokásos adattal, ami hagyományosan magas, hála a második világháború vége óta stabil demokratikus rendszernek, az intézményi, politikai bizalomnak, valamint a szintén hosszú múltra visszatekintő, és ezáltal beágyazott, a szimpatizánsaikat hatékonyan mozgósító pártoknak.
