Már az olaj 92 százalékát vesszük Oroszországtól, a haszonból Putyin köreinek is juthat
Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Az Európai Bizottság javaslata szerint legkésőbb 2027 végén Magyarországnak is le kellene állnia az orosz kőolaj és földgáz importjával, de nem csak a kormányzati és molos nyilatkozatok utalnak arra, hogy ezt szeretnék elkerülni. Amikor legutóbb írtunk a témáról, azt rögzíthettük, hogy Oroszország részesedése a magyar olajimportból már másfél éve 80 százalék felett van. Azóta ez még tovább emelkedett, és az idei első félévben elérte a 92 százalékot.
Pedig, mint az alábbi grafikonon látni, a háború kitörése előtt, 2021-ben ez még csak 61 százalék volt. A tendencia tehát egyértelmű: miközben az EU az orosz energiahordozók teljes kivezetésére készül, Magyarország egyre nagyobb arányban Oroszországtól veszi a kőolajat, gazdaságilag segítve az Ukrajna katonai megtörésére egyre bődületesebb összegeket költő háborús agresszort. (Egy számítás szerint a katonai kiadások már az orosz költségvetés bevételeinek felét emésztik fel, nagyon fontos tehát az orosz állam számára minden pénzforrás.)
Ahogy korábban írtuk, az orosz olajimport fenntartása gazdaságilag érthető a kormány és a Mol szempontjából, de a korábbi években egy olyan közvetítőcégnek is nagy üzlet volt, amely rendre Mol-közeli ügyletekben bukkant fel. Nemrég pedig egyértelműen kiderült, hogy ez nemcsak korábban volt így, mert a háború kitörése után ismét nagyon fontos szerephez jutott a szóban forgó cég, a Normeston, amelynek orosz tulajdonosi körét orosz tényfeltáró újságírók egészen Vlagyimir Putyin orosz elnök kapcsolataiig vezették el.
Korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk a Normeston magyarországi kapcsolatrendszerét, a Mol és az orosz partnerek között a kapcsolatot biztosító, az – egykor a titkosszolgálat életében is fontos szerepet játszó – Videoton moszkvai kereskedelmi részlegét vezető Fazakas Imre szerepét. Ő nagyjából tíz évvel ezelőtt az egyik tulajdonosa is volt a Normestonnak.*
Legalább ennyire izgalmas a nehezen átlátható – ciprusi, belize-i, svájci és dubaji céghálóba burkolózó – vállalat orosz kapcsolatrendszere is korábbi Lukoil-vezetővel, egykori raliversenyzővel, Putyin kelet-németországi kémtársával.
Putyin-barátok köre
A Normeston orosz kapcsolatai több szálon vezetnek Putyin köréhez az Important Stories tényfeltáró cikke szerint. A ciprusi, belize-i, svájci cégekben folyamatosan változtak a tulajdoni viszonyok, a pénzáramok. A lényegesebb elemek így összegezhetők:
- 2012 környékén a Normestont Mihail Arusztamovhoz kötötték, akinek sógora, Nyikolaj Tokajev Putyinnal együtt volt kém az NDK-ban.
- A Normeston felfutásakor a különböző cégekben Lev Tolkacsev orosz autóversenyző tűnt fel, aki az 1990-es és 2000-es években az egyik legnagyobb orosz olajcég, a Lukoil munkavállalója volt. Később a Moszkva-környéki Tverben nyitott három benzinkutat és használtautó-kereskedést, 2014-ben indította Rumos Racing nevű autóverseny csapatát. Mindez azonban kispályás üzletelés a Normestonhoz képest, ezért nem is tekintik az orosz üzleti körökben valós tulajdonosnak, mert saját erőből nem kerülhetett volna dollármilliárdos üzletek közelébe.
- A céghálóban Gennagyij Tyimcsenko, Putyin ismert barátjának menedzserei tűnnek fel vezetői pozíciókban, ami arra utal, hogy az ő érdekeltsége (is) lehetett a Normeston az előző évtizedben.
- 2016-tól tűnt fel a Normeston körül Valerij Szubbotyin, a Lukoil volt alelnöke, aki Európába költözött, de továbbra is kapcsolatban maradt Putyin köreivel. 2023-ban cégén keresztül 49,9 százalékos részt szerzett Normestonban.
A szerteágazó cégstruktúra, a cégvezetők és a pénzáramok elemzése után az orosz tényfeltárók arra a következtetésre jutottak, hogy
a Normeston sosem volt messze Putyin köreitől, bár az egyes korszakokban más-más személyeken keresztül.
Közülük Gennagyij Tyimcsenko a legismertebb, az övé volt korábban a neves olajkereskedő cég, a Gunvor, amely az orosz olajexport akár egyharmadát is lebonyolíthatta fénykorában. Miután a Krím 2014-es orosz megszállása nyomán amerikai, majd európai és más országok is szankcionálták, eladta részesedését a Gunvorban, és azóta közvetlenül nem vesz részt az orosz olajkereskedelemben.
Újra fontos szereplő
Az Important Stories cikkének másik fontos újdonsága – és ez értékeli fel a fenti kapcsolatok jelentőségét is –, hogy az újságírók által megszerzett vámstatisztikák alapján egyértelműen látszik a Normeston 2022 utáni jelentősége a magyarországi és szlovákiai orosz olajimportban.
Korábban orosz cégbeszámolókból megtaláltuk a 2014-es és 2015-ös eladott mennyiséget, de nem lehetett tudni, hogy ebből mennyi jutott ténylegesen Magyarországra – csak közvetlen bizonyítékok voltak arra, hogy mindent a Mol vett meg magyar és szlovák cégeinek.
Az említett vámstatisztikákból viszont látszik, hogy a Normeston szinte kizárólag a Mol-csoportnak adhatott el kőolajat Magyarországra és Szlovákiába. A Normeston 2012 és 2023 között a magyarországi orosz kőolaj ötödét hozta be, a kereskedelmi adatok alapján ezzel körülbelül 1550 milliárd forint forgalmat lebonyolítva. Szlovákia esetében szintén ekkora a Normeston részesedése (a pozsonyi finomító szintén a Mol-csoporthoz tartozik, és a közelmúltig kizárólag orosz olajat dolgozott fel).
Ez alapján az alábbi grafikonon az is érdekes, hogy a Mol kísértetiesen hasonlóan alakította a közvetítő cég fontosságát magyar és szlovák importjában: az Important Stories által megszerzett adatok alapján azt láthatjuk, hogy szinte hajszálra megegyezett az elmúlt évek többségében a Normeston részesedése.
Az üzlet 2014-2016 között pörgött igazán, amikor az államosított Basnyefty exportját hozták be a Molnak, és a Normeston a közvetítői díjon több tízmilliárd forintos hasznot tehetett el korábbi cikkünk számításait alapul véve.
Az üzlet ezt követően takaréklángra került, de miután Oroszország megtámadta 2022-ben Ukrajnát, újra beindult. Megkérdeztük a Molt, hogy miért elevenítette fel ismét ezt a kapcsolatot, de egyebek mellett az ezzel kapcsolatos kérdéseinkre sem válaszolt a társaság cikkünk megjelenéséig.
2023 utáni adatok nem szerepeltek az orosz lap cikkében, de mivel a Mol a korábbinál is nagyobb arányban importált orosz kőolajat, felehetően tovább nőtt a Normeston jelentősége is. Mindenesetre tavaly, amikor Ukrajna megtiltotta a Lukoil olajszállítmányainak áthaladását a Barátság vezetéken, kiderült, hogy a Normeston azon négy közvetítő vállalat egyike, amelyen keresztül a Mol-csoport lebonyolítja orosz importját.
Milliárdok Svájcban
Magyar olajipari szakemberekkel beszélgetve az is felmerült, hogy az orosz fél számára miért lehet előnyös közvetítő cégek beiktatása a magyar-orosz olajkereskedelembe. A fellehető információk szerint a Normeston svájci bejegyzésű cége kapja a bevételt, így ezzel a Putyin-közeli körök eurómilliárdokhoz jutnak az európai pénzügyi rendszerben, ahova Oroszországból a lehetetlennel határos pénzt transzferálni a szankciók miatt. Ez pedig akár titkosszolgálati, fedett műveletek finanszírozásához is jól jöhet.
Igaz, Svájc egyébként is népszerű telephely a nyersanyag-kereskedő vállalatok körében*
Svájcban a vállalati beszámolók nem nyilvánosak, még a statisztikai hivatal sem éri el az árbevétel- és nyereségadatokat, ezért teljességgel megbízhatatlanok az ország hivatalos statisztikai adatai. A korrupcióban és csalásban utazó kereskedők számára ezért ideális helyszín, nem sok esély van arra, hogy kiderüljön, kié az érintett cég, és mekkora volumenű kereskedelmet folytat.
A Barátság vezetéket érő ukrán támadások – és a leválást erőltető uniós irányvonal – nyomán mindenesetre kérdés, meddig maradhat még fenn ez az olajozott kapcsolat. Az biztos, hogy a közvetítő cég zavaros tulajdonosi háttere nem segít meggyőzni az uniós partnereket arról, hogy továbbra is fennmaradhasson a magyar-orosz importkapcsolat.
(Technikai hiba miatt egy ideig nem jelentek meg cikkünkben a grafikonok – a szerk.)
