Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Harminc százalékos költségcsökkenést vár az EON attól, hogy juhokkal tartja karban egy hazai napelempark területét. Milyen esetekben zöld ténylegesen ez a megoldás?
Erősen kísérleti projektnek tekinthető, de mikroszinten legalább elindult Magyarországon is az, ami főleg az Egyesült Államokban már nagyon megy: juhok legeltetésével karbantartani a napelemparkok területét. Az EON a Kaposvár melletti Toponáron egy kisebb napelemes parkban összesen tíz birkát kezdett legeltetni.
A cég nem sokat árult el kérdésünkre az üzleti részletekről. Csak annyi publikus, hogy az állatokat egy 150 egyedes nyájból bérlik tavasztól őszig, a kölcsönzési díjhoz pedig az utaztatás költsége, illetve a terület alkalmassá tételének (karám, itató, árnyékos akol kialakítása) egyszeri költségei járultak.
Az EON azt mondta nekünk, hogy
egy évben néhány százezer forintot, vagyis az eddigi költségek 30 százalékát takarítja meg a birkák kölcsönzésével.
Egyelőre nem nagy pénzekről lehet szó (ha a megtakarítás 2-300 ezer forint, akkor a teljes költség eddig legfeljebb évi egymillió forint lehetett), de a terület is kicsi, a nagyobb napelemparkoknál jóval nagyobb összegeket lehetne megspórolni.
A juhok alkalmazásának ma már vaskos nemzetközi, főleg amerikai szakirodalma van, a téma pénzügyi, állatjóléti és különösen környezetvédelmi szempontból is alaposan feldolgozott. Amerikában szövetsége is van a napelemes legeltetőknek (ASGA), amelynek adatai szerint az Egyesült Államokban hatezer hektár napelemes területet tartanak karban birkákkal. Európában leginkább az Egyesült Királyságban és Franciaországban próbálkoznak a megoldással.
Az természetesen szóba sem jöhet, hogy egy energetikával foglalkozó cég birkatenyésztési üzletágat hozzon létre a saját szervezetén belül, vagyis a juhok tartását mindenképpen szezonális szolgáltatásként fogja megvásárolni. A juhászkodó kapcsolat így azonban csak akkor jöhet létre, ha az mindkét félnek előnyős, az energetikai vállalkozásnak olcsóbban kell kijönnie, mintha kaszálna és gyomirtózna (adott esetben ezt is szolgáltatásként vásárolhatja a piacon, ha nem akar saját személyzetet fenntartani), de az állattartónak is jobban kell járnia anyagilag, mintha máshol legeltetne.
A fentiekből látszik, hogy az üzleti lehetőségek meglehetősen lokális és egyedi adottságok függvényei. A toponári esetben csak egy közeli, 150 egyedes állományból helyeznek ki tíz birkát a napelemparkba, de télre vissza kell vinni az állatokat, és nekik is biztosítani kell az ellátást, vagyis a tenyésztő szempontjából óriási változást nem tartogat a kísérlet.
Az amerikai példák alapján azonban látszik, hogy ha a napelemesek kellően nagy területi igényekkel állnak elő, akkor a gazdák erre rá is mozdulhatnak, vagyis olyan állománynövelésbe kezdhetnek, amelyet egyébként nem terveztek. Ekkor azonban sok minden alapvetően megváltozik. Fejleszteni kell, mert nagyobb állománynak kell biztosítani a téli ellátást, a szállítást és az időszakos ellenőrzést is (Toponáron például kéthetente ki kell menni a parkba és ellenőrizni kell az állatokat).
Amennyiben a napelemparkban olyan állatok legelnek, amelyeket a gazda egyébként is tartana, csak máshol, akkor az üvegházhatású gázok kibocsátása annyival csökken, amennyit a helyszín kaszálása és gyomirtózása egyébként kibocsátana. Toponáron egy-egy alkalommal 25 liter benzint használtak el fűnyírásra. A juhok szállítása és rendszeres ellenőrzése ugyan utaz(tat)ással jár, de ez vélhetően körülbelül megegyezik azzal az utazási igénnyel, amire a kaszáló-gyomirtózó személyzetnek is szüksége van, ezek kiegyenlíthetik egymást az összevetésben.
Ha azonban a napelempark állománynövelésre készteti a gazdákat (nagy parkoknál nagyon sok birkára van szükség, és ha a piacon egyébként jól eladható az állat, akkor van benne üzleti lehetőség), akkor azzal is számolni kell, hogy a megnövekedett juhállomány (az állattartás minden ide vonatkozó vonzatával) növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását is. Ha ezt állítják szembe a kaszálás kibocsátásával, akkor már sokkal kisebb lesz az elérhető zöld haszon.
Felmerülhetne egyébként az ipari méretű robotfűnyírók alkalmazása is, ami beruházásigényes (vagy lízingdíjas) megoldás, de a gépeket nem kell ide-oda szállítani, és még ki sem kell járni hozzájuk, ráadásul pont napelemparkokról beszélünk, ahol az olcsó áramellátás sem okozhat problémát.
Az EON erre azt mondja, hogy Toponáron a terepviszonyok, illetve a területen található csapadékelvezető árok a robotfűnyíró telepítését nem teszik lehetővé, így ezt a megoldást egyelőre nem is vizsgálták.
