Az új sorozat arra keresi a választ, milyen helyzetben és hogyan reagál Magyarország az átalakuló világrendre.
Az Ukrajna elleni orosz háború ráirányította a figyelmet az európai béke sérülékenységére, az elmúlt évtizedekben meghatározó, kölcsönös függőségeken és előnyökön alapuló nemzetközi együttműködési rendszerek gyengeségeire. Kiderült, hogy Európa, ha biztonsági fenyegetés jelentkezik a határaianál, önmagához képest gyorsan tud döntéseket hozni (szankciók, fegyverszállítás), de a biztonsága garantálásának alapja továbbra is az amerikai dominanciájú NATO.
Egyre többen beszélnek arról, hogy az ukrajnai háború történelmi törést jelent és korszakhatárt jelöl – nem csak önmagában, hanem azokkal a válságokkal együtt,melyek, mint a hét csapás, sorra jelentkeztek (vagy felerősödtek) az elmúlt években. Ide vehető a Covid-járvány okozta sokk a globális ellátási láncokban és a nyomában elinduló deglobalizációs folyamatok. A háborúk, természeti katasztrófák, megélhetési problémák okozta migráció. Az energia- és élelmiszerválság. Vagy az egyesek szerint már önmagában is „korszakos” klímaválság.
A határkő olyan értelemben is felbukkan, hogy a Nyugat kiemelkedését biztosító politikai és gazdasági liberalizmust olyan jellegű vereségek érték, hogy indokolt lehet új korszakról beszélni, és a geopolitikai viszonyokat is mintha egyre erősebben az amerikai-kínai vetélkedés kezdené strukturálni.
Azaz, mintha a hegemoniális világrend helyére egy többpólusú világrend lépne saját univerzális igényű világmagyarázatokkal és igazodási kényszerekkel.
De persze jogos arra is rákérdezni, hogy tényleg így van-e és valódi cezúráról van-e szó. (Egy szerző, akit felkértünk, azért lépett vissza, mert ő nem látja ezt a korszakhatárt annyira indokoltnak.) Hiszen ez is keretezés kérdése – ne feledjük, az ukrajnai háború az első globális hibrid háború, amelyben a narratívák harcának és érvényre juttatásának, a (dez)információs hadviselésnek is kitüntetett szerepe van.
És ebben nemcsak az lényeges, hogy ez most micsoda (új világrend?), hanem az is, hogy kiről (mely szereplőről) milyen kép él, mi terjed el.
És az mivel jár.
A G7 Holnap új sorozata erről a változó világról szól, de főképp arról a helyzetről,
amelyben Magyarország találhatja magát cselekvőként és olyasvalakiként is, akire a szerepeket osztják.
Hogyan reagál Magyarország erre a változó világra? Mekkora mozgástere van? Milyen kényszerek vezérlik? Milyen forgatókönyvek lehetségesek?
A G7 Holnapban arra kérjük a szerzőket, hogy különbözú szempontból bontsák ki Magyarország kapcsolatát ehhez a változó világhoz. Ebben a sorozatban Magyarország külpolitikai stratégiáit néhány horizontális szempont mellett egy-egy adott relációban, bilaterális kapcsolatain keresztül vizsgáljuk.
Ahogy már korábban is tapasztalhatták, a G7 Holnap-formátum nem a hagyományos viták szerkezetét követi. A cikkek szerzőit arra biztatjuk, hogy segítsenek feldolgozni a téma különböző aspektusait, így az egyes részek újabb és újabb megközelítésekkel gazdagítják a diskurzust, a végére pedig reményeink szerint láthatóvá válik a kérdés komplexitása.
Magyarország és a „Változó világrend”. Holnap kezdünk.
