A bunkerek már nem csak átmeneti menedéket adnak Herszon környékén

A Karakter életre kel – találkozzunk a Trafóban! November 7-én irodalommal, filmmel, kortárs tánccal és koncerttel ünnepeljük a Karakter első születésnapját.

Velünk lesz Szeri Viktor, a Decolonize Your Mind Society, Leiner Laura, Székely Kriszta, Saiid, Grafitember, Simor Dániel, Sarkadi Zsolt, Cuhorka Emese és sokan mások.
Program és jegyek

Az otthonaikat elveszítő családok hosszabb időre is menedékre lelnek az eleinte a bombázások átvészelésére használt létesítményekben.

A Herszon környékén fekvő Lucsban a háború előtt közel ezren éltek, mára azonban csak ötvenen maradtak, és szinte mindannyian bunkerekben laknak. A hidegháborús időkből fennmaradt építményekben eleinte csak az éjszakai bombázások elől kerestek menedéket a helyiek, ám idő közben a település és környéke kulcsfontosságú harctérré vált, aminek következtében az épületállomány súlyos sérüléseket szenvedett – a támadásoknak jobban ellenálló óvóhelyek így lassan a településen maradók állandó lakóhelyévé váltak a Washington Post beszámolója szerint.

Az ötvenes években épült, atomtámadás elől is fedezéket nyújtó létesítményeket az elmúlt évtizedekben jócskán elhanyagolták, senki sem számított rá ugyanis, hogy valaha még szükség lehet rájuk. A háború kezdetével azonban rögvest nekiláttak a lucsiak a bunkerek takarításának, amelyeket aztán egyre inkább belakni kényszerültek: mostanra rákapcsolták őket az elektromos hálózatra, a fűtést fatüzelésű kályhákkal oldották meg, a vízellátást is sikerült kialakítani, továbbá jórészt ágyakkal és színes textíliákkal rendezték be az óvóhelyeket.

A lap említést tesz például egy 55 éves nőről és családjáról, akik augusztus óta egy füves domb tövében nyíló ajtót követő meredek lépcsőn keresztül térhetnek haza, miután a házuk lakhatatlanná vált. Noha az ukránok novemberben felszabadították Herszont és környékét, az orosz bombatámadások nem szűntek meg a térségben, sőt, lakóövezeteket és kórházakat is érintenek, az ellátást továbbá jórészt humanitárius szegélyszervezetek biztosítják. A veszélyek ellenére a bunkerben élő család optimista.

A jövőnk azon múlik, hogy megpróbáljuk jobbá tenni a környezetünket. Igyekszünk, hogy újra virágokkal, rendezett házakkal és zöldellő fákkal teli faluban éljünk, amennyire csak tudunk. Minden rendben lesz.

– fogalmazott az asszony, akinek lelkesedését az sem törte le, hogy fia Bahmutba készül a megszálló oroszok ellen harcolni.

Kövess minket Facebookon is!