Súlyos következményei vannak, ha egy fiatal nem is álmodhat saját lakásról vagy stabil egzisztenciáról

A fokozott kockázatvállalás annyira meghatározza a Z generáció pénzügyi döntéseit, hogy azok már messzemenő gazdasági következményekkel is járhatnak, derül ki egyre több, a mostanság felnőtté váló fiatalokat vizsgáló elemzésből. A jövőkép hiányával összefüggésben meghozott merész döntések sorozata mindeközben számukra racionális cselekvésnek tűnik, és ugyanez magyarázhatja azt is, miért állnak másképp a munkához, mint az idősebb generációk.

Kulcskérdés a saját lakás

A rövid távú gondolkodás okai jórészt a lakhatási válságban gyökereznek a Chicagói Egyetem és a Northwestern Egyetem kutatói szerint. Az amerikaiak kártyatranzakcióira, vagyonára és attitűdjeire vonatkozó adatok szerint a munkával kapcsolatos erőfeszítések csökkenése mellett a szabadidős kiadások növekedése és a kockázatos pénzügyi eszközökbe (például kriptovalutákba) fektetés viszonylag gyakori a fiatal felnőtteknél, ha kevés vagy semmilyen esélyük nincs saját ingatlan vásárlására. Kevesebb kockázatot vállalnak, és keményebben dolgoznak azonban azok, akiknek a lakásvásárlás realitás lehet középtávon, vagy már vettek ingatlant.

Hasonló megfigyelésre jutott a brit fiatalokat vizsgálva a Financial Times újságírója is: akiknek kevés reményük van arra, hogy egy lakáshitel önerejét összegyűjtsék, sokkal nagyobb valószínűséggel vállalnak pénzügyi kockázatokat – például online fogadásokkal –, mint azon kortársaik, akik számára az ingatlanhoz jutás elérhető közelségben van. A jelenségre jól illik a „pénzügyi nihilizmus” fogalma, amit Demetri Kofinas vezetett be, többek között azt a kérdést is firtatva, hogy miért erőlködne bárki a tudatos spóroláson, ha reménytelen, hogy hosszú évek múltán célt érjen vele.

Mindez idehaza az Otthon Start Program miatt is érdekes, amely elvileg kifejezetten a fiatalok saját lakáshoz jutását hivatott segíteni, gyakorlatilag azonban mások is igénybe vehetik, ez pedig hozzájárul a lakásárak ismételten nagyon gyors emelkedéséhez. A fentiek alapján, ha valakinek a 3 százalékos hitel elérhető közelségbe hozta a saját lakást, eltávolodhat a pénzügyi nihilizmustól. Aki viszont most látja végképp elúszni ennek az esélyét (például mert még csak a közeljövőben kezd el dolgozni, a lakásárak viszont már elszálltak), annál felerősödhetnek a fenti jellegzetességek.

Gyors eredményeket akarnak

Mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne jellemző a (lehetőleg magas) hozam iránti vágy a fiatal felnőttek körében, ezt azonban minél hamarabb szeretnék realizálni, amiért nem restek szokatlan kockázatot vállalni – ezt jól mutatja többek között a befektetési platformok népszerűségének váratlan növekedése az elmúlt években a 25 évesnél fiatalabb ügyfelek körében. A Z generációs fiatal felnőttek ráadásul jóval nagyobb arányban fektetnek be viszonylag korai életszakaszban a korábbi generációk képviselőihez képest: a Világgazdasági Fórum felmérése szerint a Z generációsok 30 százaléka kezdett el befektetni az egyetemi vagy fiatal felnőtt évei során, ellentétben az Y generációt jellemző 15 százalékkal, az X generáció 9 százalékával és a baby boomerek körében mért 6 százalékkal.

A Z generációra a rövid távú, intenzív és kockázatvállaló befektetői attitűdök mellett a különösen érzékeny fogyasztói magatartás is jellemző. Az elmúlt karácsonyi szezonban a legfiatalabb felnőttek jóval kevesebb pénz elköltését tervezték a korábbihoz képest, míg a többi korcsoportban nem figyelt meg hasonló visszaesést a PwC, a mostanság jellemző globális gazdasági bizonytalanságokra tehát a Z generáció reagált a legszélsőségesebben.

Átalakulóban van a megvásárolható javakhoz kapcsolódó értékítélet is, amihez kénytelenek lesznek alkalmazkodni a kereskedők: a Z generáció rendkívül márkatudatos, de ez nem jelent márkahűséget. És bár óvatosan költenek, jellemző az impulzív, hedonista szemlélet is, és az élmények iránti fokozottabb vágy a tárgyakkal szemben, amelyeket gyakran birtoklás helyett megosztás keretében használnak. (Például az autómegosztás különösen nagy népszerűségnek örvend ebben a korcsoportban, amire a gyártók is kénytelenek voltak reagálni.)

A megtakarítás mellett tehát a fogyasztás tekintetében is jellemző a rövid távú gondolkodásmód az 1990-es évek vége és a 2010-es évek eleje között születettekre, ami hosszú távon számos problémát okozhat vagy erősíthet fel, különösen az elöregedő és elnéptelenedő társadalmakban.

Nem kedvez a fiatalok szemléletmódja a nyugdíjrendszernek

A „soft saving”-ként is emlegetett hozzáállás következtében viszonylag ritkán döntenek az öngondoskodási célú megtakarítások mellett a Z generáció tagjai, ami az időskori függőségi ráta, illetve a közfinanszírozású nyugellátás szempontjából meglehetősen kedvezőtlen trend. A fokozott kockázatvállalás mellett keletkező veszteségek és a vagyonfelhalmozás – aminek egyik fontos eleme a saját tulajdonú ingatlan megszerzése – elmaradása miatt az állami ellátórendszerek szerepe megnövekedhet a későbbiekben.

Rövidebb távon pedig a mostanság a pályájuk elején állók gyengébb munkakedve állíthatja próbatételek elé a közteherviselésen alapuló ellátórendszereket. Amellett, hogy a foglalkoztatók gyakran címkézik úgy a Z generációs fiatalokat, hogy kemény munka nélkül akarnak sok pénzt keresni, és már a pályájuk elején a kiábrándultság jeleit mutatják, a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok aránya világszerte aggasztó méreteket ölt, ami az adó- és járulékbevételek szempontjából sem közömbös.

Generációs vagy életkori sajátosság?

Kérdés, hogy a fiatal felnőttekkel kapcsolatos megfigyelések mennyiben tekinthetők valódi és stabil generációs jegyeknek vagy átmeneti, az életkorukhoz köthető jellemzőknek. A generációkat jellemző tulajdonságok olyan események összhatásaként alakulhatnak ki, mint például a koronavírus-járvány miatti lezárások, az inflációs és a lakhatási válság, illetve az online világba való beleszületés, és meghatározzák egy-egy időszak szülötteinek az egész életét.

Ugyanakkor épp a fiatal felnőttekre jellemző a kíváncsiság és a vágyak által vezérelt fogyasztói döntések, ráadásul ebben az időszakban csúcsosodik ki a kockázatvállalásra vonatkozó hajlandóság és az azonnali jutalmak, pozitív visszajelzések (például rövid távon keletkező hozam vagy katartikus élmények) iránti vágyakozás is, aminek a társadalmi, szocializációs tényezők mellett neuropszichológiai okai is vannak.

Emellett pedig a pénzügyi szerencse forgandó: az Y generáció jelentős részének kifejezetten nehéz körülmények között, a 2008-as válság után kellett elkezdnie pályáját, így még a következő évtized vége felé is le volt maradva a vagyongyűjtésben az amerikai adatok szerint. A koronavírus-járvány utáni tőkepiaci raliból viszont sokan ki tudták venni a részüket, így mostanra már jobban állnak, mint a korábbi nemzedékek az azonos életszakaszukban. Ha a Z generációsok megfontoltabbá válnak befektetési döntéseikben, jókora hasznot hajthatnak számukra az említett korai pénzügyi tapasztalatok.