Segítség, mit kezdjek a 80 vagy 125 forint betétdíjas üvegekkel?
A palackvisszaváltási koncesszió indulása óta eltelt közel másfél év, de ahogy arra számítani lehetett, a rendszer a tagadhatatlan környezetvédelmi haszna mellett egy fontos dologra nem lett képes: nem kezdte arra ösztönözni a gyártókat és a vásárlókat, hogy a lehető leginkább környezetkímélő megoldást, az újratölthető üvegeket részesítsék előnyben. Az ennek hátterében álló gyártói megfontolásokról februárban már részletesebben írtunk, most a lánc másik végéről közelítve a vásárló szemszögéből mutatjuk be, hogy az ilyen üvegek körforgásban tartása miért rendkívül nehézkes.
Az újrahasználható (szakszóval: többutas) palackok nem azok a ma már mindenki által ismert, egységesen 50 forintos betétdíjjal megtoldott italcsomagolások, amelyeket az automata a bedobás után összetör vagy zsugorít. Nem is a befőttesüvegekre és társaikra gondolunk, hiszen azok egyelőre benne sincsenek a rendszerben, és eleve nincs is rajtuk betétdíj (ami egyébként szintén hiányosság környezetvédelmi szempontból). Most azokról a – jellemzően üveg- – palackokról lesz szó, amelyeknek a betétdíját a gyártó határozza meg, és visszavételkor az automata nem töri őket össze. Ezeket épségben szállítják vissza a gyártóhoz, ahol újratöltik.
Sajnos azonban az ilyen palackok ma csak egy fokkal vannak jobb helyzetben, mint a befőttesek, ők a szabályozás mostohagyerekei. Benne is vannak a rendszerben, meg nem is, egyrészt az állami koncessziót elnyerő Mohunak is van velük feladata, másrészt azonban egyáltalán nem tartozik rá a további a sorsuk.
„A jogszabályok alapján a többutas italcsomagolások visszaváltási feltételei és helyszínei nem a Mohu hatáskörébe tartoznak, azokat a gyártók és a forgalmazók határozzák meg, és a vásárlókkal szemben ők kötelesek a teljeskörű tájékoztatásra, a Mohu csak az eszközeivel támogatja a visszavételt” – közölte megkeresésünkre a cég.
A többutas palackot tehát (az esetleges kisboltos kézi visszavétel mellett) a Mohu arra alkalmas automatáiba is vissza lehet vinni, de a rendszernek nincs meg a könnyebb érthetőséget és használatot biztosító egységessége. A betétdíjat a gyártó vagy a forgalmazó szabja meg, és ez lehet tipikusan 80, 125 vagy akár 200 forint is. Az üveget nem minden automata veszi vissza, a Mohu ezt a funkciót*
Hiába tűnik egyszerűnek az a jogszabály szerinti fő kötelesség, hogy többutas palackot ott kell visszavenni, ahol árulják a terméket, a hétköznapokban sok esetben egyáltalán nem kézenfekvő, hogy mit hova lehet vinni.
Augusztusi adatok szerint az országban csak 3300 automata visszaváltási pont volt (4400 automatával), a számuk azóta nem emelkedhetett döntően, ám a többutas palackot is kezelni képes Mohu-gépek száma jelenleg még a 400-at sem éri el (és ehhez jöhetnek még a saját, egyedi megoldások, pontosabb adatot ezért nehéz becsülni).
A Mohu mobilapplikációjának keresőjében nem lehet szűrni többutas csomagolásra, azaz ha valaki nem pont oda szeretné visszavinni az üveget, ahol vette, akkor egyesével kell végigböngésznie a térképen lévő boltokat, hogy megtalálja a 400 hely egyikét.
A három diszkontlánc, az Aldi, a Lidl és a Penny nem vesz vissza többutas üveget (nem árul ilyen terméket), a többi nagy lánc pedig csak a nagy méretű üzleteinek többségében kínálja fel a lehetőséget.
Ebből következően ha egy lánc nagy méretű üzletében vesz valaki egy italt, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanannak a boltláncnak a kisebb egységeiben is le tudja majd adni az üveget, illetve a három diszkont mellett a kisboltok elsöprő többségében sem lesz erre esélye.
Sőt, hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, egy bolt csak azoknak a márkáknak a többutas csomagolásait köteles visszavenni, amelyeket árul (hiszen az egész rendszer a boltok és a gyártók-forgalmazók egyedi megállapodásain, és nem a Mohu koncessziójának egységességén alapszik).
Ha tehát valaki például X boltlánc hipermarketjében vásárol egy italt, akkor annak üvegét az X üzletláncnak azokban az egységeiben adhatja vissza, amelyik árulja is a terméket, de abban már nem lehet biztos, hogy Y boltlánc valamelyik egysége is visszaveszi az üveget.
Leegyszerűsítve, a városszéli hipermarketes nagybevásárlásnál megvett ital üvegét a belvárosi sarokra leugorva, a kisebb üzletekbe vagy diszkontokba visszavinni jelenleg esélytelen vállalkozás.
A jogalkotó ezekkel a félmegoldásokkal azért is nehezíti a vásárló dolgát, mert az internetes rendelések és házhoz szállítások esetén még bonyolultabbá válhat a visszaváltás. Tipikus eset lehet az ételfutáros rendelés, mert ilyenkor a vásárlónak nem a futárcégtől, hanem a bolttól kell(ene) azt az információt beszerezni, hogy hova viheti vissza az üvegeket, ez pedig kisebb, esetleg csak online jelenlévő vagy távolabbi boltok esetén adhatja fel különösen a leckét.
Ahogy arra korábbi cikkünkben is felhívtuk a figyelmet, a leginkább környezetkímélő többutas palackok terjedésének az kedvezett volna, ha egyedül a gyártó dönthetett volna annak bevezetéséről. Ebben az esetben a boltoknak ez nem opció, hanem kötelezettség lett volna, és akkor nem kellene most komplett nyomozást folytatni azért, hogy két üveg interneten rendelt sör palackjával hova lehet elzarándokolni.
