Nem tudták felhozni a leszakadó magyar régiókat az uniós támogatások
Óriási összegű uniós támogatás áramlott a magyar gazdaságba a Fidesz kormányzása alatt: 2010 és 2024 között a kohéziós és regionális alapok kifizetései – amit ténylegesen megkaptak a cégek, szervezetek vagy akár magánszemélyek – 17 ezer milliárd forintra rúgtak. Ez a 2010 és 2024 közötti évek GDP-jének 2,5 százalékát tette ki. És ez csak az elmaradott régiók fejlesztését szolgáló kohéziós és európai regionális fejlesztési alapokból származó pénzek összege, nem számoltunk például a mezőgazdasági támogatásokkal.
A GDP-hez viszonyítás helyett talán könnyebben megfogható, ha a vállalati és a háztartási szektor jövedelmeihez viszonyítjuk az uniós forrásokat: a személyi jövedelemadó bevallásokban meghatározott adóköteles jövedelem és a vállalatok adózás előtti jövedelme használható erre. Ezek együtteséhez képest hat százalékot tesznek ki az említett uniós források*
Mivel közben igen jelentős volt az infláció Magyarországon, érdemes ezt kiküszöbölve, a 2024-es árszínvonalra átszámítva vizsgálni, hogy az uniós támogatásoknak milyen szerepe lehetett a jövedelmek és a vállalatok árbevételének befolyásolásában.
Ha ránézünk az alábbi grafikonra, nem tűnik túl meggyőzőnek, hogy az uniós támogatásoknak azonnali és közvetlen jelentős hatása lehetett volna. Ezt támasztja alá a statisztikai vizsgálat is: 2010 és 2024 között az uniós támogatások és az szja alapját képező jövedelem éves növekedési üteme között reál áron gyakorlatilag nincs statisztikailag észrevehető kapcsolat. Meglepő módon negatív az összefüggés, a korrelációs együttható értéke -0,15. (Vagyis ott nőtt némileg jobban a jövedelem, ahol kevesebb volt az uniós támogatás, de ez természetesen nem jelent oksági kapcsolatot.)
Az uniós támogatások éves növekedési üteme és a vállalati árbevételek éves növekedési üteme között gyenge pozitív kapcsolat figyelhető meg, a korrelációs együttható értéke 0,28*
Állandósult regionális különbségek
Az elmúlt közel másfél évtizedben nem sokat változott a magyar járások között a bérek és a vállalati árbevétel eloszlása. Ezt a relatív szórással lehet végigkövetni, ami az átlagtól való eltéréseket az átlaghoz viszonyítja.
Az alábbi grafikonon az látható, hogy a jövedelmek és a vállalati árbevétel esetében is stabilnak tűnik ez a mutató. Ehhez képest az uniós támogatások esetében a 2010-es évek elején még alacsony különbségek fokozatosan növekedtek, és 2020 után óriásira nőttek.
Az adatok alapján tehát nem tűnik sikeresnek az eddigi uniós fejlesztéspolitika Magyarországon: hiába költötték el az időszak GPD-jének 2,5 százalékát, nem csökkentek sem a munkavállalók, sem a vállalatok közötti különbségek a járások szintjén.
Ennek számos oka lehet, de biztosan nem segített, hogy az időszak során egyre inkább politikai alapon osztották az uniós fejlesztési forrásokat, különösen akkor, amikor ezekhez egyre nehezebben jutott hozzá az ország. És persze sok volt az olyan projekt, amelynek a megvalósítás után nulla a további gazdaságélénkítő hatása.
A kifejezetten abszurd projektek közé tartozott például a 40 centiméteres kilátó vagy a fák nélküli lomboronasétány, ilyenekről a Telex is készített egy fotós riportot korábban. A zalaszentiváni, a szántóföld közepére épült körforgalom nemzetközi figyelmet is felkeltett: beszámolt róla a CNN és számos további tévé és hírportál szerte a világon.
Jelentős térségi aránytalanságok
Az alábbi térképen azt mutatjuk meg, hogy összességében 2010 és 2024 között mennyi uniós támogatás jutott egy-egy járásba. Az adatokat lakosonként mutatjuk be. A lakosságszámot a KSH adataiból vettük, ami pontosabban mutatja, mennyien lakhatnak ténylegesen egy településen, járásban. (Korábban a lakosságszám mérésének problémáiról itt írtunk.)
Látványosan kirajzolódik a térképen, hogy Pest megyébe nagyon kevés uniós támogatás érkezett, de a Dunántúl északnyugati részére is elég kevés, ami persze abból a szempontból nem meglepő, hogy az ország fejlettebb részeiről van szó. Ami szintén feltűnő, hogy a kevésbé fejlett keleti és déli térségek esetében akár négy-ötszörös különbség is előfordul szomszédos járások között.
Feltűnő lehet, hogy Budapest az EU egyik legfejlettebb régiójaként nem is részesülhetne felzárkózási uniós forrásokban, mégis átlag feletti egy főre jutó támogatás látható a térképen. Ennek az az oka, hogy a statisztikák csak azt tartalmazzák, ki nyerte el az uniós forrást. Sok esetben állami vállalatok, szervezetek szerepelnek nyertesként – például az út- és vasútfejlesztéseknél –, és ezek osztották tovább ezeket. Sajnos az ilyen esetekben nem ismerjük a végső felhasználási helyet.
Az emberek számára leginkább a jövedelmük változása mutatja, hogy jobban vagy rosszabbul élnek. Az alábbi térképen látni nagyon jelentős változásokat, de ezek nincsenek igazán erős átfedésben az előző térképen látható kiemelkedő térségekkel.
A vállalati árbevételek esetében is hasonló trendeket láthatunk. Például a vásárosnaményi és fehéregyházi járásokban kifejezetten jelentős volt az uniós támogatások összege, mégis alacsony volt a vállalatok árbevétel-növekedése.
Persze nemcsak térképek alapján érdemes vizsgálni, hogy milyen trendek látszanak. Az egyes járásoknak jutó támogatások összegét jelenértékre számítva összehasonlítottuk, hogy a járásokban egy főre vetítve hogyan változott az szja alapját képező jövedelem reálértéke és az egy lakosra jutó vállalati árbevétel értéke reál áron a reál áron egy főre kifizetett uniós támogatásokhoz viszonyítva.
A vállalati teljesítményekre nem volt statisztikailag szignifikáns hatása az uniós támogatásoknak, a korrelációs együttható értéke 0,04 volt csupán. Az szja alapját képező jövedelmeknél nagyon enyhe kapcsolat van, 0,33 volt az értéke.
Mindez azt is mutatja, hogy az ismét elérhetővé vált uniós forrásokat biztosan nem úgy kellene felhasználni, mint eddig. Egy korábbi cikksorozatban részletesen bemutattuk, hogy a vállalatoknak nyújtott közvetlen, vissza nem térítendő uniós források meglehetősen hatástalannak tűnnek, leginkább a rosszul működő cégek mesterséges életben tartását tudták elérni, a versenyképesebb vállalkozások kárára.
