Tíz éve akarja magyarosítani a gazdaságot Orbán Viktor, de meddig jutott?
Legalább tíz éve visszatérő témája a kormánynak, hogy növelni kell a magyar tulajdon szerepét a gazdaságban. „Csapdahelyzetnek látom azt, hogyha egy bizonyos, kívánatos aránynál magasabb a külföldi tulajdon aránya a magyar gazdaságban” – fogalmazott Orbán Viktor 2022 februárjában a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évadnyitóján.
Közel sem ez volt azonban az első alkalom, hogy erről beszélt a miniszterelnök. 2016-ban meghirdette, hogy el kell érni a magyar többségi tulajdont négy ágazatban, a bankszektorban, az energetikában, a médiában és a kiskereskedelemben. Az előbbi háromban ez lényegében már egy évvel később megvalósult, az utóbbiban viszont azóta sem.
Az említett 2022-es eseményen további szektorokat vont be a kormányfő abba a körbe, ahol szerinte magyar többségi tulajdon kívánatos: a biztosítási és távközlési ágazatot, valamint az építőanyag-gyártást. Az előbbi kettőben azóta valóban megindult a magyar állam és kormányközeli tőkések terjeszkedése (Aegon, Union, Magyar Posta Biztosító; Vodafone), az utóbbiban inkább csak a külföldi tulajdonosok kivonulása és üzleti problémái okozhatták a magyar tulajdoni arány növekedését.
De mit látni ennek hatására a teljes nemzetgazdaság szintjén? Ebben a cikkben ezzel foglalkozunk, nemzetközi kontextusba is helyezve a magyar adatokat.
Hasonló visegrádi arányok
Először is érdemes megnézni, hogy egyes országokban mekkora a külföldi cégek részesedése a vállalati hozzáadott értékből. Ez tulajdonképpen a GDP vállalati megfelelője, vagyis azt mutatja meg, mekkora új értéket hoznak létre a cégek működésük során, amit aztán fel lehet osztani a dolgozók (munkabér), az állam (adók), a tulajdonosok (osztalék) és maga a cég (visszaforgatott nyereség) között.
Mint az egyelőre 2022-ig elérhető európai adatokból látható, a magyar érték az előző évtized nagy részében 50 százalék felett volt, 2014-ben még Írországétól is alig maradt el, amely pedig rengeteg amerikai cég unión belüli székhelye. A helyzet 2017 után kezdett jelentősen megváltozni, valószínűleg nem függetlenül a kormány aktivizmusától.
2022-re a 40 százalékot nem sokkal meghaladó magyar adat nagyjából belesimult a térségbeli országokra jellemző szintre, Lengyelországban ez némileg alacsonyabb, Csehországban magasabb volt, a román pedig szinte ugyanakkora. Szlovákiában viszont jelentősen nőtt a külföldi arány, 50 százalék fölé.
A több ország esetében 2020 és 2021 között látható jelentős változáshoz egy módszertanváltás is hozzájárult, ekkor ugyanis bekerültek az adatok közé a pénzügyi-biztosítási tevékenységek. Ez ekkor Magyarország esetében már a hazai arány növelését segítette, de például Szlovákia és Lengyelország a külföldi arányt növelte, nem is beszélve Luxemburgról és Máltáról.
Látványos változások
Érdemes a magyar adatokat ágazatok szerint is megnézni, hogy mennyire köszönnek vissza a fenti folyamatok. Az Eurostat adatbázisában a pénzügyi és biztosítási szektor nélkül, a főbb iparágakra elérhető adatokat vizsgálva leginkább az energetika átalakulás szembetűnő: a rezsicsökkentéssel kivéreztetett külföldi tulajdonosoktól sok fontos vállalat került át leginkább Mészáros Lőrinc Opus Global csoportjához és az állami MVM-hez.
Látványos a bányászat és a kőfejtés ellentétes irányú változása, de ennek csekély gazdasági súlya miatt az is elmozdíthatja az adatokat, hogy milyen tulajdonosi hátterű vállalat épít éppen autópályát, amihez kitermelési jogok is kapcsolódnak. A Strabag pont azokban az években építette az M30-ast, amikor a külföldi arány nagy felfutása látszik, így ez is szerepet játszhatott az arányok eltolódásában.
Bár Lázár János építési és közlekedési miniszter régóta feni a kést a Strabagra és általában az idehaza működő külföldi kitermelő és építőipari vállalatokra, az utóbbi ágazatban lényegében lefeleződött a külföldiek részesedése a hozzáadott értékben.
Visszatérve a magyarosodó ágazatokhoz, az információ és kommunikáció területén is jelentős a külföldi térvesztés, amihez alaposan hozzájárulhatott a média kormányközeli – azóta is folyamatosan zajló – elfoglalása.
Bár kevésbé markáns, így is talányos a külföldi visszaszorulás a kereskedelemben és a feldolgozóiparban, hiszen ezeknél nem láthattunk látványos magyar terjeszkedést. Ennek elvileg két oka is lehet: ténylegesen rosszabbul teljesítenek üzletileg, vagy kevesebb eredményt mutatnak ki itthon például úgy, hogy több központi szolgáltatást vesznek igénybe külföldi anyavállalataiktól, egyéb csoporttagoktól. Érdemes ezért nemcsak a hozzáadott értéket, de a vállalatok árbevételét is vizsgálni.
Az Eurostatnál a teljes időszakra elérhető iparágaknál látszanak a hozzáadott értéknél is megfigyelt nagy változások a bányászatban, az energetikában és a kommunikációs ágazatban. A feldolgozóiparnál és a kereskedelemnél viszont nincs vagy sokkal kisebb mértékű a külföldi visszaszorulás, ami azt mutatja, hogy ha vannak is nehézségeik ezeknek a cégeknek, az elsősorban nem a forgalom visszaeséséből fakad.
Vagyis az látszik, hogy a nemzetgazdasági szinten közel azonos forgalom mellett kevesebb hozzáadott értéket állítanak elő az idehaza működő feldolgozóipari és kereskedelmi multik. Ez komoly működési problémákra utalhat, ami a teljes gazdaság növekedését fékezheti.
A kiskereskedelem szereplőitől régóta hallani, hogy a szektor jelentős adóztatása (különadó, élelmiszerlánc-felügyeleti díj) és erős szabályozása (plázastop, árstop, majd árrésstop) visszafogja a hatékonyságot növelő beruházásokat, a fenti adatsor akár ennek lenyomata is lehet.
Papíron szerény külföldi profit
De lehet, hogy máshol kell keresni a megfejtést. A vállalati adatok elemzésekor a NAV-hoz beérkező adóbevallásokra is támaszkodhatunk. Az alábbi kimutatásokban minden olyan cég beszámolói megtalálhatók, amelyek kettős könyvvitelt vezetnek és nem eltérő üzleti évesek. Az utóbbi azért probléma, mert emiatt olyan fontos vállalatok esnek ki, mint például a Lidl és a Tesco.
Az adatok szerint a magyar tulajdonú vállalatok magasabb profitrátával működnek, mint a külföldiek. A tisztán hazai tulajdonú vállalatok profitrátája 7,1 százalék volt az időszak egészében, a tisztán külföldieké alig 4,5 százalék.
Ez elsőre meglepő, hiszen a nagy nemzetközi vállalatok hazai leányvállalatai elvileg hatékonyabbak a magyar tulajdonú cégek nagy részét kitevő kis és közepes vállalkozásoknál. A jelenség hátterében az adóelkerülés és a külföldi anyavállalatok pénzügyi mutatóinak szépítési igénye állhat.
Korábban cikksorozatban mutattuk be, hogy milyen jelentős károkat okoz a magyar gazdaságnak a nemzetközi vállalatok adóelkerülése, és hogy a transzferárazással a nyereség és az adóalap egy részét az anyavállalathoz vagy adóparadicsomokba menekítik.
Pusztán a profit alapján egyébként a legrosszabb gazdának a magyar állam tűnik: a többségi állami és önkormányzati vállalatok árbevétel-arányos üzemi eredménye az időszak egészében csupán 2,5 százalék volt, ami kevesebb, mint a fele az összes vállalat 6 százalékos átlagának. Ebben persze jelentős szerepe van az olyan vállalatoknak, mint a MÁV, amelynél igazából csak számviteli kérdés, hogy milyen eredményt mutat ki, hiszen bevételeinek nagy része az államtól származik.
Kisöpört nyereség
A gazdasági fejlődés szempontjából fontos szerepe van annak is, hogy a megtermelt nyereség mekkora részét fizetik ki a vállalatok osztalékként. Ezt leginkább az adózott nyereséghez érdemes hasonlítani, de a NAV-os adatokban csak az üzemi eredmény állt rendelkezésünkre. Az üzemi eredményt csökkenthetik vagy növelhetik pénzügyi műveletek, mint akár az árfolyamváltozás, és jelentősen csökkenti még a fizetett adó is.
Az összesített eredményben vannak nyereséges és veszteséges cégek is, azonban osztalékot csak pozitív eredmény után lehet fizetni. Továbbá a nyereség realizálása és az osztalék kifizetése jellemzően nem ugyanarra az évre esik. Ezért az üzemi eredmény arányában mért osztalék leginkább a trendek érzékeltetésére alkalmas. Az ebből is világosan látható, hogy leginkább az állami cégekből söprik ki a nyereséget. (A 100 százalék feletti arány a fentiek mellett fakadhat a korábbi években felhalmozott eredménytartalékok kifizetéséből is.)
A külföldi tulajdonosok a profit valamivel kisebb részét invesztálják vissza vállalatukba, mint a hazaiak: a 100 százalékban külföldi cégek esetében a nyolc év során az üzemi eredmény 46 százalékát fordították osztalékra, a teljes egészében hazai cégek 42,7 százalékát.
2023-ban a külföldi tulajdonosok számításaink szerint 1517 milliárd forint osztalékhoz jutottak, ezt a pénzt adózatlanul kiutalhatták az országból. Az uniós és a fejlett országok közötti megállapodások alapján ugyanis a külföldi befektetőknek csak saját országukban kell az osztalékjövedelem után adózni. A hazai aktuális, 15 százalékos szja mértékkel ez 227 milliárd forintos adókiesést okoz.
Nincs itt semmi látnivaló?
Ilyen szempontból sem mindegy tehát, hogyan változik a magyar-külföldi tulajdonosi arány a gazdaságban, de mit mondanak erről a NAV adatai árbevétel-alapon? A 2016-tól rendelkezésünkre álló adatokból meglepő módon azt látni, hogy a vállalatok árbevételének eloszlása nem változott érdemi módon a tulajdonosok hovatartozása szerint.
A NAV kimutatása részletesebb a belföldi-külföldi megoszlás tekintetében, hiszen az is látható, hogy a többségi külföldi tulajdon mellett mekkora a kisebbségi külföldi tulajdon szerepe. Az együttműködés hazai és külföldi befektetők között nem túl gyakori, és még csökken is.
Sokat változott viszont az állami cégek jelentősége. Rendszeresen lehetett látni azt a mintázatot 2010 után, hogy az állam megveszi külföldi tulajdonú vállalatok többségi (például Budapest Bank, MKB) vagy kisebbségi (Mol) tulajdonrészét, hogy aztán továbbpasszolja azt kormányközeli üzleti köröknek, esetleg felsőoktatási vagyonkezelő alapítványoknak. Ez pedig ebben az adatsorban is tetten érhető.
Azt nehéz megmondani, mi az oka a NAV és az Eurostat adatai közötti ellentmondásnak, de az eltérő üzleti év alkalmazása minden bizonnyal szerepet játszik, mivel ez a külföldi tulajdonú társaságoknál gyakoribb. Az arányok alakulását mindenesetre érdemes lesz továbbra is figyelni, hiszen az állam és a NER terjeszkedése nem állt le 2022-23 után sem, elég csak például a Budapest Airport megvásárlására gondolni.
