Tomboló tűz, mérgező por, terror és küzdelem a méltóságért – őrült világot mutatnak a World Press Photo 2025-ös képei, de néha felcsillan a remény

Háborúk, természeti katasztrófák, kizsákmányolás és egyenlőtlenség, kiszolgáltatottság és remény uralták az idei World Press Photo témáit. A képeken – még akkor is, ha kilőtt állatokról, a változó éghajlatról vagy a drónháborúról van szó – mindig az ember áll a középpontban. A fotók megmutatják hogyan küzdenek a rajtuk szereplők az elkerülhetetlen tragédiákkal, a tehetetlenséggel, az igazságtalansággal – és néha azt is, hogyan alkusznak meg a hatalommal vagy hogy épp hogyan próbálják meg újra a kezükbe venni saját sorsukat.
A World Press Photo 2022 óta nem a megszokott kategóriákban versenyezteti a világ minden pontjáról érkező képeket, hanem külön régiókra osztva (Afrika, Ázsia és Óceánia, Európa, Észak- és Közép-Amerika, Dél-Amerika, Nyugat-, Közép- és Dél-Ázsia). A régiókon belül új csoportosítások is létrejöttek. A nyertes fotók így a világ számos pontját meg tudják mutatni: a szudáni humanitárius válságtól a délkelet-ázsiai kiber scam központokon (bűnügyi központok, ahol nagyszámú ember dolgozik azon, hogy online csalásokat kövessenek el) át a mexikói klímaválságig.
Tavaly a politika, a társadalmi nemek, a háború és migráció, valamint a klímaváltozás köré épültek a World Press Photo témái, és 2025-re sem lett jobb hely a világ, szintén a háború, a humanitárius és környezeti katasztrófák uralják a képeket.
A borítóképen Tyrone Siu egyedi kategóriában versenyző képe látható. Hatalmas tűzvész tombolt a tai pói Wang Fuk Court lakókomplexumban, mely 168 ember életét követelte. Ezzel Hongkong leghalálosabb tűzesetévé vált 1948 óta. Bár hivatalos okot nem közöltek, a hongkongi hatóságok vizsgálatai szerint a bambusz állványzat, az építési háló és az ablakokon elhelyezett gyúlékony hungarocell lapok felgyorsították a tűz terjedését, és csapdába ejtették a lakókat. Több mint 2000 tűzoltó vett részt a mentési munkálatokban, amelyek során egy tűzoltó életét vesztette, tizenkettő pedig megsérült.
Az alábbiakban a regionális győztesek munkáiból válogattunk, fotóikat a szerzők eredeti bevezetőjével és képaláírásaival mutatjuk be.
Afrika

Halden Krog: Amikor az óriások elesnek (egyedi)
2025-ben Zimbabwe kormánya engedélyezte 50 elefánt kilövését (az állomány szabályozása céljából történő leölését) a Savé Valley Conservancy területén. Ez a döntés egy 2024-es, 200 elefántot érintő kilövést követett. A hatóságok szerint az elefántpopuláció túlnőtt azon a szinten, amit a terület el tud tartani, és az aszály miatt az élelem és víz után kutató állatok egyre gyakrabban kerülnek közeli kapcsolatba az emberekkel, ami súlyosbítja az ember–állat konfliktusokat. Természetvédelmi szervezetek vitatják a túlszaporodásról szóló állításokat, és elítélik a kilövéseket. Aggályaik között szerepel az elefántok társadalmi struktúráinak felbomlása, valamint a túlélő állatokra gyakorolt trauma, ami növelheti az emberekkel szembeni agressziót.


Abdulmonam Eassa: Szudán háborúja: csapdába esett nemzet
A 2019-es forradalom után, amely megdöntötte az évtizedeken át tartó diktatúrát, Szudán demokratikus reményeit egy 2021-es katonai puccs zúzta szét. Két évvel később a hadsereg és a félkatonai erők egymás ellen fordultak, ezzel egy olyan háború vette kezdetét, amely a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságává fajult. Miközben az éhínség terjed és az alapvető szolgáltatások összeomlanak, külföldi hatalmak továbbra is fegyvereket biztosítanak a konfliktushoz. Több mint 13 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, és legalább 150 000-en meghaltak. Az ENSZ jelentése szerint 2025-ben több mint kétszeresére nőtt a civil áldozatok száma az előző évhez képest.


Mohamed Mahdy: Holdpor (hosszú távú projekt)
Több mint 30 000 lakos él az egyiptomi Alexandria nyugati részén található Wadi El-Qamarban, más néven Hold-völgyben, alig 15 méterre egy cementgyártól, amely mérgező porral tölti meg az otthonaikat. A gyerekek asztmával születnek, a családok tüdőbetegségektől és visszafordíthatatlan légzőszervi károsodástól szenvednek. 2016-ban a fotós – aki a közelben él, és maga is asztmás – dokumentálni kezdte történeteiket és jogi küzdelmeiket.
Ázsia-Csendes-óceáni térség és Óceánia

Edwina Pickles: A Bondi Beach-i terrortámadás (egyedi)
A Bondi Beach-en megrendezett „Chanukah by the Sea” eseményen, amely a zsidó ünnepet ünnepli, két, ISIS-ideológia által motivált fegyveres támadást hajtott végre a résztvevők ellen, 15 embert öltek meg. Az áldozatok között volt a 10 éves Matilda és a 87 éves ukrán holokauszt-túlélő, Alexander Kleytman. Anthony Albanese miniszterelnök antiszemita támadásnak valamint Ausztrália történetének leghalálosabb terrorcselekményének nevezte a tömeges lövöldözést. Az eset a közbiztonság és a vallásszabadság védelmének jelentős újragondolására késztette az ausztrálokat.


Jes Aznar: Ostrom alatt a kiber-scam központ (sorozat)
2025 november 21-én a Karen National Liberation Army elfoglalta a Shunda Park nevű hatalmas kiber-scam központot Karen State területén. Ahogy az ország polgárháborúja egyre intenzívebbé válik, a törvényen kívüli határvidékek jövedelmező online csalóipar központjaivá alakultak. Emberek százezreit hurcolták el a világ minden tájáról Délkelet-Ázsiába, ahol ezekben az illegális vállalkozásokban kényszermunkára fogták őket. Amikor a lázadó erők kiszorították a parkot őrző, juntával szövetséges milíciát, több ezer, 30 különböző nemzetből származó munkás rekedt Mianmarban.


Wu Fang: Anyaság hatvanévesen (hosszútávú projekt)
Egyetlen gyermeke halála után, a nyugdíjas orvos, Sheng Hailin mesterséges megtermékenyítését követően egy ikerpárnak adott életet hatvanévesen, lányait Zhizhinek és HuiHuinak nevezte el. A fotós Sheng Hailin családját több mint 15 éven keresztül követte, olyan történetet mesél el, amely egyszerre rendkívüli és hétköznapi, de mindvégig az állhatatos szeretet hatja át. Kínában Sheng Hailin csak egy a sok úgynevezett shīdú szülő közül – azok közül, akik elvesztették egyetlen gyermeküket, aki Kína egykepolitikájának idején született.
Európa

Evgeniy Maloletka: Orosz támadás Kijev ellen (egyedi)
2025 április 24-én Oroszország az egyik leghalálosabb támadást indította Kijev ellen azóta, hogy 2022-ben megkezdte teljes körű invázióját Ukrajna ellen. Néhány órával azután, hogy a nemzetközi béketárgyalások ismét megakadtak, rakéták és drónok legalább öt lakónegyedet találtak el, 13 ember halálát okozva, és kilencvenet megsebesítve. Oroszország egyre intenzívebb légi hadjárata továbbra is halálos csapásokkal jár az ország egész területén, rendszeresen célba véve az infrastruktúrát, a kórházakat és az oktatási intézményeket. 2025 decemberéig legalább 14 775 civil vesztette életét a háború kezdete óta. 2025 áprilisa közel három év viszonylatában a legsúlyosabb hónap volt a gyermekáldozatok számát tekintve.


David Guttenfelder: Drónháború (sorozat)
Ukrajna harca az orosz invázió ellen újraformálja a modern hadviselést. A hobbidrónokat távirányítású fegyverekké alakítják át, míg a tömeggyártott, belső nézetes (FPV) drónokat kilométerekről irányítják halálos pontossággal. Ezek a fejlesztések egy könyörtelen drónfegyverkezési versenyt indítottak el, és Ukrajna hatalmas területeit „halálzónákká” változtatták. A civileket célba veszik és elűzik otthonaikból, a katonák pedig idejük nagy részét föld alatti bunkerekben vagy pincékben töltik, gyakran utánpótlás és sebesültszállítás lehetősége nélkül. A sorozat bemutatja az orosz dróntámadások civilekre gyakorolt hatását.


William Keo: Extramuros (hosszútávú projekt)
Franciaország külvárosi övezeteiben, a banlieue-k peremén élő bevándorló családok a posztkoloniális örökséggel, a magasabb munkanélküliséggel és a strukturális egyenlőtlenségekkel küzdenek. Franciaország integrációs rendszere elvárja a bevándorlóktól a kulturális asszimilációt, miközben az előítéletek továbbra is fennmaradnak, így ezek a közösségek a kirekesztettség és a valahová tartozás között rekednek. Ugyanakkor ezek a terek a kreativitás és az ellenálló képesség színterei is, amelyek formálják a kortárs francia kultúrát. A kambodzsai menekültek gyermekeként született fotós barátait és családját dokumentálva olyan életeket mutat be, ahol a közösség és a szolidaritás az identitás legfontosabb jelölői.
Észak- és Közép-Amerika

Alex Kent: Palesztinbarát tüntetések a Columbia Egyetemen (egyedi)
A palesztinbarát tüntetések korlátozására irányuló politikai nyomás miatt számos amerikai egyetem került a szólásszabadságról és az intézményi függetlenségről szóló konfliktus középpontjába. A Columbia Egyetemen a Trump-adminisztráció 400 millió dollárnyi szövetségi támogatást függesztett fel, hogy kikényszerítse a campuson zajló tiltakozások elleni fellépést. A hallgatók intézményi kereszttűzbe kerültek, a végzős évfolyam számos tagja és az öregdiákok azonban úgy döntöttek, hogy élnek alkotmányos jogaikkal a tiltakozások során.


Ethan Swope: Los Angeles lángokban (sorozat)
2025 januárjában a súlyos aszály és a 160 km/órás Santa Ana szél 14 pusztító tűzvészt okozott Los Angeles-szerte. Több mint 18 ezer épület dőlt romba, és 200 ezren kényszerültek elhagyni otthonukat. A hatóságok 31 közvetlen halálesetet jelentettek, és további 440-re teszik azok számát, akik a mérgező füst és az egészségügyi ellátás zavarai miatt vesztették életüket. A katasztrófa utáni helyreállítást nagyban befolyásolták a vagyoni különbségek: az alacsonyabb jövedelmű lakosok elvesztették lakóhelyüket, míg a tehetősebbek képesek voltak magánforrásokat mozgósítani az újjáépítéshez.


César Rodríguez: Mexikó és a változó éghajlat (hosszú távú projekt)
Mexikó különösen kitett az éghajlati szélsőségeknek, mivel területének 52 százaléka száraz vagy félszáraz övezetben fekszik. Az elmúlt két évtizedben a környezeti katasztrófák miatt körülbelül 2,7 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, és ez a szám 2050-re elérheti a 8 milliót. César Rodríguez projektje ezeknek a változásoknak a költségeit dokumentálja Tabasco partvonalának gyors eróziójától, ahol a tengerszint a globális átlagnál háromszor gyorsabban emelkedik, a monterreyi és México állambeli rendszerszintű vízhiányig, ahol a megújuló vízkészletek 1950 óta 81 százalékkal csökkentek.
Dél-Amerika

Priscila Ribeiro: A remény földje (egyedi)
Több millió brazilnak nincs biztonságos és megfizethető lakása; országos szinten 5,9 millió lakás hiányzik, így kb. 16,4 millió ember kénytelen informális településeken élni. A Colombo városában található Parque dos Lagos telepén 200 család él úgy, hogy nincs hivatalos hozzáférésük a vízhez és a villanyhoz. Priscila Ribeiro fotós projektje a földtulajdon rendezéséért folytatott küzdelmüket vizsgálja, azt a jogi folyamatot, amelynek során az informális birtokbavétel tényleges tulajdonjoggá alakul. Ezeknek a közösségeknek a jogilag szentesített birtoklás az alapvető kulcs lenne a hitelekhez, az állandósághoz és az emberi méltósághoz.


Ferley A. Ospina: Megnevezni a hiányt (sorozat)
Kolumbiában a legmagasabb az egyedülálló anyák aránya a világon. A fotós és családja ezt a valóságot azonban nem statisztikaként, hanem folyton kiújuló sebként éli meg. Ferley Ospina apját 1999-ben meggyilkolták az észak-santanderi határvidéken, és így anyjával menekülni kényszerültek. A családjában élő nőket fotózva Ospina egyszerre próbálja megérteni a hiány súlyát, valamint bemutatni annak rendszerszintű és személyes hatásait, hogy mit jelent ilyen körülmények között felnőni.


Pablo E. Piovano: A veszélyes mezőgazdasági vegyi anyagok emberi ára (hosszú távú projekt)
1996-ban Argentína jóváhagyta a genetikailag módosított, herbicidrezisztens szója termesztését és a glifozátalapú gyomirtó szerek használatát. Három évtized alatt a növényvédő szerek használata az évi 40 millió literről 580 millió literre ugrott. Ma Argentína művelhető földterületeinek 60 százalékát permetezik, ami 14 millió embert érint. Annak ellenére, hogy tanulmányok összefüggésbe hozták a vegyszer-használatot a daganatos megbetegedések és a veleszületett rendellenességek fokozott kockázatával, a szabályozások tovább lazulnak, miközben az egészségre ártalmas anyagokat a lakott településekhez egyre közelebb használják. Ez a fotós projekt egy olyan gazdasági modell emberi áldozatait mutatja be, amely a profitot előbbre helyezi a vidéki lakosság életénél.
Nyugat-, Közép- és Dél-Ázsia

Saber Nuraldin: Segélyezési vészhelyzet Gázában (egyedi)
2025-ben éhínség tört ki Gázában egy olyan politikai és katonai helyzetben, amelyet az ENSZ vizsgálóbizottsága népirtásnak minősített – ezt Izrael vitatja. Az izraeli hatóságok márciusban teljes blokádot vezettek be a segélyekre, amit a humanitárius szervezetek az éheztetés fegyverként való alkalmazásának neveztek. Az ENSZ jelentése szerint május 27. és július 31. között legalább 1373 élelemért sorban álló palesztint öltek meg a segélyosztó pontokon vagy azok közelében. Az októberi tűzszüneti megállapodás ellenére a lakosság több mint 75 százaléka továbbra is éhezéssel és alultápláltsággal küzd. A fotós Gázában született, és 1997 óta dokumentálja az ottani életet.


Szaher Alghorra: Tanúbizonyság Gázáról (sorozat)
2025-ben a gázai civileknek éhezéssel, éhínséggel és szüntelen bombázásokkal kellett szembenézniük. Miközben a halálos áldozatok száma meghaladta a 75 ezret, az izraeli hatóságok korlátozták a humanitárius segélyek célba juttatását. Az októberi tűzszüneti megállapodás egyelőre nem hozott érdemi enyhülést. A palesztin újságírók és fotósok azon kevesek közé tartoznak, akik nemcsak tanúi a kialakult helyzetnek, hanem dokumentálják is azt. Szaher Alghorra a legnagyobb veszélyek közepette is azért dolgozott, hogy forduljon el a világ figyelme a gázai civilektől. „Amikor minden azt súgta körülöttem, hogy álljak le, akkor sem tehettem, mert a hallgatás a megadást jelentette volna” – mondta a fotós.


Diego Ibarra Sánchez: Eltérített oktatás
Világszerte háborúk, szélsőségek és a kényszerű lakhelyelhagyás fosztja meg a gyerekeket az oktatáshoz való joguktól. Iskolák dőlnek romba, tanárokat ölnek meg vagy kényszerítenek menekülésre, tankönyveket égetnek el, és osztálytermeket alakítanak át katonai létesítménnyé. Az ENSZ becslése szerint a konfliktusok által sújtott 234 millió iskoláskorú gyerek közül 85 milliónak egyáltalán nincs lehetősége tanulni. A következmények messze túlmutatnak az osztálytermeken: kihatnak a fizikai, érzelmi, szociális és kognitív fejlődésre is. A fotós – aki maga is egy tanár fia és egy 11 éves gyermek apja – 2011 óta dokumentálja ezt a válságot kilenc országban, Nyugat- és Dél-Ázsiától Európán át Dél-Amerikáig.