Nehéz eldönteni, hogy fejlődés vagy hanyatlás

„Amit ott láttam, arról nehéz volt eldönteni, hogy fejlődés vagy hanyatlás, boldogság vagy szomorúság, végig éreztem ezt az elbizonytalanító érzelmi viszonyt” – mondta Kudász Gábor Arion, mit érzett a Tropical Depression című sorozatának terepi munkája közben Vietnámban. A fotóművész sorozatában egyszerre jelenik meg a múlt értékeivel szembeni idegenség, a soha be nem fejezettség, a modern, urbánus élet felé igyekvés velejárójaként a környezetpusztítás, és a különböző generációk közötti feszültség, amely a családi kötelezettségek és az egyéni vágyak miatt keletkezik.

„A délkelet-ázsiai életről nekem is csak felszínes benyomásaim vannak. Azt azért felmértem a munka alatt, hogy amit mi lazaságnak gondolunk, az nem is hasonlít, mondjuk, az olaszos könnyedséghez, Vietnám még mindig egy polgárháborús állapotokból kikászálódó ország, amit az egypártrendszer határoz meg, mindez pedig vadkapitalista történetbe van oltva a pénz és a Nyugat felé nyitással. A könnyedség, ha van is, nem a jólétből fakad, inkább a rettentő sötét múltra adott túlélési reakció. A túlélés miatt megtanulták, hogy el kell engedniük bizonyos dolgokat, és azt is, hogy mindent hasznosítani kell, és meg kell látni mindenben a lehetőséget. A múltjukkal nem is foglalkozhatnak, hátra tekinteni nincs idő, mert előre kell menni” – mondta Kudász Gábor Arion, aki 2019 telén hónapokat töltött Vietnámban.

Amikor meghívták, még számára sem volt egyértelmű, hogy ott mit fog csinálni, nagyjából egy éve volt rá, hogy kitalálja. Itthon előtte tinédzserekkel foglalkozott, iskolalátogatásokon vagy az utcán interjúvolt meg fiatalokat a jövőbeni terveikről, arról, hogy azokat mennyire támogatja a család vagy a haza, egyáltalán érdemes-e a jövőre tervezni. Ez a projekt nem fotográfiai jellegű munka volt, így egyetlen sorozatot sem készített ehhez, de a téma azért foglalkoztatta, és a Covid alatt folytatta a munkát.

„Általában kétféle választ kaptam. Vagy helyben akartak maradni, és például a honvédelemben látták a karrierjüket, sok lány is, a másik véglet pedig az volt, hogy itt nincs semmi lehetőség, külföldre akarnak menni, vissza se akarnak nézni. Amikor kimentem Vietnámba, az volt a tervem, hogy ugyanilyen interjúkat készítek, ugyanazokat a kérdéseket teszem fel, és kiderülhet, hogy mik a globális trendek. El is kezdtem ezt a munkát, de mindenütt csontvázak dőltek ki a szekrényekből” – mondta a fotóművész.

Vietnámban az emberek hagyományosan még sokgenerációs nagycsaládban élnek, amivel a szociális védőhálójukat is megteremtik. Az idősebb családtagokat valamelyik fiúgyerek családja veszi magához, a kisgyerekeket pedig közösen nevelik, a pályakezdő fiataloknak pedig több család rakja össze a hitelt az induláshoz. „Nincsenek meg azok az intézmények, amik nálunk, így sokszor a pályaválasztást is a szükségszerűség határozza meg. Ha például kell egy orvos, akkor az az elsőszülött gyerek lesz. A beszélgetéseim visszatérő motívuma volt, hogy egy idő után az angolul egyébként jól beszélő fiatalok jelezték, hogy amit most mondanak, az titok, ne jöjjön fel a téma a család előtt. Nyilvánvalóvá vált, hogy a család erőteljesebb szervezet, mintsem hagyja az egyéni ambíciókat” – mondta Kudász Gábor Arion.

Aztán ez a kimondhatatlanság lett a Tropical Depression egyik fő mozgatórugója, a képeken sokszor megjelennek kódolva, rejtetten ezek a történetek. Például az egyik képen egy fiú a szülei, nagyszülei társaságában az erkélyen ácsorogva egy papírrepülőt dob a város felé. Ez azt szimbolizálja, hogy Amerikába akar utazni, hogy egy nagyvállalatnál dolgozzon, miközben a felmenői Hanoiban akarnak belőle háziurat faragni.

A helyiek által elmondott történetek, a vidéki motorozások közben látott környezetpusztítás, elhanyagoltság és szemét Kudász Gábor Ariont lelkileg is megviselte, mindezt tetézte a többhétnyi egyedüllét, így egy idő után nehezére esett kilépni a szállásáról, a tehetségtelenség érzése is gyötörte, nyomasztotta egy határidő, így a munkája valahol a túlélésért való küzdelmévé is vált. Mindez a sorozat címében is visszaköszön. A trópusi depresszió eredendően azon légköri esős zónák neve, amelyből a nagy esőzések vagy a pusztító tájfunok is kifejlődnek, de egyúttal az alkotó lelkiállapotára is utalnak.

A projekt kis híján a kukába került, a fotózáshoz használt film nagy része berohadt a trópusi párától, a Covid a további terepi munkát is ellehetetlenítette, az a vietnámi nagykövet pedig, aki támogatta a művészeti munkát, nyugdíjba ment. Kudász magában a kudarcok projektjének nevezte ezt, és örült, hogy nem is kell ránéznie a felgyűlt anyagra. Aztán 2023-ban felhívták Vietnámból, az új nagykövet megtalálta néhány fényképét, és megkérdezte tőle, hogy nem akar-e velük kezdeni valamit.

Kudász Gábor Arion töprengeni kezdett, hogy valójában mit is csinált Vietnámban, érdemes-e azt megmutatni, és hogy hogyan lehetne teljessé tenni az anyagot, mert még befejezetlennek érezte. A feloldást a mesterséges intelligencia jelentette. Ezzel együtt úgy döntött, hogy nem kizárólagosan a családtörténetekre összpontosít, hanem teret ad a társadalmi-gazdasági átalakulásnak is.

„Meg szoktam kérdezni a tanítványaimat, hogy tudunk-e úgy dolgozni számítógéppel, hogy közben nem használunk mesterséges intelligenciát. Egy Google-képkeresés, nyelvi modellek, fordítóprogramok is ezeken alapulnak, már nem tudjuk megkerülni” – mondta a fotóművész.

Ő 2023-ban Midjourney platformmal kezdett dolgozni, de időbe telt, mire olyan képeket kreált, amik megfeleltek az ízlésének. De rájött, hogy ahogy használja a programot, úgy képes nevelni is, és megtanulta, hogy milyen promptokkal (az utasítás, amit a mesterséges intelligenciának adunk) érje el a kívánt eredményt.

A képek promptjaihoz irodalmi művek szolgáltatták az inspirációs forrást, az egyik ilyen Háy János Teli bőrönd, üres szív című úti esszéje volt, de vietnámi költők munkái is adták a képek irodalmi eredőjét.

„Van egyfajta gyarmatosító nézőpontunk, amikor a nyugati turista elutazik Délkelet-Ázsiába, akkor úgy érzi, hogy az elmaradott népek rezervátumába érkezett, ami azért van, hogy legyen hová mennünk feltöltődni. De ugyanakkor egy ilyen környezetben élni nem annyira üdítő, nem egyenrangú ez a helyzet” – mondta Kudász Gábor Arion.