Volt, hogy tíz éven át elmaradt, de olyan is, hogy több mint két óráig tartott az augusztus 20-i tűzijáték

Augusztus 20. nemzeti és hivatalos állami ünnepünk is az államalapítás és az államalapító Szent István király tiszteletére. Szent István ugyan 1038. augusztus 15-én halt meg, de 1083-ban augusztus 20-án avatták szentté, így azóta ezen napon emlékezünk meg róla. Minden korban eltérően tartották meg az ünnepet elődeink, de a programok mindig tömegeket vonzottak.

1860-ban a feljegyzések szerint például a Lánchídon 88 557 egyén kelt át, ami az akkor 200 ezer körüli népességhez viszonyítva olyan, mintha most 700 ezren sétálnának át a hídon. Ebben az évben a Városligetben rendezett tűzijáték csúnya véget ért, „a feleresztett néhány röppentyű után az ígért Zrínyi Szigetváron tűzmutatványt — nehogy a közönségben kár essék — a kolozsvári tűzművész nem adta elő” – írták a lapok. Ezen úgy felbosszantották magukat a megjelentek, hogy a mutatványos egész készletét szétrombolták.

A vesztes első világháború után anyagi okok miatt évekig nem rendeztek nagyobb szabású ünnepséget, de 1926-ban már egyenesen Szent István-hetet tartottak, díszkivilágítással, autóbuszos körsétákkal, vurstlikkal, ökörsütésekkel, sporteseményekkel. Minden egyes nap volt tűzijáték is, de a fő attrakciót augusztus 21-én tartották, ahol a nagyszabású dunai tűzijátékot tízezrek néztek meg a kivilágított pesti és budai partról.

Mivel Budapesten akkor 6-8 ezer főt tudtak csak elszállásolni, központi szervezésű akció keretében alakítottak ki tömegszállásokat, a célra megnyitottak többek között száz iskolát is, és az árakat is egységesítették. Elsőbbségben részesültek azok a vidékiek, akik „megőrizték régi festői népviseletüket”, és abban érkeztek az ünnepekre.

Nem csak mostanában magasztalják a szervezők az éppen soron következő tűzijátékot, ez így volt a múltban is. Az évek során valóban egyre látványosabb mutatványokkal rukkoltak elő, 1927-ben például a tűzijáték este 10-kor kezdődött, és csak éjfél után ért véget. A program mai olvasatban is parádés. Hatalmas méretű, nemzeti színű csillagokat kiszóró rakétabombákkal kezdtek, ezt követték „különböző égő formák és motívumok, tűzsárkányok, robbanó és szirénahangú röppentyűk, meteorok, szökőkutak és bombák százai”. Volt nagyszabású meteor-csillaghullás, szikrákból és lángokból alkotott vízesés is, majd zárásként a Citadella, a Gellért-szobor és a Hármashatár-hegy bengáli fényben való kivilágítása zárta a műsort.

1937-ben már százezrek nézték a nagy teljesítményű katonai fényszórók vetítette fényjátékokkal bővült tűzijátékot, ám napokkal később már arról írt a sajtó, hogy a látványosságra megszavazott fővárosi pénzt visszafizeti-e valaki, ugyanis a rakéták fele a kedvező időjárás ellenére csütörtököt mondott.

A második világháború után ismét egy kis szünet következett, de pár év múlva a hatalom ismét felismerte az ünnepben rejlő potenciált, csak a mögöttes tartalmat írták át. A Rákosi-rendszer megszüntette az ünnep egyházi és nemzeti jellegét, a nap 1949-ben már az alkotmányról és az új kenyérről szólt. A fővárosi lakosok a hajnali órákban az utcákat járó úttörőknek köszönhetően a béke dalaira ébredtek, a parasztok a munkásoknak adták át az új kenyeret, a tűzijáték mellett a fővárosban hajófelvonulást is tartottak.

Később augusztus 20-át főleg sportünnepélyekkel, kultúrműsorokkal, ének- és táncegyüttesekkel ünnepelték a gabonabeadási kötelezettségüknek eleget tevő parasztok, illetve a munkaversenyekben részt vevő munkások.

1956 után a vízi és légi parádé lett a fő attrakció, és több mint egy évtizedes szünet után 1966-ban tért vissza a fővárosi tűzijáték. Este 10 órától az eredetileg 20 percesre tervezett helyett fél óránál is tovább tartó látványosságot vezényeltek le a Nitrokémia Vállalat szakemberei. Rekordok dőltek: több százezren mentek ki a Dunához, az addigi rekord 400 cső helyett 1100 csőből röpítették az ég felé a röppentyűket. Görögtűz is volt, ahogy a Népszabadság írta: „a Szabadság-híd északi és az Erzsébet-híd déli oldalának gyalogosátjárójáról valóságos lávafolyam hömpölygött a Dunába”.

A rendszerváltás környékén ismét a régi, valamint újabb tartalmakkal próbálták feltölteni az ünnepet. Politikai és egyházi rendezvényeket is tartottak: az MSZMP politikusai sportlétesítmények átadóján már Szent Istvánnal indokolták az összefogás szükségességét és a békés átmenet fontosságát. 1948 után először volt ismét Szent Jobb-körmenet, a Szent István térről a Bazilikához vonultak tízezrek.

1991-ben a szabadon választott parlament augusztus 20-át nemzeti ünneppé nyilvánította.