Ha rám nézett egy rendőr, nekiálltam tüntetően kirúzsozni a számat

„Az egyetlen lehetőségem a kibékülés. De hogyan béküljek ki egy olyan férjjel, aki épp most próbált öt évre börtönbe záratni?” – nyilatkozta 1976-ban a New York Times újságírójának a spanyol Maria Inmaculada Benito. A perbe fogott 22 éves orvostanhallgató ügye a nők jogi elnyomásának szimbólumává vált a demokratizálódás útján épp csak elinduló Spanyolországban. Francisco Franco diktatúrájában ugyanis a házasságtörés olyan bűncselekménynek számított, amit teljesen másképp ítéltek meg nők és férfiak esetében. Míg a hűtlen feleség 6 hónaptól akár 6 évig terjedő börtönbüntetést is kaphatott, addig a férfi hűtlenségére még csak nem is használták a házasságtörés szót, és gyakorlatilag lehetetlen volt megcsalás miatt jogi úton felelősségre vonni egy férfit.

„Mostantól kötelességemnek érzem, hogy küzdjek a büntető törvénykönyv reformjáért” – nyilatkozta még mindig remegő kézzel Maria Inmaculada a bíróság épülete előtt, miután felmentették a vádak alól. A nő biztos volt benne, hogy a férje valójában azért indított pert, mert a válás után így próbálta megszerezni a hároméves kisfiuk felügyeleti jogát. Bár nincsenek pontos adatok arról, hány nőt ítéltek börtönbüntetésre a házasságtörési törvény miatt, mindenképp erős fegyver volt a férfiak kezében, amivel sakkban tarthatták a nőket. Franco 1975-ös halála után Maria Inmaculada ügye volt az egyik, ami mozgósította a feministákat és szövetségeseiket, hogy az utcára vonuljanak a törvény eltörléséért.

Pilar Aymerich katalán fotográfus épp ebben az átmeneti időszakban kezdte pályáját, fekete-fehér képeivel dokumentálta a feminista tüntetések és a mozgalom formálódásának minden pillanatát. Portréin keresztül olyan bátor nők szemébe nézhetünk, akik térben és időben talán távol vannak tőlünk, de küzdelmükben nagyon is hasonlítanak a mai magyar nőkhöz.

Az utcai fotózással eltöltött évtizedek alatt Pilar Aymerich nem klasszikus tudósítóként viselkedett, ehelyett közösséget vállalt az elnyomott csoportokkal, nőkkel, gyári munkásokkal, homoszexuálisokkal.

„Soha nem öltöttem magamra fényképészjelmezt, zsebes mellényt bakanccsal, pont ellenkezőleg, magas sarkú cipőkben jártam, a fényképezőgépet elrejtettem és feketére festettem. Ha rám nézett egy rendőr, eltereltem a figyelmét, például nekiálltam tüntetően kirúzsozni a számat”

– nyilatkozta a fényképész, akinek 20 képből álló kiállítását a budapesti Cervantes Intézetben lehet megnézni október 28-áig.

A cselédek. Házi alkalmazottak a barcelonai Ensanche negyed egyik belső udvarában 1976-ban

1976. május 27-én vette kezdetét a Katalán Nők Kongresszusa a Barcelonai Egyetem dísztermében. Több mint három napon keresztül négyezer nő beszélgetett és vitázott olyan témákról, mint munka, politika, szexualitás, család és oktatás. A rendezvény sikere jelentős lökést adott a kibontakozó feminista mozgalomnak. A fotón a Niaka csoport kíséri performance-ával a „Dolgozó nő” című előadást

Tiltakozás a Barcelonai Bíróság előtt, hogy a házasságtörés ne legyen büntetendő cselekmény. A táblán is olvasható szlogen: „Én is házasságtörő vagyok.” María Ángeles Muñozt volt férje jelentette fel, hogy elvegye tőle hatéves fia felügyeleti jogát. 1978. május 26-án a házasságtörést törölték a büntetendő cselekmények listájáról. Barcelona, 1976

A homoszexuális mozgalom egyik legelső tiltakozása, amely során követelték a „társadalmi veszély” bélyeg megszüntetését, és a bebörtönzött homoszexuálisok szabadon bocsátását. Barcelona, 1979

A Trinidad női börtön hálótermei. Barcelona, 1978. május 25.

Tiltakozás a nők elleni erőszak ellen. A felvonulási menet a Gran Vía és a Paseo de Gracia (katalánul Passeig de Gràcia) sarkán halad el, a Cine Comedia mozi előtt, amelyben épp egy „vetkőzős” filmet vetítenek. 1977. szeptember 5.

A polgárháború utáni első engedélyezett újságíró-felvonulás, amelyen az újságírókat a médiában érő fenyegetések és kényszerítések ellen tiltakoztak. Ülősztrájkot szerveztek az információs és turisztikai minisztérium kirendeltsége előtt, a Letamendi téren. Barcelona, 1976 márciusa

Robbantásos merénylet Barcelona polgármestere, Joaquim Viola és felesége, Montserrat Tarragona ellen, Paseo de Gracia úti lakásukban. Annak idején a merényletet a demokrácia megrengetését célzó kísérletnek tartották. Barcelona, 1978. január 25.

Náci koncentrációs tábort megjárt katalán deportáltak, mauthauseni túlélők: Ferran Planas, Joan Pagès és Joaquim Amat-Piniella. Montserrat Roig író, újságíró 1977-ben megjelent könyvéhez készült felvételek, Barcelona

Neus Catalá, a ravensbrücki női koncentrációs tábor túlélője a Barcelonai Francia Pályaudvaron, 1978-ban