Anyák napján egy zarándokvonaton tudtuk meg Böjte Csabától: a nőnek a legjobb ajándék egy férfi

„Anyák napja van, de egy nőnek a legszebb ajándék, amit az Isten adhat, az egy nagyszerű pár és édesapa. A Szűzanyától én most azt kértem, hogy járjon közben az ő szent fiánál, és a Kárpát-medence minden lánya, asszonya kapjon egy Szent József-lelkületű férjet. Én úgy gondolom, ezzel a legtöbb nő egyetért”

– mondta Böjte Csaba a mátraverebélyi zarándoklaton a Telexnek, közvetlenül azelőtt, hogy megtartotta szentmiséjét a férfiakért és a családokért. Misés kalandunk reggel fél 6-kor kezdődött a Keleti pályaudvaron, ahol az ötös vágánynál rengetegen keresték a helyüket. A cél Nagybátony volt, ahonnan hét kilométeres zarándokúttal jutottak el a hívők Mátraverebély-Szentkútra. A római katolikusok egyik fő zarándokhelye azért lett célpont május elsején, mert anyák napja és a majálisok mellett ez a nap jelenti a katolikusok számára Szent József ünnepét is.

A zarándokvonat többévnyi kihagyás után indult újra. A járvány alatt nem járt, ami – mint a hívőktől megtudtuk – nagy űrt jelentett a zarándokok életében. A járvány utáni első zarándokvonatra nagyjából 300-an szálltak fel, hogy két óra vonatozás, valamint a zarándoklat megtétele után részt vegyenek a Böjte Csaba által celebrált szabadtéri szentmisén. Kannákban hordott csodavíz, Trianon és háború: megnéztük mi is a férfiakért szervezett, anyák napi zarándoklatot.

Még reggel 6 óra sem volt, amikor a zarándokvonat hangszórói először recsegve, majd tisztán megszólaltak. A vasútállomáson – a vonat felszentelése előtt – három beszédet is végighallgathattak a zarándokok. Az elsőt Fülöp Attilától, az Emmi államtitkárától, aki megnyugtatta a híveket, hogy Magyarországon bizony „nem vitrinbe zárt, múzeumi belépőjegyekért megvásárolt hit létezik, hanem megélhető”. Aztán Homolya Róbert, a MÁV elnöke beszélt a család fontosságáról, Böjte Csaba pedig az egyház és a hatalom összefonódását bemutatva felvetette, hogy imáinkat címezzük a Fidesz kétharmadot nyert kormánytagjaiért is.

Aztán a vonat utasai együtt elénekelték, hogy Magyarországról, édes hazánkról ne feledkezzen meg az Isten, illetve szegény magyarokra is gondoljon. Közben zötyögve elindult a vonat. Amint kigördültek a kerekek, a legtöbb asztalra szórakoztató irodalom került: az EWTN katolikus lapja, amely többek között olyan szuper filmeket javasol, mint amely egy abortuszpárti klinikavezetőről szól. Kiderül a leírásból az is, hogy a film főgonosza a még gonoszabb Soros Györgytől és Bill Gatestől kap pénzt azért, hogy abortuszokat végezzen el (hogy mindezért miért fizetne bárki, az nem derül ki).

A zarándokvonatot (avagy „imádkozó vonatot”) a Misszió Tours szervezte. A híveket célzó utazási iroda határon belüli és túli helyekre épít, kifejezetten zarándoklatok szervezésében mozog. Mindegyik zarándokbusznak és -vonatnak van egy lelki vezetője, ez ebben az esetben Böjte Csaba volt. Sokan kifejezetten miatta választották az egyébként 9000 forint per fős túrát.

Mint azt a „Zarándoklat a férfiakért” című eseményről már az induláskor is megtudtuk, több hívőnek is ellentmondásosnak tűnt az anyák napjára szervezett férfizarándoklat. A magyarázatot mindenki abban a logikában találta meg, hogy mint Böjte mondta, „minden anyának szerető férj és édesapa kell, aki anyai hivatásának beteljesítésében segít”. Az általunk megkérdezett zarándokok közül a férfiak úgy érezték, ezt ők megérdemlik, a nők pedig úgy, hogy a férjeikért zarándokolnak.

A vonatút nagy része énekléssel telt az erre a célra vásárolt énekeskönyvekből. A dalokat néha megszakította a vasúti hangszóróból szóló, megszámlálhatatlanul sokszor elismételt Miatyánk, az emberek pedig sorban álltak, hogy az erre a célra fenntartott vasúti fülkében gyónjanak. Az odaérkezés előtti pillanatok csúcspontja az volt, amikor Böjte Csaba végigjárta az egész vonatot. Pár dicsértessék és szelfi után pedig már be is érkeztünk Nagybátonyba, hogy a lent várakozókkal együtt elinduljunk alagutakon és autóúton át a kegyhelyre.

Aki nem látott még zarándoklatot, annak egy szürreális új univerzumként hat, a hatalmas embertömeg, ahogy – néhányan hangszóróval a hátukon – énekelve vonulnak. Elöl egy rendőrautó és egy fakereszt, a sorban pedig városnevek táblái vagy éppen a kettővel ezelőtti pápát, II. János Pált dicsőítő képek. „Miért nem éneklünk?” – hangzott el egy csalódott felkiáltás az indulásnál az állomáson, de szerencsére a dalokat hiányoló nőnek nem kellett sokáig aggódnia, utána énekelni kezdtek, órákon át.

A zarándoklatot bentről figyelve hamar értelmet nyer, mit is jelent az, hogy Böjte Csaba miatt választotta valaki az utazást. A hosszú sétaidő lehetővé tette minden hívő számára, hogy amikor nem voltak épp beszédek, prédikációk vagy éneklések, odamehessenek Csaba testvérhez. Az egyik pillanatban egy nő beszélt vele a terhességéről és a családjáról, a másikban egy idős hölgy az unokáiról. Utóbbi szavába aztán gyorsan belevágott egy úr, aki a zarándokokról készített képeket osztotta meg Facebookon. „Jó ez a kiírás hozzá, Csaba testvér?” – kérdezte a szerzetest, aki egy pillanatra aztán maga is kiállt a sorból, hogy lőjön pár képet a menetelőkről.

A hosszú menetelés Mátraverebély-Szentkútra tartott, a római katolikus közösség egyik legfontosabb zarándokhelyére, ahova a fennmaradt írások szerint nagyjából a 15. századtól kezdve járnak zarándokok. A helyen egy szép kálvária, remetebarlangok, szabadtéri oltár és maga a Szentkút várja a látogatókat. Utóbbi története a keresztény világ szerint egy néma juhászhoz kötődik, aki isteni sugallatra kiásta a kutat, ivott a vízből, és megszólalt. A kúthoz társított csodákban láthatóan hisznek is az emberek, nem csak sorban álltak a kinti árusoknál vett 200 forintos, üres PET-palackokat feltölteni, de volt olyan is, aki 14 kétliteres üveget töltött tele, majd panaszkodott a nehéz szatyrokra a többi, kútra váró zarándoknak.

A zarándoklók a séta után a 11 órai szentmisére gyűltek újra össze, miután mindenki megivott egy kávét, megnézte a templomot vagy beugrott a kegyhelyshopba. A mise kezdete előtt nem sokkal megteltek a szabadtéri oltár előtti padok, több helyen a lépcsőkön, a fűben vagy az erre a célra hozott horgászszékeken ültek az emberek. A népszerűséget nagyban megmagyarázta, hogy a fák között és napsütésben tartott mise hangulata nagyságrendekkel kötetlenebb és vonzóbb, mint egy zárt térié.

Ahogy a zarándoklat alatt, úgy a szentmise után is látszott, hogy a Böjte-kultusz új, ünnepi miliőt ad a szentkúti szertartásnak. Böjte Csaba láthatóan afféle rocksztár a katolikus világban – egy percre is nehéz úgy leállni vele beszélni, hogy ne jöjjön valaki, aki közös fotót szeretne vele, vagy dedikálást, gyónási lehetőséget kér. A hívők szerint ennek oka egyrészről az, „amit a gyermekekért tesz”, azaz az általa létrehozott erdélyi gyermekmentő alapítvány létezése és működése.

A másik oldalról pedig, ahogy saját zarándokai fogalmaztak, a „paraszti egyszerűsége” vonzza ide az embereket, az, hogy „úgy beszél, hogy azt meg lehessen érteni bárkinek”. Hogy ezt a hívők hogy értik, az a szentmiséből elég hamar kiderült. Böjte celebrálása alatt olyasmikkel vezette le a morális kérdéseket, mint hogy „Jézus nem írt EU-s pályázatokat az élete során” és „mamahotelben sem akart élni”. Megtudtuk továbbá, hogy Heródes pirulája elgurult, Rafael arkangyalnak pedig mondjon bárki bármit, nem volt aranyszegletes bankkártyája. A mise után Böjtéről beszélő tömegek alapján úgy tűnt, hogy legyen bármilyen életidegen a Mastercarddal rohangáló arkangyal, ezt a fajta egyházi miséztetést valóban nagyon szeretik a hívek.

A szentmise fókuszát a családok és a gyerekek adták, de Böjte megemlítette a férfiak nyomán az ukrajnai háborút is. A szerzetes szerint „ukrán és orosz testvéreinket ugyanabban a Dnyeszter vizében keresztelték meg, és most ellenségeskednek”. Habár Böjtének volt egy korábbi mondata, miszerint azért fog imádkozni, hogy az ukránok „megébredjenek” és békére törekedjenek, a mostani misének nem volt hasonló, oroszpártinak tűnő felhangja. A szerzetes arra is többször felszólította a híveket, hogy imádkozzanak az ukrajnai egyházakért.

A hívők, akiket mi kérdeztünk, hasonlóan álltak a dologhoz. Az első szentkúti látogatásán a két együtt érkező barát, Miki és Csaba is arról beszélt, hogy naponta imádkoznak a békéért. Hozzátették azt is, hogy a konteókban nem hisznek, ők csak azt látják, hogy „civilek halnak meg, ami nem helyes”. Mint fogalmaztak, ők Ukrajnáért is zarándokoltak, és ugyan nem hiszik, hogy Putyinhoz eljutnának a fohászaik, azzal egyetértenek, amit Böjte mondott kérdésünkre:

„Meg kell tennünk mindent, hogy itt a Kárpát-medencében a gyűlölet vírusa, a háború szelleme ne terjedjen.”

A mise két másik fókuszában a járvány és meglepő átkapcsolással Trianon állt. Utóbbiban egyértelmű volt Böjte üzenete: különböző jelenkori kitekintők mellett megtudhattuk, hogy Trianon Isten akarata ellen volt.

„A pandémia alatt megvolt a remetekorszakunk, be voltunk zárva. Most jön végre a zarándokkorszakunk” – mondta Böjte, amivel a legtöbben egyetértettek a hívők közül is. A 2018-ban készült zarándokkereszttel érkező József például először járt Szentkúton, ő arról beszélt, nagyon hiányoztak neki a zarándoklatok. Hozzátette, a pandémia alatt azért volt egy-két zarándoklat visszafogottan, de az mégsem volt olyan, mint a mostani. Elmondta azt is, hogy emiatt most sokan úgy érzik, új lendületet vett a zarándoklatok népszerűsége.

A zarándokvonat késő délután indult haza, a programígéret szerint szintén énekelve és fohászkodva. Mi ezt már nem vártuk meg, helyette a Salgótarjánból zarándoklókkal tartottunk, hogy egy buszon nyomorogva hallgassuk a morgolódásokat arról, hogy miért nem nagyobb a busz. Végül aztán mátraverebélyi eszpresszók mellett várakozva, késő buszokat bevárva valahogy mégis eljutottunk Budapestig, ahol gyorsan meg is vizsgáltam, milyen szuvenírt sikerült a Szentkúton felkapnom még az indulás előtt: egy Nagy-Magyarország alakú, piros-fehér-zöld kulcstartót, rajta Szent Kristóffal, az utazók védőszentjének képével.