A pillanat, amikor az amerikai álom véget ér
2022. február 19. – 22:17
A dokumentarista fotográfiában gyakran előfordul, hogy a művek kényelmetlenül érintenek bennünket. A Midnight La Frontera (Éjfél a határon) képei arra tesznek kísérletet, hogy a látvánnyal szembesítve minket teljesen félreérthetetlenül mutassanak be egy olyan élményt, aminek az emberi oldala megkerülhetetlen.
Majdnem negyven évvel ezelőtt Ken Light fogta a fényképezőgépét, egy vakut tett rá, és a mexikói határ amerikai oldalán csatlakozott a határőrökhöz. Együtt járta velük az éjszakát Otay Mesénál illegális bevándorlók után portyázva. Vakuja a képeken szereplő emberek életének legsebezhetőbb pillanatát világította meg.
Válságból a krízisbe
Ezeket a képeket nézve világos, hogy a migrációs válság már évtizedekkel Donald Trump elnöksége előtt elkezdődött, Trump alatt a krízishelyzetet csak kiélezték. A választási kampányában olyan fordulatokat használt, mintha a bevándorlók kizárólag csak fenyegetést jelentenének. Erőszakos és lusta tömegnek állította be őket, akik csak elárasztják és kihasználják az országot az ott élők kárára. Sosem kizárólag magányos férfiak próbáltak átszökni a határon, a sivatag bokraiban kezdetektől fogva gyerekek és nők is bujkáltak éjszakánként.
Lyukat üt a vaku a sötétben
A fotográfiai technika megválasztása a technika fejlődésével egyre inkább a koncepcióhoz igazítható. A nyolcvanas években a nyersanyagok még nem rendelkeztek olyan érzékenységgel, hogy az éjszakai fényképezés mikéntjéről dönteni lehetett volna. Ken Light képein így a vaku nem egy esztetizáló eszköz, hanem egyetlen lehetőség a fotózásra a vaksötét éjszakában. A recenziókban egyöntetűen kerül elő a világ leghíresebb bűnügyi fotósa, Weegee.
Ken Light képei szerkezetükben valóban nagyon hasonlók Weegee fotóihoz. Elődje képein többnyire igazi New York-i bűnözők és áldozataik szerepelnek, a téma a bűnös város éjszakai élete körül forog. A leosztás világos: a rendőr megment, mert elkapja a bűnözőket.
A mexikói határnál azonban áldozatokat látunk, akik viszont jogi értelemben rögtön kriminalizálttá válnak, és a hatóságoktól ennek megfelelő elbánásban részesülnek. A vaku felvillanó fénye mindkét esetben egy fordulópontot rögzít az emberi sorsokban.
Először és utoljára látta ezeket az embereket
A határon nincs előtte és utána, nem ismerünk meg teljes sorsokat, történeteket. Senkiről sem tudjuk, hogy mi lett vele, álmai valóra váltak-e, vagy abban a pillanatban véget is értek. Tudjuk, hogy rengeteg az elfogás, a kitoloncolás, az elfogás kockázata és az azzal járó trauma mégis eltörpül ahhoz a reményhez és életminőséghez képest, amit a határ túloldala ígér. A fotók az alapvető információk hiányától lesznek ennyire kíméletlen eszközei a szembesítésnek. A kötetben felbukkanó arcok, testhelyzetek, összebilincselt kezek minden érző embert megérintenek és nyugtalanítanak.
A nagy méretű, gondosan tervezett Midnight la Frontera című könyv több szempontból különleges, és az eltelt idő ellenére is kényelmetlenül aktuális maradt, státuszát egy kivételes esszé is erősíti. Szerzője az egykor illegális bevándorló, José Ángel Navegas nem szerepel egyik képen sem, de kétszer is átszökött a határon. Doktori címét nemrég szerezte a Chicagói Egyetemen, mégis még most is papírok nélkül él az országban. Az album fotóin szereplő emberek közül azóta többen már egy fél életet leéltek, akár legális státusszal az amerikai álomból, de Ken Light mindegyiküket csak vakuja fényében látta először és utoljára.
Az elmúlt harminc-negyven év
A képek 1983 és 1987 között készültek, de a projekt teljes egészében csak tavaly, több mint harminc évvel később állt össze véglegesen egy könyv formájában. 1988-ban már jelentek meg belőle képek To The Promised Land címmel, de a fotók nagy része annak idején le sem lett nagyítva. Szerzőjüket nagyon meglepte maga a tény, hogy a munkája bizonyos értelemben eddig saját archívumában lappangott, de az is, hogy mennyire máshogy látja mindezt az évtizedek távlatából, de leginkább az, hogy ezek a fotók ma mennyire máshogyan működnek.
Az igazán kiemelkedő fotográfiákra készítésük korától független tudás is rakódik. Ha a fotós elkötelezett és hiteles tanúként próbálja a korát dokumentálni, ugyanúgy képes történelmi tanulságokat pontosan rögzíteni, mint a hiteles történetírók. A pontosan rögzített pillanatok meg időről időre bebizonyítják, hogy az emberiség ismétlődő mintázatok mentén képes csak cselekedni, az előremenetel lassú, maximum egy hatalmas spirál mentén jutunk csak feljebb, igencsak lassacskán.
Ken Light úgy érzi, hogy „nagyon nyugtalanító látni ugyanezt az érzelmi fájdalmat most, amikor a fotósok új generációja reagál a 21. század még durvább gyakorlataira az USA és Mexikó határán. Mi, mint ország, még nem szembesültünk sikeresen a bevándorlókkal szembeni emberség hiányával.”
Ken Light több mint 50 éve dolgozik újságíróként és dokumentumfotósként, és az amerikai társadalmi kérdésekre összpontosít. Munkái tizenegy könyvben jelentek meg, köztük a Midnight La Frontera, What's Going On? 1969−1974, Coal Hollow, Delta Time, To The Promised Land, With These Hands, Texas Death Row és Valley of Shadows and Dreams. Ő a szerzője a Witness in Our Time című szövegnek is: Lives of Working Documentary Photographers, amelynek most készül a második kiadása. Két alkalommal részesült a National Endowment for the Arts Photographers Fellowship és a Dorothea Lange Fellowship ösztöndíjában. Munkái számos magazinban, újságban és különböző médiumokban jelentek meg, és világszerte több mint 230 kiállításon szerepeltek, többek között az International Center for Photography (New York), az Oakland Museum of California, a S.E. Museum of Photography, a Visual Studies Workshop, a Visa pour L'image Perpignan (Franciaország) és a San Jose Museum of Art önálló kiállításain. A Reva and David Logan Center fotóriporteri professzora a Berkeley Egyetem Újságíró-iskolájában. Ő volt az első fotográfus, aki a Columbia University Graduate School of Journalism Laventhol vendégprofesszora lett.
Felhasznált források:
KEN LIGHT: MIDNIGHT LA FRONTERA – GUPMAGAZIN