Hínár- és algakosztra fogott szarvasmarhákban látják a metánprobléma megoldását

Nagy-Britannia és Írország, a szép zöld legelők szigeteiként vannak elkönyvelve, az itteni tudósok mégis algára vadásznak, hogy megetessék a jószágaikat…

Ebből a mondatból valami zavaros kép születhet az ember fejében – legalábbis az enyémben elsőre az született: szigonyos, búvárruha felett fehér köpenyt viselő, víz alatt portyázó tudósokról, akik algát keresnek valahol Írország nyugati partjainál. Nyilván nem erről van szó, de önmagában mulatságos egy kicsit, hogy a rengeteg képen zöld legelőkön feltűnő ország úgy döntött, hogy nem fűvel, hanem algával és hínárfélékkel eteti majd a szarvasmarháit, birkáit.

Az is lehet, hogy valójában ez az elsőre furcsának tűnő ötlet a jövő – derül ki a Reuters képeiből. Kutatások ugyanis kimutatták, hogy a marhák sokkal kevesebb metánt böfögnek-eregetnek ki a légkörbe, ha fű és széna mellett hínárt is kapnak. Ezt a lehetőséget aknázza ki most egy államilag is támogatott ír projekt, amelynek köszönhetően újraéledt Írországban a hagyományos hínár/moszattermesztési ipar.

A kutatók eddig körülbelül 20 hínárfajtát teszteltek, amelyek többsége Írország mellől, az Atlanti-óceán partvidékéről származik. Emellett több tucat más alga- és hínárfajtát gyűjtöttek be Norvégiában, Kanadában, Svédországban, Németországban és az Egyesült Királyságban, hogy teszteljék a takarmányként való felhasználásukban rejlő lehetőségeket.

Amerikai és ausztrál tudósok már kimutatták, hogy az egyik alga – az Asparagopsis – drámai mértékben, több mint 80 százalékkal csökkenti a teheneknél a metán mennyiségét, akkor is, ha csak kis adagot kapnak belőle az állatok. Ugyanakkor eddig nem tudták kellő módon megnövelni a hínártermesztés ütemét, és a mesterségesen előidézett algásodás káros hatásait sem tudták kivédeni.

Az ír projekt ezért arra törekszik, hogy „natív” algát és hínárt találjon, tehát hogy ne igazán extra termesztésre legyen szükség. A vadon termett hínár leszüretelésével kikerülhetnék a káros hatásokat, viszont tisztában vannak vele, nem valószínű, hogy ezekkel is sikerül hozni az Asparagopsis eredményeit.

„Azonosítottunk néhány barnamoszatot, amelyek elég jónak tűnnek, és jó eredményeket mutatnak” – mondta Maria Hayes, a SeaSolutions projekt koordinátora. A korai kísérletek során a kutatóknak 11-20 százalékos metáncsökkentést sikerült elérniük. Hayes szerint a metán csökkentése nem csodafegyver, de már így is pozitív hatásai vannak.

A kutatók most azon a problémán dolgoznak, hogy hogyan lehetne a takarmány-adalékanyagokat bevezetni Írországban, ahol rendszerint legeltetik az állatokat.

Ennek az is része, hogy lemérik, hogy az állatok egyáltalán mennyi üvegházhatású gázt engednek ki magukból a légkörbe. Egy Belfasttól nem messze lévő farmon a kutatók például jutalomfalattal trenírozzák a teheneket, hogy beledugják a fejüket egy napelemes gépbe, amely méri a metán szintjét a leheletükben. Később aztán az algás etetéssel is tesztelni fogják őket.

Az egész helyzetet politikai szempontok bonyolítják. Az elmúlt tíz évben tíz százalékkal nőtt Írországban az állatállomány. Az írek 7,4 millió szarvasmarhát tartanak, amivel ők Európa egyik legnagyobb marha- és tejtermékexportőrei. Közben viszont Írország vezeti az egy főre jutó metánkibocsátás listáját, amit a Climate Watch állít össze. Emellett persze a politikusok sem mehettek el szó nélkül, főleg az ENSZ nemrégiben megtartott klímacsúcsán.

A glasgow-i COP26 ENSZ klímacsúcsán Írország is csatlakozott ahhoz a globális vállaláshoz, miszerint 2030-ra 30 százalékkal csökkentik a metánkibocsátást a 2020-as szinthez képest. Ez a színtelen és szagtalan gáz elsősorban a hulladéklerakókból, az olaj- és gázinfrastruktúrából jön, valamint a szarvasmarhák és juhok emésztésekor termelődik, ezekben a szektorokban kell tehát valamit tenni.

Az ír politikusok ezzel a vállalással kicsit kecske-káposzta dilemmába kerültek, miután a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a mezőgazdaságból és állattenyésztésből származó metánkibocsátást mindössze 10 százalékkal csökkentsék 2030-ig (az ipari kibocsátást viszont felére akarják visszavágni). Az is kikötés, hogy a metánkibocsátás csökkentése nem mehet a mezőgazdasági szektor kárára.

Ezért abban bíznak, hogy az algás takarmányadalékoknak köszönhetően sikerülhet majd a cél teljesítése anélkül, hogy tizedelni kéne az ország szarvasmarha állományát, vagy valamilyen szabályozásokkal kellene nehezíteniük az állattartók dolgát.

A kutatók a birkákkal is kísérleteznek: diétás étrenden tartják őket, és eközben mérik, hogy mennyi metánt lehelnek ki. Ezeket a méréseket egy hordozható kamrával végzik, amelyben általában egy órát töltenek az állatok. 140 birkával végzik a kutatást – mondta el a Reutersnek Emily Roskam kutató. A birkák minden reggel félkilós fejadagot kapnak, ami egy melasszal összetapasztott lisztes massza, majd emellé 100 gramm „étrendkiegészítőt”.

Az eredmények biztatók: egyes vegyipari vállalatok már hatósági engedélyt kaptak Brazíliában és Chilében a metánt csökkentő, hasonló takarmánykiegészítő termékükre, amely a hírek szerint 30 százalékkal csökkenti az állatokból távozó üvegházhatású gáz mennyiségét. Kritikusok szerint azonban ezeknek a technológiáknak a kifejlesztése és engedélyeztetése túl időigényes.

„Ezeknek a megoldásoknak a kiterjesztése időbe telik. Nekünk pedig nincs időnk” – mondta Sadhbh O'Neill, a Dublin City University klíma- és környezetpolitikai oktatója, aki hangos ellenzője annak, hogy a mezőgazdaság fenntarthatóvá tétele helyett az ipar inkább erre a technológiára akarjon támaszkodni.

A kutatók ettől függetlenül folytatják a projektet, méghozzá úgy, hogy a történelmi gyökerekhez térnek vissza. Egyes 5. századi írásokban ugyanis szó esik arról, hogy hogyan folyt az országban a hagyományos hínártermesztés, erre támaszkodnának most a Reuters által fotózott projekt szakemberei is. Bár ha be is jön a régi módszer, egyelőre nincs forgatókönyv arra, hogy hogyan lehet majd kiterjeszteni a termelést.

Az ír algaipar szereplői is megoszlanak, hogy érdemes lesz-e a takarmányozás felé fordulni. Az algapiac virágzik, és nagy a kereslet – mondta el Evan Talty, a Wild Irish Seaweed ügyvezető igazgatója, aki a nagyapja módszereit élesztette fel, hogy élelmiszereket és bőrápoló termékeket gyártson. Ugyanakkor Talty szerint a metánt csökkentő adalékok felé bővülés nem szerepel egyelőre a célkitűzéseik között.

Jenny O'Halloran, aki kézzel szüretelt algát termeszt, ennél sokkal bizakodóbb. Szerinte azért a fél szemét mindenki rajta tartja az algás takarmányozás lehetőségein. „Az is lehet, hogy ennek a jövője az algafarmokban rejlik, ez pedig fontos része kell, hogy legyen azoknak a párbeszédeknek, amelyek a hínártermesztés írországi jövőjéről folynak” – mondta O'Halloran.