A keddi randevún áll vagy bukik az életem
2021. november 28. – 23:22
Ujj Zsuzsi művészetében a költészet lehetne a közös pont. Fotográfiával kimondottan rövid ideig foglalkozott, de még azelőtt tette, hogy a nőművészet fogalma megjelent volna Magyarországon. Fotómunkáit évekig egy szekrényben tartotta, újrafelfedezésük óta már a bécsi Mumok és a londoni Tate Modern is kiállította.
A női szerepek vizsgálata csak a begyöpösödötteknek újdonság. A nőművészet fogalma nem összekeverendő a 19. századi női művészet, a nők által létrehozott műveket alacsonyabb kategóriába soroló kifejezéssel. De ha reálisan nézzük, nincs nyugvópont az időben visszafelé: a társadalmak nőket elnyomó berendezkedése mindig is adott volt. És lássuk be, a mai napig is keveset tudunk csak felmutatni a nők felé tett gesztusaikból, a hétköznapokban valójában továbbra is kettős mérce van.
Ujj Zsuzsi elsősorban szerelemben szeretne élni, az élet legnagyobb kérdéseinél csak ez volt nagyobb kérdés, amikor a képeket készítette. A szerelemmel kapcsolatban nyugodtan gondoljunk csak a költészetre, és kezdjük el sorolni magunkban a reménytelen szerelemről szóló versek címét, néhány sorát. Ezeknek a verseknek is a túlnyomó része felkavaró. A művészet mint terápia most is túlmutat önmagán, a sokszor brutálisnak látszó képek kifele is beszédesek. Egy huszonnyolc éves fiatal nő a nyolcvanas években a kiszolgáltatottság, a múlandóság és a végső halál gondolataival időzik egy lakótelepi szoba sarkában temperával befestve.
Valószínű, hogy nem csak a romantikus érzelmek terhelik meg ezeket a képeket. A nyolcvanas évek Magyarországa a legjobb esetben is végtelenül szürke volt, szorongás nélkül nehéz elképzelni egy olyan korabeli lakótelepi lakást, ahol a képek készülnek. Ujj Zsuzsinak nincsen saját fényképezőgépe, időnként kölcsönkap egyet valamennyi időre valakitől. Két fényképezés között egyszerű, címszavas jegyzeteket készít. A tükrös-öles képnek leírt például itt is látható. A sorozat ikonikus darabjának, a Trónusosnak a jegyzetén (ez volt a Tate-ben is) például csak annyi állt, hogy trónusos. A seprűs kép egyértelműen boszorkányos, a gyerekkori mesék, a néprajz és a női boszorkányság vádja keveredik rajta.
Az egész fotóanyag több alkalommal, pár év alatt készült el. Egy télre emlékszik még a művész ebből az időszakból, a hidegre és arra, hogy többnyire egyedül volt abban a lakásban. Néha jöttek-mentek a férfiak, néha az is jött, akinek jönnie kellett. A megrendítő erejű koponyás-szülőst Halas István, az egyik férfi készítette. A többi képet inkább ő maga, önkioldóval. Beállította a gépet, és gyorsan felmászott az asztalra, onnan a székre. Így készült a fehér lepedővel letakart Trónusos. Sietni kellett, nehogy hamarabb elsüljön a gép. A temperás testfestésen se sokat vacakolt, nem korrigált, a bordákat se számolta, csak a szemeknél figyelt, hogy az arc kinézzen valahogy. Ő mondta így Oltai Katának egy interjúban.
Összesen hat évig tart a fotóhasználat Ujj Zsuzsi művészetében, foglalkozott kísérleti filmmel is (Balázs Béla Stúdió, Fekete Doboz Alapítvány, Forgács Péter Privát Magyarország Archívum), végül előadóművész lett. Alapító tagja a Csókolom zenekarnak, énekes és szövegíró, 2010 óta Darvas Kristóf zongoristával dolgozik. 1987-ben az akkor négyéves Liget Galériában mutatta be Első kiállítását Várnagy Tibor rendezésében. Az akkori kiállítás kiadványa alapján Első füzet címmel most is a Liget Galériában láthatók december 10-ig Ujj Zsuzsi újrafelfedezett fotómunkái.
A cikkünk címe a Ligeti Sláger egyik sora, iderakjuk róla a Kisüzemben készült videót is. A képeket a művész, az acb Galéria és a MissionArt Galéria jóvoltából közöljük.