Szalai Dániel öt éve épített stabil filmes karrierjét áldozta fel, hogy kitörjön komfortzónájából és művészpályára lépjen. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen már az első munkájára rengeteg elismerést kapott. Talán ezek a visszajelzések ijeszthették meg, amikor korábban azt mondta, hogy őt nehogy a csirkés fiúként ismerje meg a világ. Pedig pontosan ez történt vele.
Ritka az, amikor egy művészeti iskolában kapott feladat végül nemzetközi sikereket és elismertséget hoz valakinek. Szalai Dániel anyaga három éve megállíthatatlanul menetel, mára szinte önjáró lett. Pedig az ide vezető út szokatlanul tudatosnak tűnik. Mint minden sikeres dologhoz, itt is több összetevőre és szerencsére volt szükség. Receptje nagyjából ugyanaz, amivel a pályakezdő művészek próbálkoznak, a különbség csak annyi, hogy neki be is jött.
A MOME négy évvel ezelőtt csatlakozott a BredaPhoto holland fesztivál akadémiai versenyprogramjához. Szalai Dánielnek kezdő hallgatóként így első pillanattól fogva nemzetközi léptékekben kellett gondolkodnia. 2018 szeptemberében ezen a fesztiválon mutatkozott be először a 168, egymástól meglepő módon teljesen különböző csirkeportrét is tartalmazó sorozatával.
2018 áprilisában az egyanyagos fotós megnyerte a Capa Központ Budapest Portfolio Review fődíját, ami azzal járt, hogy októberben kiállíthatott a budapesti Art Marketen. Az anyag ezelőtt még nem volt fizikai formában kiállítva, a sikereken felbuzdulva benevezte Európa legfontosabb fotóvásárának, a Paris Photónak a Carte Blanche-díjára, amit szintén megnyert. Talán ez volt az a pont, amikor saját lábára állt az anyag. A vásár fiataloknak alapított díja olyan figyelmet ránt magával, mint az egymilliós Facebook-követőjű LensCulture, de később írt róla a Le Monde, a Financial Times, a Die Zeit és a Domus. Az elmúlt három évben a képeket tucatnyi országban állították ki Portugáliától Kínáig.
Kizsákmányolt csirkék
A csirke első ránézésre az olcsó és leggyakrabban a gyenge minőségű élelmiszert jelenti. Függőségünk ettől az állattól valójában jóval összetettebb. Ráadásul a Novogen White Light csirkéket a gyógyszeriparnak szánják, nem pedig az asztalra. Tojásaikból nyerik az embereknek és az állatoknak fejlesztett oltások egyik alapanyagát. Jelenünk járványai arra is rávilágíthatnak, mennyire függő a viszonyunk ezektől az állatoktól. A csirkeportrék alanyainak szemébe nézve az emberhez hasonlóan látszik az egyedi karakter.
Fahim Amir bécsi filozófus írja Szalai Dániel nemrég megjelent könyvéhez:
„A csirkék olyan szabadalmaztatott életformák, melyeket genetikailag úgy módosítottak, hogy a testük már nem a fajukat vagy önmagukat, hanem a tőke hátborzongató álmait szolgálja. Bizarr mennyiségű tojást tojnak nagyon alacsony takarmányfelvétel mellett, szívósnak és szelídnek számítanak, és úgy reklámozzák őket, hogy »könnyen kezelhetők különböző környezetekben.”
Kínából a holland kiadóhoz
A világjárvány a művészeti életben is mindent megváltoztatott. Senki nem tudta például, hogy mikor lesznek újra kiállítások. Kézenfekvő volt, hogy Szalai munkájának legyen egy helytől és azok nyilvánosságától független formája is, egy könyv, bár ez az ötlet megelőzte a világjárványt.
Könyvet megjelentetni elsősorban gazdasági vállalkozás, sokadik helyen vannak csak a művészeti szempontok. 2019-ben, egy kínai kiállításról hazafelé Szalai Budapest helyett Párizsba vette az irányt, hogy személyesen találkozhasson jövőbeli holland kiadójával, aki éppen akkor Párizsban volt. A kiadó rábólintott a könyv ötletére, de ez a finanszírozást még nem oldotta meg.
Óriási kihívás Magyarországról eljutni egy külföldi kiadóhoz, nagy az árak közötti különbség, a gyártásban részt vevők munkadíja nem feleltethető meg az itthoni béreknek. Csak a külföldi papír az, aminek az ára nem különbözik. Szalai sikertelenül próbált meg támogatókat szerezni, cégek, nagykövetségek nem feltétlenül érdekeltek egy 600 darabos, 8000 eurós gyártási költségű művészkönyv finanszírozásában. Végül a könyv crowdfunding alapon jött létre, köszönhetően a kitartásnak és a csirkék hozta bizalomnak és kapcsolatrendszernek. A pénz nagyobb része külföldről, főleg Hollandiából, Franciaországból, Németországból és Ausztriából jött össze.
Fahim Amir: Miért nézzünk csirkéket? (részlet)
„Ennek éppúgy köze van magukhoz az állatokhoz, mint a velük közös történelmünkhöz és a technikai-tudományos kizsákmányolásuk modern formáihoz. A legfontosabb, hogy a csirke valószínűleg az az állat, amelyik a legelszántabban próbál tovább élni ott, ahol mások már feladták. Élni akarásuk és alkalmazkodóképes testük a kortárs kizsákmányolási kultúrák álomgyermekévé tették őket. Ma körülbelül 23 milliárd háziasított csirke népesíti be a világot. Ez több, mint az összes kutya, macska, sertés és szarvasmarha együttvéve. Az állatok csontjai olyan egyenletesen borítják be a bolygót, hogy geológusok szerint a háziasított csirke a jelenlegi földtörténeti korszak szimbólumának tekinthető.”
