Fotók az utcai tucatdivatról: kockásingesek, egyendzsekisek, szakadtfarmerosok, maszkjukat álluk alatt viselők
2021. július 11. – 17:06
Utcán sétáló emberekről készült fotókat állítottak ki Budapesten, olyanokat, amik az érvényben lévő, a képmással kapcsolatos jogszabályi korlátozások miatt nálunk nem is készülhetnének el. Hans Eijkelboom holland fotóművész azonban Budapesten is készített képeket, de ezeket nem állíthatta ki, sok más országban 1992 óta készült, uniformizált utcai viseletekről szóló fotóit viszont igen.
Hans Eijkelboom Fotójegyzetek, 1992 – napjaink című projektje a mai napig folyamatban van. A holland fotóművész harminc éve gyűjti a képeket az utcákon az utca emberéről, de ezek a képek sokkal inkább antropológia megfigyelések rólunk, semmint utcai fotók a szó fotóművészeti értelmében. Munkamódszere fegyelmezett és szisztematikus, a képeket a világ számtalan pontjáról gyűjti össze. Feszes szabályait maga alkotta: a fényképezéssel a szigorú napirendje szerint kettő, legfeljebb négy órát tölthet el.
Az Atrmagazinnak adott interjújából az is kiderül, hogy a helyszínek kiválasztásával nem körülményeskedik sokat. Mindig a legnépszerűbb bevásárlóutcákba megy el, és egy negyed óra alatt el is dönti, honnan fog fényképezni, majd lecövekel és lő. Hamar megtalálja, hogy mi az, ami összeköti a kinézetünket és mi az, amitől úgy fest, hogy végső soron egyenruhát hordunk.
Olyan mint a divatfotó, csak ez sokkal valódibb
Valószínű sokunkkal előfordult már, hogy valaki szembejött velünk az utcán ugyanabban a pólóban, mint ami rajtunk volt. Bingó! Hat-nyolc nap alatt már meglepő eredményre lehet jutni. A képek tanúsága szerint, mindig akad valami olyan motívum az öltözködésünkben, ami uniformizál minket. Kiderül, hogy az igazi utcai divat kulcsa a globalizáció. Nincs ebben semmi meglepő, gondoljunk csak arra, mennyi nadrág maradt azon a polcon, abban az egyetlen egy áruházban, ahonnan kiválasztottuk a sajátunkat.
A képeket elnézve az is teljesen világos, hogy minden arra tett erőfeszítésünk, hogy különbözzünk egymástól, nagyjából hiábavaló. Eijkelboom mára nyolcezer darabból álló gyűjteménye pontosan szembesít minket azzal, hogyan is vagyunk mindannyian egyéniségek, ha ruhába kell bújni.
Szabad-e fotózni, kérem?
Magyarországon a hatályos jogszabály szerint – néhány kivételtől eltekintve – egy fotó elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához szükséges a rajta szereplő előzetes engedélye. A művészek szerint a jogalkotó a művész önkifejezéshez fűződő jogát szükségtelenül korlátozza a képmáshoz fűződő joggal szemben, ugyanis ezzel a jogértelmezéssel a XX. századi fotóművészet nagyobb része létre se jöhetett volna.
Lehet, én is személyes sértésnek venném, ha viszontlátnám magam egy ilyen tablón a kedvenc kabátomban, de talán inkább boldog lennék. Ha van kedve ezen gondolkodni, akkor azt július 22-ig a Madách téren szabadon megteheti.
A kiállítást a Holland Királyság Magyarországi Nagykövetsége kezdeményezte és tette lehetővé. A kiállítás kurátora: Claudia Küssel.