Wolfgang Tillmans igazi világsztár a képzőművészek között. Dúskál a kiállítási felkérésekben, a legrangosabb intézmények keresik. Most Budapesten a Trafó Galériában állít ki. A legmeglepőbb dolog az egészben, hogy a kortárs fotóművészet kiemelkedő és iskolateremtő alakjának nem volt még kiállítása Magyarországon, ahol külön csavart kap a művész politikai aktivizmusa.
Wolfgang Tillmans a németországi Remscheidben született 1968-ban, és egy nagyon szerencsés ember. Neki sikerült elsőként elfogadtatnia a kortárs művészeti világban és piacon, hogy lehet csak úgy fényképezgetni mindenfélét. Neki is köszönhető, hogy a fényképezőgép lehet a képzőművészeti gondolkodás megvalósításának eszköze.
Ő volt az első nem brit művész, aki elnyerte a Turner Prize-t, munkái megtalálhatók többek között a a párizsi Centre Georges Pompidou; a londoni Tate; a New York-i The Metropolitan Museum of Art, a Solomon R. Guggenheim Museum és a The Museum of Modern Art; a stockholmi Moderna Museet; a kölni Museum Ludwig; az amszterdami Stedelijk Museum; a Los Angeles-i Hammer Museum; a svájci Fondation Beyeler (Basel/Riehen) gyűjteményeiben. Freischwimmer sorozat képeinek az ára az utóbbi időkben az aukciós szerepléseken már többször átlépte a ötszázezer fontot, van olyan is ami nagyjából negyedmilliárd forintnak megfelelő összegért ment el. Ennek a szériának az egyik darabja is látható most a Trafóban.
Ha nem nézünk elég magasra
A kiállítótérben a tekintetünket a művész vezeti, napokon át saját maga helyezte el a képeket a galéria terében mindenfelé. Érdemes ezzel a helyzettel nekünk is valamit kezdeni, amikor a kiállítást bejárjuk. A mindenfelét itt valóban szó szerint kell érteni, ha nem nézünk elég magasra, nem látjuk az összes képet. Még a radiátorra is került egy fénykép, de ez csupán egy nagyon egyszerű játékos gesztus, nem kell semmiféle titkot keresni benne. Azokra a lehetőségekre utal, amelyek adottak egy tér esetében, nem fontos ezekkel a lehetőségekkel élni, de jó tudni róluk, ő most többet is kihasznált ezek közül.
Sokféle nézőpontot választhatunk, sok képet mi magunk kapcsolhatunk össze a mozgásunkkal, a pozíciókkal és a tekintetünkkel. Ezek létező, de nem kierőszakolt kapcsolatok, megélhetjük a művész gondolkodásának könnyedségét és az előbb említett játékosságát. A kreatív és kíváncsi tekintet jól érzi magát ebben a helyzetben. Semmi sem kötelező az adott lehetőségek közül, az élményt magunknak szerezzük meg.
Festészeti élmény
A te tested a tiéd című kiállításon adott a lehetőség, hogy nyitottan megéljük egy ember gondolkodásának teljesen őszinte feltárulkozását. Sok minden van benne, néha meglepően egyszerű dolgok is. Valójában nem tolakodnak vagy válnak szájbarágóssá a kapcsolódások, még az olyan kínálkozó esetekben sem, mint a BLM-tüntetésen feltartott tenyér képe. Itt például a kiállítótérben egy Bronzino-festmény részlete jelenik meg a közelében, a tenyeres kompozíciót is egy festészeti élménnyé változtatva. Kicsit olyan, mintha minden eszünkbe jutó megoldás helyes lenne a képekkel kapcsolatban. Ezt talán a szomszédos teremben hallható hanginstalláció bizonyítja a legjobban.
A kilencperces mű egy spontán megvalósult, de már régóta tervezgetett monológ, időnként meglepően gyermeki asszociációkkal, de ez a fajta egyszerű és tiszta megkérdőjelezés egyébként is jellemző a művész szövegeire. A hangokkal kapcsolatban még fontos Tillmansnál a zenéről is beszélni. A nyolcvanas évek közepén életének meghatározó része volt a zene, ami abbamaradt vagy harminc évre. A Trafóban tartott előadását is egy zenével kezdte, és a cikk végére mi is választottunk egyet, de van YouTube-csatornája és a Spotifyon is elérhető.
LMBT+
Mostanában előszeretettel emelik ki az aktivizmushoz köthető munkáit, fontos, de vizuálisan mégis jóval kevésbé működő képek ezek. Hiányzik az a fajta inspiráció, ami a többi fotóját olyan természetesen hozza létre. Ezek a képek is nagyon magas minőségben, de receptszerűen állnak össze.
A brexit elleni utcai plakátkampánya inkább valóságos dolog. Természetesen és vállaltan fontos része Tillmans személyes és művészi tevékenységének az LMBT+ mozgalmakkal fenntartott aktív kapcsolata, alapítványa emellett még a rasszizmus ellen küzd. Magyarország egyre gyakrabban kedvez az olyan dolgok extra aktualitással való feltöltésére, amik kisebbségekkel, emberi jogokkal, mozgalmakkal és aktivizmussal foglalkoznak. Így alakult ez most ezzel a kiállítással is. Tillmans magyarországi látogatása alatt kevésbé a művészetéről szóltak a megjelenések, inkább a politizálás felé tolódott el a fókusz.
