A régi világ utolsó turistája

2021. május 30. – 20:11

A régi világ utolsó turistája
Martin Kollar – Long Stroll

Másolás

Vágólapra másolva

Ismerek valakit, aki elgyalogolt Pozsonyból Rómába. Martin Kollar szlovák fotóst négy másik jól ismert és nemzetközi szinten is kiemelkedő fotóssal együtt 2019-ben felkérték, hogy az olasz főváros megbízásából készítsenek egy-egy anyagot a várossal kapcsolatban. Kollar az a fajta fotós, aki pusztán a valójában is létező látványokkal szeretne meglepetéseket okozni, kizárt volt, hogy Róma szétfotózott képeslaphelyszíneivel dolgozzon.

Elsőre azzal a tervvel pályázott, hogy szeretne az Italian Space Agency járműgyártó üzemeiben képeket készíteni, de kiderült, hogy a 2003-ban alapított Római Gyűjtemény számára ezt már valaki korábban megcsinálta, másik ötlettel kellett előállnia.

Minden út Rómába vezet, tartja a mondás, de eredeti jelentése szerint nem feltétlenül fizikailag talál el az ősi városba, aki az utat járja. Ez az út a lélek útja. Bárhonnan indulunk is, bármilyen módszerrel közelítünk, eljutunk a célunkhoz. Martin Kollar a keresztény ihletésű mondást inkább szó szerint véve, 2019. december elsején elindult Pozsonyból Rómába.

Ha vallásos indíttatása nem volt is egy zarándoklathoz, de már régóta tervezte, hogy jó lenne elgyalogolni valahová igazán messzire. Szeptemberben szörnyű veszteség érte, partnere úgy döntött, hogy nem küzd tovább az élet nehézségeivel. A gyász letaglózó első néhány hónapja után azt érezte, hogy itt az ideje felrázni magát, a felkérés a legjobbkor érkezett.

Az 1255 kilométeres utat úgy tervezte meg, ha csak lehet, ne kelljen naponta 25 kilométernél többet gyalogolnia és estére mindig egy hotelhez érjen. Végül negyvenkét napig gyalogolt öt országon át. A téli idő miatt az Alpokon nem akart átkelni, inkább a Maribor–Gorica–Velence–Toszkána útvonalat választotta, Magyarországon is járt két alkalommal, összesen három napot. A mi hoteleink voltak a kedvencei, mert mindegyikben volt termálvíz. Összesen három esős napja volt az út alatt, de olyankor annyira esett, hogy többen is megálltak, hogy felvegyék, de Martin Kollar nem szegte meg a saját szabályait, végig gyalog tette meg az utat.

A fotózással úgy volt: lesz, ami lesz, azt kell fotózni, amibe belebotlik. Nem tervezett esztétizáló tájképekkel, inkább gyűjtötte a fényképeket különböző dolgokról: elhullott autóalkatrészek, eldobott ételek, elhagyott pénztárcák és amiből a legtöbbet látott az út mentén: elpusztult állatok. A fényképezéssel kapcsolatos szabályok úgy alakultak végül, hogy a képekből egy napló lett, az eddig egyetlen példányos könyvmakettet lapozgatva minden nyitott oldal egyetlen napot mutat, azok a fotók kerülhettek csak be, amiket aznap készített.

Az oldalakon szerepel még a napok száma, a megtett út és az országokat jelölő színkód. A képeket tablószerűen, egymással kialakuló párbeszédes viszonyukban kell néznünk, így kapunk egy másfajta gondolkodást a képről és a fotókönyvről, ezért a projektet mi is főleg így mutatjuk be a Telexen. Néhány képet a művész engedélyével külön is megmutathatunk, ezekből még több az Instagram oldalán is megtalálható.

Az útinaplóknak mindig van egy magányosságuk, Kollar könyvénél is ez a legmeghatározóbb érzés. Ha nem tudjuk, milyen fájdalom előzte meg az indulást, akkor is tapintható a könyv komorsága, amin időnként azért átszivárog a szerzőre annyira jellemző csavaros és groteszk humor. Az egész mű tele van rétegekkel és szimbólumokkal, néha ezek egészen nyilvánvalóak, mint az utolsó oldalpárnál. Az út mentén elhagyott dísztárcsák kereksége egy kamion kerekei után az elöltöltős mosógép ajtajává változnak. Egy római mosodába érkeztünk, ahol hősünk kimossa a ruháit, és ezzel utazása véget ért. Ha a tabló elrendezését nézzük, akkor az nagyon hasonlít egy anyaméh elnagyolt ábrájára, petefészkekkel és a petevezetékekkel. A könyv is befejeződik, megérkeztünk az eredőhöz, az Örök Városba, európai kultúránk egyik legfontosabb pontjára, ebben a pillanatban az út önkéntelenül is egy zarándoklattá változik.

Van még egy másik érdekessége ennek a projektnek: Martin Kollar 2020. január 11-én érkezett Rómába, és pár nappal később visszarepült Pozsonyba. Hazaérkezése után kezdtek érkezni a hírek arról, hogy Olaszországot elérte a koronavírus-járvány. Nagyot változott a világ azóta, és fogalmunk sincs arról, lesz-e valaha ugyanolyan, mint volt. Bizonyos szempontból Martin Kollar a régi világ egyik utolsó turistája lehetett.

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll

Martin Kollar – Long Stroll
Martin Kollar – Long Stroll
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!