Észak-Amerika a népek igazi olvasztótégelye, sokan talán nem is tudják, mennyire. Míg annak idején az európaiak keletről (és kicsit délről) vonultak be a kontinensre, egyre kisebb területre szorítva az őslakosokat, egy másik birodalom is beszállt a gyarmatosításba: a cári Oroszország.
Alaszkáról közismert, hogy a 18. században orosz fennhatóság alatt volt, és csak 1867-ben adták el a területet az Egyesült Államoknak. Ezelőtt viszont még volt nagyjából száz év, amikor nem volt könnyű életben tartani az alaszkai kolóniát, mert nem sok ehető dolog termett meg a tundrán. Épp ezért I. Pál orosz cár 1799-ben létrehozta az Orosz-amerikai Társaságot, ami a brit Kelet-Indiai Társaság mintájára profitorientált cégként kapta meg az alaszkai gyarmatot, hogy bábáskodjon felette.
A profithoz azonban kevés volt a prémkereskedelem, a helyieknek élelemre volt szükségük, ezért Nyikolaj Rezanov, a társaság igazgatója elindult délre, hogy barterezzen valami ehetőt az észak-kaliforniai spanyol kormányzóval. Az első találkozás némi feszültség közepette zajlott, mert a spanyolok már évek óta az oroszok megjelenésére készültek, ezért felállítottak több erődöt is, hogy megvédjék a területüket. Így gyakorlatilag az orosz fenyegetésnek köszönheti a megszületését San Diego, San Francisco és Santa Barbara is.
Reznov hat hetet töltött San Franciscóban, ahol sikerült elég élelmet vásárolnia, hogy az alaszkai telepesek ne éhezzenek tovább, és még a helyi parancsnok 15 éves lányát is eljegyezte. A hazaútján észrevette, hogy Észak-Kalifornia partvidéke szinte teljesen védtelen, ezért kitalálta, hogy megalapítja ott Alaszka éléskamráját.
Végül többévnyi felkészülés után, 1812-ben 25 orosz és 80 alaszkai őslakos vadász jelent meg a mai Sonoma megye partvidékén, ahol felhúztak egy szibériai mintájú telepet. Így született meg Fort Ross. A település közepén egy erőd állt, palánkfallal körbevéve, tele ágyúkkal, amik az óceán felé néztek. Ebben az erődben laktak az orosz katonák, a tisztek és a társaság hivatalnokai. A településhez tartozott minden, ami egy vadászfaluhoz kell: raktárak, kikötő, kovácsműhelyek, ácsok, hordókészítők – gyakorlatilag Fort Ross volt a kaliforniai ipar bölcsője. Itt készültek el az állam első téglái és szélmalmai, és innen nem messze, Rumyantsevből, egy szintén orosz kikötőből futottak ki a Kaliforniában épült első óceánjáró hajók. A kaliforniai borászat, aminek máig Sonoma és Napa a központja, szintén innen indult, az első tőkéket oroszok hozták be.
A település abszolút multikulturális volt, jól megéltek egymás mellett az őslakosok, oroszok, spanyolok, finnek, hawaiiak, mindenféle európaiak. Jellemző vonás volt, hogy minden halottat a közeli orosz temetőbe temettek, egymás mellé. Bár az oroszok felkészültek egy esetleges spanyol támadásra, erre végül nem került sor: a spanyol és orosz gyarmatosítók is a birodalmaik peremvidékén éltek, így inkább támogatták egymást – jobban megérte nekik kereskedni, mint háborúzni.
Végül I. Sándor 1821-ben kitalálta, hogy hivatalosan is annektálja Amerika nyugati partvidékét, Oregontól Alaszkáig. Ez persze nem tetszett az ifjú Egyesült Államoknak, és a nem sokkal később elnökké választott John Quincy Adams kijelentette, hogy a kapuk zárva, európaiak nem gyarmatosíthatnak többet a kontinensen.
Ha ma a térképre nézünk, sejthető, hogy a nagyszabású orosz tervek végül nem jöttek össze. A település nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: nem tudtak annyi élelmet termeszteni, hogy Alaszkát is ellássák, de a vadászatban azért annyira voltak hatékonyak, hogy kiirtották a környéken élő vidrákat, amiknek a prémjéből a bevételük nagy része bejött.
Végül 1841-ben egy svájci bevándorló, John Sutter 30 ezer dollárért vette meg Fort Rosst az oroszoktól. Hét évvel később az egykori orosz kolónia területén aranyat találtak egy folyóban, amivel meg is indult a kaliforniai aranyláz, amiben Sutter elveszítette minden vagyonát.
Az amerikai orosz gyarmatok története nem sokkal később véget is ért: 1867-ben eladták Alaszkát az USA-nak, így hivatalosan is kivonultak a kontinensről. Bár nem nyomtalanul, hiszen itt-ott a mai napig felfedezhető a hagyatékuk Észak-Kaliforniában. Ha máshol nem, Fort Ross ortodox templomában, ahol évente kétszer még manapság is oroszul miséznek.
