A két világháború után 1956-ban volt még olyan magyar focibajnokság, amikor nem ünnepelhettek bajnokot. Akkoriban még nem őszi-tavaszi volt a lebonyolítási rendszer, hanem tavasszal kezdődött, és októberben ért véget a szezon, 12 csapat volt az NB I.-ben, ezért 22 fordulót rendeztek. A záró fordulót október 20-ra és 21-re tűzték ki, ekkor mind a hat meccset le is játszották.
Igen ám, de volt egy olyan klub, amelyik a nemzetközi kupaszereplése miatt nem játszott mindegyik nyári fordulóban. És persze voltak olyan csapatok is, amik október végére mindegyik meccsüket lejátszották. A Budapesti Dózsa, a Kinizsi (a Ferencváros ezen a néven futott a Rákosi-érában) a Csepel és a Tatabánya már befejezte a szezont.
Az éllovas Honvéd a Vasast verte 2:1-re a huszonkettedik, záró fordulóban, a Népstadionban, október 21-én. A gólokat Tichy Lajos és Czibor Zoltán szerezték, a legnagyobb sztár, Puskás Ferenc a sérülése miatt nem lépett pályára. Puskást egyébként – akkor persze ezt még nem tudhatták – utoljára egy fordulóval korábban, szeptember harmincadikán a Dózsa elleni 2:2-n láthatták a magyar szurkolók, azon a találkozón két gólt rúgott, tizenegyesből.
| Helyezés | meccs | Gy | D | V | gólarány | pont |
| 21 | 13 | 3 | 5 | 52:29 | 29 |
| 2. Bp. Dózsa | 22 | 11 | 4 | 7 | 30:26 | 26 |
| 3. Vörös Lobogó | 18 | 10 | 5 | 3 | 41:24 | 25 |
| 4. Bp. Kinizsi | 22 | 8 | 8 | 6 | 38:29 | 24 |
Szóval, a Honvéd megverte a Vasast, és ezek után azt írta a Népsport a vezércikkében, hogy Megint nyílt lett a bajnokság sorsa, mert a Vörös Lobogó, vagyis az MTK jogelődje váratlanul 3:1-es vereséget szenvedett a Dózsától, ráadásul a legfontosabb játékosukat, Hidegkuti Nándort kiállították. A két csapat közti különbség így négy pontra nőtt, ami, ha nem is könnyen, de azért még behozhatónak látszott.
A Lobogóra még négy forduló várt, fogadta a Dorogot, el kellett utaznia Szombathelyre, és kétszer mérte volna össze az erejét a Vasassal. A Honvédnak már csak egy meccse maradt, Pécsre kellett utaznia, ahová akkoriban nem győzni járt. Ha a vesztett pontokat nézzük, akkor a Lobogó állt jobban. Ezek a találkozók a forradalom miatt már nem történtek meg, így a nagy izgalmak is elmaradtak, sokadlagossá vált, kié lesz a bajnoki aranyérem.
A Honvédra még nemzetközi kupameccs is várt, az akkor másodszor kiírt Bajnokcsapatok Európa Kupájában a Bilbao volt az ellenfelük az első fordulóban. Az első meccs pályaválasztói jogát felcserélték, így a csapat november 22-én elutazott Spanyolországba. A visszavágót nem tudták megrendezni Magyarországon, Brüsszelben kerítettek rá sort decemberben, a Honvéd kétgólos hátrányból visszajött, a 3:3-as döntetlen viszont a kiesést jelentette.
Az 1954-es vb-ezüstérmes csapatból a disszidálás után Puskás Ferenc futotta be a legnagyobb karriert, a Real Madriddal BEK-et nyert, és máig egyedülálló, hogy két mesterhármasra volt képes a döntőkben. Kocsis és Czibor sem tért haza, ők is eljutottak BEK-döntőig, de nem nyerték meg a Barcelonával.
A közvetlen utánpótlást jelentő korosztályos válogatottakból is sokan maradtak külföldön, majdnem ötvenen. Sztáni István például a Frankfurt csatára lett, és a klub egyetlen bajnoki címéből, 1960-ban fontos gólokkal vette ki a részét. A FIFA 1957 nyarán keltezett körlevelében 198 magyar emigráns futballistának az eltiltásáról értesülhetett a nagyvilág.
Az MLSZ 1956. november 19-én állapította meg, hogy a bajnokságot befejezettnek tekintik, de győztest nem hirdetnek, kieső sincs, így értelemszerűen a másodosztályból sem jut fel senki. Az MLSZ kényszerpályán mozgott, azért javasolta a bajnokság félbeszakítását, mert a határok még nyitva voltak, és a csapatok igyekeztek eleget tenni a lekötött nemzetközi mérkőzéseiknek.
1957-ben tavasszal majdnem minden visszatért a rendes kerékvágásba, egy fél szezont teljesítettek a csapatok, 1957-től pedig őszi-tavaszi lett a kiírás, és 14 csapat nevezhetett be az első osztályba.
