Lord Byron, Percy Bysshe Shelley és John Keats az angol romantikus költők nagyjai voltak, akik leginkább a verseik miatt híresültek el. Shelley nemcsak viharos magánéletével és tragikus halálával tűnt ki a romantikus trióból, hanem például azzal, hogy már az 1800-as évek elején vegetáriánus étrendet követett. Sőt, ki is állt az étkezése mellett, sokan egyenesen az első vegetáriánus celebnek nevezik.
Shelley 1792-ben született az angliai Horsham városában, 1804-től pedig az Oxfordi Egyetemen tanult, ahonnan elbocsátották ateista nézetei miatt. A kirúgását követően Skóciába szökött Harriet Westbrookkal, akit később el is vett feleségül. Westbrookkal ekkoriban együtt kezdtek bele az úgynevezett Pitagoraszi rendszer nevű diétába, ami annyit tett, hogy húsmentesen kezdtek táplálkozni.
A húsmentes táplálkozás bizonyos körökben már a 17. és 18. században is téma volt Angliában, és voltak is olyanok, akik etikai okok miatt akarták megreformálni az étkezést. Shelley és második felesége, Mary Wollstonecraft Godwin gyakran vacsorázott együtt egy ilyen forradalmárral, John Frank Newtonnal.
Shelley Newtont idézte 1813-as esszéjében is, A Vindication of Natural Dietben, ahol arról írt, hogy „az állati hús és a fermentált folyadékok lassú, de biztos mérgek”, azokról pedig, akik elkerülik ezeket, azt írta, „nem kell betegségtől tartaniuk, csupán csak az öregedéstől”. Sőt, könnyebben lélegezhetnek, és a fásultság okozta unalomtól is megszabadulnak.
Shelley étrendje és nézetei egyébként nem sokban különböztek egy modern vegetáriánusétól, a növényi alapú táplálkozást nemcsak az egészséggel, de a környezetvédelemmel és az igazságosabb gazdasággal is összefüggésbe hozta. Azt állította, hogy ha az emberek maguk fogyasztanák a mezőgazdasági területek termékeit, ahelyett, hogy állatok hizlalására használnák azokat, akkor kevesebb ételt pazarolnának és véget vethetnének „a keményen dolgozó parasztok éhes csecsemőinek régóta elhúzódó éhínségének”.
Shelley gondolatai a korhoz képest radikálisnak tűnhetnek, és az étkezése még ehhez képest is egészen bizarr időszakokon ment át. Az Oxfordon töltött ideje alatt például arról volt ismert, hogy egyszerre több kiló kenyeret evett meg, miközben a városban sétált, a mellényzsebében pedig mindig tartott magánál mazsolát. Amikor első feleségével vendégeket hívtak, őket néha csak filléres zsemlékkel szolgálták ki, Shelley számára unalmasak voltak az ilyen események, és nehezére esett az asztalnál ücsörögni evés közben.
Ezen a vegetáriánus étrend valamennyire segített, de a korabeli feljegyzések szerint a költő időnként azért következetlen volt. Barátja, Thomas Jefferson Hogg egyszer leírta, hogy szalonnát rendelt egy fogadóban, amire Shelley először rémülettel reagált, de ez fokozatosan kíváncsisággá változott, és miután a költő megkóstolt egy kis darabot, mindjárt többet követelt. Hogg ezt és más botlásokat Shelley impulzivitásának tulajdonította.
Ennek ellenére Shelley határozott kiállása a vegetáriánus étkezés mellett többekre is hatással volt, köztük George Bernard Shaw drámaíróra és kritikusra, aki addig ment, hogy a vegetarianizmust shelleyizmus néven emlegette.
