Az űr tele van fura dolgokkal – és egy csomó olyannal, amiről nem is tudjuk, hogy biztos létezik-e. Az egyik ilyen a nukleáris tészta, amiből van gnocchi, spagetti, lasagne és még antispagetti változat is.
Ezek a nukleáris tészták leginkább elméleti szinten léteznek, és már 1983 óta foglalkoztatják az asztrofizikusokat. Természetesen nem lisztből, vízből és tojásból vannak, ennél sokkal drámaibb a helyzet: ha a teóriák helyesek, akkor egy haldokló csillag kell ahhoz, hogy kialakuljanak.
Mielőtt egy, a Napnál nagyobb tömegű csillag kihuny, elindul benne egy nagy robbanás, egy szupernóva. Ez a folyamat összenyomja a csillag magját, aminek tömege nagyobb, mint a Napunké, de a mérete csak akkora, mint egy nagyobb városé. Így alakul ki a neutroncsillag, ami olyan sűrű, hogy az anyagából egy teáskanálnyi nehezebb, mint a Mount Everest.
Tehát adott egy nagyon sűrű objektum, és ez a sűrűség óriási belső nyomással jár. Akkorával, hogy a magban található neutronok jellegzetes formájúvá nyomódnak, amik különböző tésztatípusokra, vagy azok inverzeire hasonlítanak.
A neutroncsillag felszíne felé buborékos jellegű, ez a nukleáris gnocchi. Ahogy a csillag belseje felé haladunk, a növekvő nyomás más spagettiszerűvé nyomja szegény neutronokat, még mélyebben pedig már lapos lasagnetésztává válnak. Egy réteg nagyjából 100 méter vastag lehet, de így is háromezerszer nehezebb, mint a Föld.
Az uralkodó elmélet szerint ez a nukleáris tészta tízmilliárdszor erősebb, mint az acél és keményebb, mint a gyémánt, így ez lehet a világegyetem legerősebb anyaga. Mindez persze egyelőre csak elmélet, bár már több számítógépes szimuláció is alátámasztotta a nukleáris tészta létezését – de ennél még egy kicsit több bizonyítékra lenne szükség ahhoz, hogy tényként kezelhessük az űrspagettit.
