A Stonehenge több ezer éve áll Délnyugat-Angliában, és régóta találgatják, pontosan miért építették. Lehetett vallási szertartások helyszíne, a halottak emlékére létrehozott szent hely, vagy egyszerre több szerepet is betölthetett. Az biztos, hogy a Nap járásának fontos szerepe volt az építésében. A hatvanas években azonban egy csillagász ennél sokkal merészebb magyarázattal állt elő: szerinte a Stonehenge lényegében egy több mint 4500 éves számítógép volt, amivel még a nap- és holdfogyatkozásokat is előre lehetett jelezni.
Gerald Hawkins brit születésű amerikai csillagászprofesszor 1966 augusztusában a BBC Chronicle című műsorában beszélt az elméletéről. Nem egyszerűen azt állította, hogy a Stonehenge építői figyelték az égboltot, hanem azt, hogy a kövek, nyílások és gödrök elhelyezkedése egy olyan rendszer része volt, amivel követni lehetett a Nap és a Hold mozgását. Elméletét az egy évvel korábban megjelent, Stonehenge Decoded című könyvében részletesen is bemutatta, sőt azonos címen még dokumentumfilmet is készítettek belőle:
Hawkins a korszak egyik legmodernebb technológiai eszközét vetette be egy több ezer éves rejtély megfejtéséhez: egy számítógépet. Az egész történet 1961-ben kezdődött, amikor ellátogatott a Stonehenge-hez, mert arra volt kíváncsi, hogyan jelezhette az építmény a napfelkeltét. Hajnalban állt a hatalmas kőtömbök között, és feltűnt neki, hogy a kőkapuk mintha szándékosan bizonyos irányokba terelnék a tekintetét. Később úgy emlékezett vissza, hogy az volt az érzése, mintha az építmény irányítaná, merre nézzen.
Ez önmagában nem volt teljesen új felismerés. A Stonehenge és a nyári napforduló közötti kapcsolatot már a 18. század óta ismerték. Hawkins azonban arra gyanakodott, hogy ennél sokkal összetettebb rendszer áll a kövek elhelyezése mögött. Hazatért az Egyesült Államokba a Stonehenge részletes térképeivel, majd bejelölte az építmény középpontját, a köveket, a kőkapukat, a gödröket és a halmokat. Ezután azt kezdte vizsgálni, milyen égitesteket lehetett látni ezek irányában több ezer évvel korábban.
A rengeteg számításhoz a Massachusettsben működő Harvard–Smithsonian csillagvizsgáló számítógépét használta. Hawkins és munkatársai kiszámolták, milyen égi jelenségeket lehetett látni az egyes kőkapukon és más kijelölt irányokon keresztül abban az időben, amikor a Stonehenge épült. Az eredményeket Hawkins meggyőzőnek találta. Számos vonal látszólag oda mutatott, ahol az év bizonyos időszakaiban a Nap vagy a Hold felkelt, illetve lenyugodott. Ebből arra következtetett, hogy a Stonehenge csillagászati obszervatóriumként is működött. A Nap megfigyelése nem okozott különösebb meglepetést, a Holdé viszont annál inkább. A Hold mozgása jóval bonyolultabb, ezért nehezebb hosszú távú mintázatokat felismerni benne. Hawkins úgy vélte, a Stonehenge építőinek ez mégis sikerült, sőt olyan jól ismerték a Hold ciklusait, hogy akár a holdfogyatkozásokat is előre jelezhették.
Ebben kulcsszerepet tulajdonított a Stonehenge külső részén található 56 úgynevezett Aubrey-gödörnek. Hawkins szerint az 56 nem véletlen szám volt: úgy gondolta, hogy egy olyan holdciklushoz kapcsolódott, amit a Stonehenge építői követni akartak. Elmélete szerint a gödrök egyfajta számlálóeszközként működhettek. Ha bizonyos jelölőket meghatározott rendszer szerint mozgattak közöttük, hosszú időn keresztül követhették a Hold ciklusait, és ebből következtethettek arra, mikor jöhet a következő fogyatkozás. Hawkins ezért beszélt úgy a Stonehenge-ről, mint egy számítógépről.
Persze nem a mai értelemben vett számítógépre gondolt. Inkább egy hatalmas, kőből és földből létrehozott számolóeszközt képzelt el, amiben a gödrök és a jelölők segítségével lehetett nyilvántartani az égi ciklusokat. Ha Hawkinsnak igaza lett volna, az egészen elképesztő csillagászati tudást feltételezett volna a Stonehenge építőiről. Nemcsak hosszú időn keresztül kellett volna figyelniük a Hold mozgását, hanem fel kellett volna ismerniük az ismétlődő mintázatokat, majd ezeket egy monumentális építmény rendszerébe kellett volna átültetniük. Hawkins szerint ennek vallási jelentősége is lehetett.
Egy nap- vagy holdfogyatkozás ma pontosan kiszámítható csillagászati esemény, az őskori embereknek azonban egészen más élmény lehetett. Holdfogyatkozáskor például a Hold belép a Föld árnyékába, elsötétedik, és vöröses színt vehet fel. Hawkins szerint az ősi emberek baljós jelentést tulajdoníthattak ennek. Egy olyan közösségben pedig, ahol a Napot és a Holdat isteni erőkkel kapcsolták össze, hatalmas jelentősége lehetett annak, ha valaki előre tudta, mikor fog elsötétülni az ég. Hawkins ezért úgy gondolta, hogy felesleges különválasztani a Stonehenge vallási és csillagászati szerepét: szerinte egyszerre lehetett templom és obszervatórium.
A Time magazin 1965-ben még tovább vitte az elképzelést. Ha a vallási vezetők előre tudták, mikor következik be egy fogyatkozás, összehívhatták az embereket a Salisbury-síkságra, majd „megjósolhattak” egy olyan égi eseményt, ami a közösség többi tagjának félelmetes és megmagyarázhatatlan lehetett. Ez nagy hatalmat adhatott a kezükbe. Hawkins elmélete azért is volt rendkívül vonzó, mert tökéletesen illett a hatvanas évekhez. A számítógépek akkoriban még újdonságnak számítottak, és egyre több területen kezdték használni őket korábban megoldhatatlannak tűnő problémák megfejtésére. Hawkins lényegében egy modern számítógép segítségével jutott arra a következtetésre, hogy több ezer évvel korábban az emberek maguk is létrehoztak egy primitív számítógépet. A Stonehenge Decoded nagy sikert aratott, Hawkins elképzelése pedig hosszú időre meghatározta a Stonehenge-ről folyó vitákat. Csakhogy már a hatvanas években sem fogadta el mindenki.
Richard Atkinson brit régész 1966-ban arra figyelmeztetett, hogy bár a Stonehenge csillagászati jelentőségéhez aligha fér kétség, az egyes tájolások értelmezésével óvatosan kell bánni. Ha egy építményben rengeteg kő, gödör és lehetséges irány található, könnyen lehet olyan vonalakat találni, amik egy-egy fontos égi pontra mutatnak. Hawkins elméletének egyik legfontosabb eleme, az 56 Aubrey-gödör is vitatott volt. Kritikusai szerint a rendszer szempontjából fontosnak tekintett gödrök közül néhány akár korábban ott álló fák nyoma is lehetett. Ha pedig az 56-os szám nem egy szándékosan kialakított rendszer része volt, az komolyan meggyengítette a fogyatkozások előrejelzéséről szóló elképzelést. Az azóta eltelt hat évtized kutatásai pedig még jobban átalakították azt, amit a Stonehenge-ről tudunk.
Michael Parker Pearson, a University College London Régészeti Intézetének professzora ma már egyenesen halott elméletnek tartja Hawkins fogyatkozásokat előrejelző számítógépét. Szerinte a számítógép-metafora jól illett a hatvanas évekhez, a mai ismereteink alapján azonban már félrevezető így gondolkodni a Stonehenge-ről. Az egyik legfontosabb probléma, hogy Hawkins az építményt sokkal egységesebb rendszerként kezelte, mint amilyennek ma ismerjük. A későbbi kutatások szerint a Stonehenge nem egyszerre, egyetlen nagy terv alapján készült el. Több különböző szakaszban építették és alakították át, a folyamat pedig több mint 1500 éven keresztül tartott. Ez alapvetően megváltoztatja a képet.
Ha a különböző kövek, gödrök és szerkezeti elemek nem ugyanabban az időben kerültek a helyükre, sokkal nehezebb az egész építményt egyetlen összetett csillagászati gépezetként értelmezni. A modern vizsgálatok szerint a Naphoz és a Holdhoz kapcsolódó tájolások sem olyan pontosak, mint amilyennek Hawkins gondolta őket. Parker Pearson szerint egyes holdállásokhoz kapcsolódó irányok egy-két fokos eltérést mutatnak. Ez egy szimbolikus vagy rituális építménynél beleférhet, egy pontos csillagászati mérőműszernél azonban már nagy probléma. A mai kutatások alapján ezért valószínűbb, hogy a Stonehenge bizonyos fontos Nap- és Hold-mozgásokat ünneplő vagy megjelenítő monumentális építmény volt, nem pedig az idő mérésére vagy fogyatkozások kiszámítására alkalmas, precíz műszer.
Ez nem jelenti azt, hogy az őskori Britanniában élők ne figyelték volna alaposan az égboltot. Parker Pearson szerint vannak bizonyítékok arra, hogy Britanniában már időszámításunk előtt 1000 körül követték és valószínűleg előre is jelezték a holdfogyatkozásokat. Csakhogy ez nagyjából 1500-2000 évvel később történt, mint a Stonehenge fénykora.
Hawkins tehát valószínűleg tévedett abban, hogy a Stonehenge egy hatalmas neolitikus fogyatkozás-előrejelző számítógép volt. Az elmélete ettől még fontos fejezete maradt az építmény kutatástörténetének. Az elsők között próbált modern számítógépes módszereket használni egy őskori emlékmű vizsgálatához, és olyan magyarázatot adott a Stonehenge-re, ami tökéletesen tükrözte saját korának technológiai lelkesedését. Hatvan évvel később már másként látjuk. A Stonehenge valóban kapcsolatban állt az égbolt fontos ciklusaival, a Nap és valószínűleg a Hold mozgásával is. A jelenlegi régészeti ismeretek szerint azonban nem egy precíz számológép volt, amiből az őskori emberek kiolvashatták a következő fogyatkozás időpontját. Inkább egy több mint másfél évezreden keresztül formálódó monumentális hely lehetett, ahol az égbolt, a táj, a közösség és valószínűleg a vallás szorosan összekapcsolódott.
