Mint a szórakoztatóipar minden ágában, a videójáték-iparban is született már jó néhány bizarr marketingötlet. A Bulletstorm című véres lövöldözős játék kampányában például a kiadó nyers húst küldött újságíróknak. De az sem volt rossz, amikor az EA kamu vallásos tüntetőket szervezett, hogy a Dante’s Inferno című, szintén nem kisgyerekeknek szóló játék ellen tiltakozzanak. És akkor még nem is beszéltünk az első Xbox hírhedt reklámjáról, ami kevesebb mint egy perc alatt eljutott a születéstől a halálig.
A furcsa marketinghúzások néha a játékok gyűjtői verzióinál is megjelennek. Ezekben a limitált kiadásokban a játék mellett általában valamilyen pofás szobrocska, fegyverreplika, zenei cédé vagy hasonló kegytárgy található, és pár száz dollárért meg is kaphatja a játékos. Ezen jócskán túllépet a Dying Light című zombis játék kiadója, a Techland, amikor a brit premierre időzítve 2015 februárjában bejelentette a My Apocalypse Collectors Editiont, potom 250 ezer fontért, vagyis akkori értéken 387 ezer dollárért, ami forintba átszámítva kicsivel több mint százmillió forint volt.
A kiadvány címe – „az én apokalipszisem” – jelezte, hogy valamilyen nagy dologról van szó. A Techland összeállt egy építőcéggel, és a kiadványhoz terveztetett egy zombibiztos menedéket, vagyis egy igazi vityillót, ami természetesen hasonlított egy posztapokaliptikus játék díszletére. De ki akarna egy posztapokaliptikus játék díszletében élni? Senki: a gyűjtői kiadást egyetlen példányban hirdették meg, de az az egy sem kelt el. Pedig a házikó mellé járt még egy látogatás a Techland wrocławi központjában, zombielkerülésre optimalizált parkourtanfolyam, a játék négy példányban, két menő fejhallgató, éjjellátó szemüveg és felnőttpelenka az éjszakai pályák játszásához, valamint a vevő arca a játékba is bekerült volna az egyik szereplő fejére. De az árcédula mindenkit elriasztott, a My Apocalypse Collectors Edition pedig marketingfogásként vonult be a történelembe.
És nem volt egyedül, a százmillió forintos kiadvány ugyanis még a dobogóra sem fér fel a legdrágább videójátékok versenyében. Lenyomja például a DIG VR gyűjtői kiadása is. Ez egy virtuális valóságban játszható játék, amiben munkagépekkel lehet dolgozni vagy csak bohóckodni – nem olyasmi, aminek a reklámkampányától nagy furcsaságot várnánk. Ehhez képest ma is megvásárolható még a Collectors Edition, méghozzá félmillió fontért vagy 680 ezer dollárért (ami forintban 213 millió meg egy kis apró). A tisztelt vevő ezért a játék mellé kap munkavédelmi mellényt és sisakot, egy Meta Quest VR-készletet, belépőket munkagép témájú vidámparkokba (a vegasi Dig Thisbe és az angliai Diggerlandba) és két valódi markológépet. Ja, és egy matricacsomagot. Nem ismert, hogy bárki vett volna ebből a kiadványból.
Ahogy az ezüstérmes sem talált gazdára. Ez a Saints Row IV The Super Dangerous Wad Wad Edition volt, amiből csak egy példányt hirdettek meg kerek egymillió dollárért (ez mai árfolyamon kb. 313 millió forint). A Saints Row a szegény ember GTA-jaként indult, de a negyedik részre teljesen elszállt a sorozat, megjelentek benne űrlények, szuperképességű emberek és hasonló őrült dolgok. Az egymilliós kiadvány valahogy ezt akarta tükrözni 2013-ban, és mindenféle extrém mókát összeválogattak bele a Deep Silver kiadó kreatívjai. Ha bárki megvette volna, a játék mellé kapott volna egy életnagyságú replikát a Saints Row IV egyik dilis fegyveréből, a dubstep gunból, emellett részt vehetett volna egy túszszabadítási élményben, kapott volna még kémtanfolyamot, ruhatárat, plasztikai műtétet, kirándulásokat Dubajba és Washingtonba, egy Lamborghini Gallardót és egy Toyota Priust, valamint egy űrrepülést a Virgin Galactic egyik gépén. De a kiadvány meghirdetésének tanulsága az volt, hogy egymillió dollárt értelmesebben is el lehet költeni. Ezt az Ars Technica ki is számolta: a csomag tartalmát egyenként összevásárolgatva 630 ezer dollárért meg lehetett úszni az egészet.
Az értelmetlenség fokozottan igaz az első helyezettre, ami szintén a Dying Light, csak nem az alapjáték, hanem a kiegészítője, a Dying Light: The Following egyik 2016-os kiadása, a Spotlight Edition. Ezt tényleg puszta marketinghúzásnak tekinthetjük, és nemcsak a tízmillió dolláros árcédula miatt (igen, az több mint hárommilliárd forint). Hanem azért is, mert a bónuszok nagy része a Dying Light filmhez kapcsolódott, ami azóta sem készült el, és nem biztos, hogy valaha elkészül. Mindenesetre a Techland tíz éve nagyon hitt benne, ezért a Spotlight Editionben megajánlott a vevőnek egy mellékszerepet a filmben (dialógussal és akciójelenettel együtt), kaszkadőrkiképzést és színészetórákat, saját lakókocsit a forgatáson (ezt a kocsit nem lehetett megtartani), terepjárós tanfolyamot terepjáróval együtt (ezt igen), részvételt a film világ körüli turnéján, tíz VIP jegyet a premierre és egy különleges kiadást, amiben a vevő szinkronizálhatta volna a főhőst.
A kiadványt senki nem vette meg, aztán bizonytalan időre kivonták a forgalomból. A filmről azóta sincs hír, és mivel a Techland nem a legjobb napjait éli – tavaly két félkész játékot is leállítottak –, nem valószínű, hogy mostanában fognak új életet lehelni a legdrágább játékkiadásba.
