Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy egy szolgáltatásért a vártnál több pénzt kértek el tőle, netán még elégedetlen is volt a végeredménnyel, amit aztán szóvá is tett. A reklamáció és a pereskedés ma már teljesen elfogadott és bevett megoldás ezekre az esetekre, de az 1600-as években akár akasztófán is végezhette az ember, ha túl nagy volt az igazságérzete, pláne, ha nő volt.
Ann Hibbins, egy gazdag özvegyasszony is pontosan így járt 1656-ban. Kétszer is megözvegyült, második férje, William Hibbins révén pedig elég nagy vagyonra tett szert, ráadásul a sógora lett Richard Bellingham, Massachusetts Bay Colony kormányzója, de még a befolyásos család és a temérdek pénz sem tudta megmenteni az egyház boszorkányüldözésétől.
Hibbins 1640-ben úgy döntött, hogy felújítja a házát, amire fel is bérelt egy csapat ácsot. A ház körüli munkák gördülékenyen mentek, de Hibbins úgy gondolta, hogy az ácsok túlárazták a munkát, ezért beperelte őket. Az ügy végül a bíróságig jutott, és Hibbins meg is nyerte a pert, de a viselkedését sértőnek és kellemetlenül támadónak ítélték, ezért egyházi vizsgálatot indítottak ellene. Mivel nem volt hajlandó bocsánatot kérni az ácsoktól a vádak miatt, ezért kiközösítették az egyházból, és boszorkányság vádjával eljárás indult ellene.
Hibbinst 1655-ben állították bíróság elé, ahol bűnösnek találták, az egyház azzal vádolta, hogy visszaél férje tekintélyével. Az ítéletét végül hatályon kívül helyezték, de nem sokkal később újra tárgyalás indult, míg végül 1656. május 14-én megszületett az ítélet:
Ann Hibbins bűnös boszorkányságban, a vádlott a bíróság elől arra a helyre távozzon, ahonnan érkezett, onnan pedig a kivégzés helyére vigyék, ahol fel kell akasztani, és ott kell maradnia mindaddig, amíg meg nem hal.
A kivégzés körülményeit történészek is vizsgálták, és több furcsaságot is megállapítottak. Egyrészt azt, hogy nem volt gyakori eset, hogy magas társadalmi rangú nőket boszorkánysággal vádoltak és üldöztek volna; másrészt hogy nem maradt fenn olyan bizonyíték, ami alátámasztotta volna az ítéletet.
Hibbinst több nagy tekintélyű lelkész és egyházi személy is támogatta, így valószínűleg koncepciós perről lehetett szó, ami a korban gyakori volt: 1647 és 1688 között Hibbinsen kívül tíz másik nőt is kivégeztek boszorkányság miatt, ezt pedig a salemi boszorkányperek követték.
Hibbins története végül nemcsak a történészek figyelmét keltette fel, hanem az írókét is. Nathaniel Hawthorne leghíresebb regényében, A skarlát betűben is feltűnik Hibbins alakja. A könyvbeli történet az 1640-es években pontosan ott játszódik, ahol Hibbins is élt, Massachusetts Bay Colonyban. A főszereplő Hester Prynne terhes lesz egy férfitól, akivel nincs összeházasodva, büntetésképpen pedig egy hatalmas A betűt kell viselnie.
Prynne a történet során többször is találkozik egy Hibbins nevű boszorkánnyal, aki arra próbálja rávenni, hogy csatlakozzon a helyi boszorkányközösséghez. A sztori egyébként egészen közel áll a valósághoz, és több másik valós személy is felbukkan benne, például Richard Bellingham itt is Massachusetts Bay Colony kormányzójaként szerepel, John Wilson pedig valóban a helyi protestáns egyház lelkésze volt.
A könyv végül hatalmas siker lett Amerikában, és elég sok filmet és darabot készítettek belőle. Talán az egyik legismertebb közülük az azonos című, 1995-ös változat, amiben Demi Moore és Gary Oldman szerepel, de ugyanennek a sztorinak kicsit modernebb és elvontabb feldolgozása az Emma Stone főszereplésével készült Könnyű nőcske is.
