A viharok általában kiszámíthatatlanok, meteorológusoknak még napokkal, sőt esetenként órákkal korábban is kihívás megmondaniuk, pontosan hol és mennyire erősen fognak lecsapni. Ez viszont egyáltalán nem igaz Hectorra, aki szeptembertől áprilisig majdnem mindennap pontosan ugyanakkor érkezik egy Ausztráliához tartozó szigetcsoporthoz.
Hector, amit a világ legmegbízhatóbb viharfelhőjeként is szoktak emlegetni, Ausztrália északi részén, a Tiwi-szigetek, vagyis a Melville-sziget és a Bathurst-sziget felett alakul ki. Sokszor Konvektív Hectornak is szokták hívni, utalva arra, hogy tulajdonképpen egy konvektív felhő: a felszálló meleg, nedves levegő miatt alakul ki. Amikor a nap felmelegíti a felszínt, az alsó légrétegek is felmelegszenek, majd a könnyebb, nedves levegő gyorsan felemelkedik. Ahogy magasabbra jut és lehűl, a benne lévő vízgőz kicsapódik. A zivatarok tipikusan így keletkeznek, ezért a zivatarfelhő is konvektív felhő.
Hector elképesztően pontos és megbízható: Észak-Ausztrália esős időszakában, vagyis nagyjából szeptember–októbertől áprilisig szinte mindennap délután három óra körül alakul ki. A legmegbízhatóbb októbertől decemberig, aztán januártól márciusig, de ha az idő elég meleg marad, áprilisig is visszatérhet. Elég nagy, néha egészen 20 kilométeres magasságig is felnyúlik. Gyakran jellegzetes, üllő alakú felhőtető alakul ki rajta, mivel a teteje szétterül, amikor eléri a sztratoszféra alsó határát.
A felhő a furcsa pontossága nagy részét a Tiwi-szigetek alakjának köszönheti. A területen a szárazföldet trópusi tengeri levegő veszi körül, és a reggeli napsütésben a szárazföld feletti szárazabb levegő gyorsabban felmelegszik, mint a tenger feletti párásabb levegő. Ahogy a szárazabb levegő felmelegszik, kitágul, így a szigetek felett alacsony nyomású légköri terület alakul ki, ami délután a tengeri levegőt a szárazföld felé áramoltatja, és tengeri szellőt hoz létre. Mivel a szigetek kúp alakúak, hozzájárulnak a tengeri szél gyors felfelé áramlásához, ami magával sodorja a meleg és párás levegőt akár 20 kilométeres magasságba is.
A második világháború idején a pilóták megbízható navigációs pontként használták Hectort az Ausztrália és Pápua Új-Guinea közötti repülőútjaikon. A meteorológusok és a tudósok is kifejezetten szeretik, hiszen pontossága miatt könnyű tanulmányozni, és segít megérteni, milyen tényezők befolyásolják a zivatarok kialakulását. Mivel az ilyen viharok általában kiszámíthatatlan és rövid életű jelenségek, nagyon nehéz pontosan megjósolni, hol fognak kialakulni, ezért kutatni is nehéz őket. A tudósok a nyolcvanas évek óta rendesen kihasználják Hector megbízhatóságát, hogy tanulmányozzák a viharok kialakulását, a villámlást vagy a feláramlásokat.
Hector az esős időszak alatt mindennap egészen estig marad a szigetek fölött, alkonyatkor pedig időnként látványos villámokkal kápráztatja el a kíváncsiskodókat. Ezekből pedig elég sok van: a Tiwi-szigetektől 100 kilométerre található Darwin partjainál jellemzően sokan nézik végig, ahogy Hector megjelenik, és fotózzák a kialakuló vihart.
