Szűk egy évvel a normandiai partraszállás előtt a szövetséges hatalmak 1943-ban 38 nap alatt elfoglalták Szicíliát, ami a fasiszta Olaszország térdre kényszerítésében kulcsfontosságú győzelem volt a második világháborúban. A sziget elfoglalásából, és az eközben elkövetett stratégiai hibákból sokat tanultak, ezeket Normandiában és később már nem követték el.
A szövetségesek hadműveleti sikere nem jöhetett volna létre a maffia segítsége nélkül, bár az máig elég ellentmondásos, hogy ténylegesen mekkora szerepet játszott az alvilág a szicíliai katonai akciókban. Mindenesetre a segítségüket az Egyesült Államok is elismerte.
A kegyetlen idők kétségbeesett intézkedéseket követeltek, írta az amerikai haditengerészet az egyik visszaemlékező cikke, amiben a szerző levezette, hogy ebben az esetben hogyan érvényesült az „ellenségem ellensége a barátom” elv. Részletesen feltárták, hogyan született meg a háborúban a valószínűtlen kapcsolat a szervezett bűnözés, a hírszerzés és az elhárítás között. Az együttműködés kódneve neve beszédes: Underworld, azaz alvilág.
Ennek keretében a 30 év börtönre ítélt keresztapa, Charles „Lucky” Luciano 1942-től nyújtott nélkülözhetetlen támogatást az amerikai hírszerzésnek. Luciano három dolgot kért a segítségért cserébe: egy kevésbé szigorú börtönt, hogy a látogatóit ne ellenőrizzék, és amerikai állampolgárságot.
A sztori 1942. február február 9-én indult, amikor az egyik New York-i kikötőben kigyulladt és megsemmisült az SS Normandie nevű óceánjáró. A hajó 1935 óta rendszeresen kelt át Franciaországból Amerikába, aztán a háború kitörése New Yorkban érte, ott is maradt. Hosszas tárgyalások után ezt a hajót megkapta az amerikai haditengerészet, az átalakítását el is kezdték 1941-ben, hogy katonákat tudjanak szállítani rajta. Az átalakítás közben gyulladt ki, és erős volt a gyanú, hogy a németek keze van a dologban. Az amerikai vezetés pánikba esett, hogy már a saját területükön sem lehetnek biztonságban, és náci szabotőrök után kutattak. (Később kiderült, hogy a tűz véletlenül, egy hegesztés után ütött ki.)
Ekkor vették fel a kapcsolatot egy közvetítőn keresztül Lucianóval, mert tudták, hogy a dokkokat a bűnbandák felügyelik. A maffia pedig a főnök utasításának megfelelően elkezdett védelmi szervezetként működni, jelentették a gyanús mozgásokat, de még a készülődő sztrájkokat is letörték. Igyekeztek kiszűrni a németekkel kapcsolatba hozható potenciális kémeket és informátorokat, és ha gyanús jeleket észleltek, nem válogattak az eszközökben. A kikötő és a partvidék hamarosan biztonságossá vált, és az akció sikerességét látva, Luciano megkapta a következő feladatot, ami történelmi jelentőségűvé vált.
1943. januárjában Anglia és az Egyesült Államok a legmagasabb szinten egyeztetett Marokkóban, és a casablancai konferencián Churchill és Roosevelt megállapodtak egy újabb front nyitásáról, ahol Afrika után csapást lehet mérni a tengelyhatalmakra. Ez lett Szicília. Mivel Luciano Szicíliában született, bevonták a Husky hadműveletbe is – ez volt annak az akciónak a fedőneve, aminek a célja a sziget elfoglalása volt.
Luciano kapcsolatrendszerén keresztül olyan információkat kaptak meg az amerikaiak és az angolok, amik nagyban segítették megismerni az ott állomásozó ellenséges haderőt. Egy-egy támaszpont állapotáról, a gyalogos előrehaladásra kiszemelt utak nehézségeiről, a viszontagságos domborzatról részletes és pontos adatokat, olykor fényképeket kaptak a helyiektől, akikhez a maffiafőnök volt a kapocs.
A maffia persze nem véletlenül volt segítőkész. Mussolini hatalomra kerülésekor kiemelten fontosnak tartotta, hogy leszámoljon a térséget akkor uraló szervezett bűnözéssel. Cesare Mori lett a megbízottja, aki 1922-től prefektusként szisztematikusan számolta fel a különböző maffiacsaládok érdekeltségeit. A legkeményebb kínzásoktól sem riadt vissza, hogy rendet teremtsen, ekkoriban sokan menekültek el a szigetről, ami korábban Olaszország éléskamrájának számított, de a 20-as években már meglehetősen nagy volt a munkanélküliség. A maffiának így létérdeke volt a fasiszták elleni harc és bosszú, amihez kapóra jött, hogy az amerikaiakat a maguk eszközeivel segíteni tudják.
Noha nagy viharok dúltak július 10-én, az invázióra kiszemelt napon, nem változtatták meg az időpontot, és az amerikai csapatok partra tudtak szállni Siracusánál, és a sziget déli felén, Ragusa kikötőjénél is. A meglepett olaszok a nem várt támadás hatására fokozatosan visszavonultak. Az egyik olasz haditengerészeti parancsnokságot a helyiekkel együtt támadták meg az amerikaiak, innen fontos dokumentumokat vihettek el, megszerezték a fasiszták térképeit, hogy hová telepítettek aknákat a vízen és a szárazföldön, merre vannak a védvonalak, hol állomásoznak a különböző egységek.
Sok legenda terjedt el arról, hogy a helyiek Luciano akaratának megfelelően barátságosan és segítőkészen fogadták az amerikaikat. Egy ilyen szerint az egyik repülőgépen látták a Lucianóra utaló L betűt, és a rá jellemző sárga színű zászlót emelte fel a pilóta. Mi több, a katonákon keresztül üzenetet is küldött az egyik Villalbában élő barátjának is, egy másik bandavezérnek, Don Calogero Vizzininek.
Annyi biztos, hogy az amerikaiak folyamatosan nyomultak előre, napok alatt elfoglalták a sziget központjának számító Palermót, bár Catania környékén heves harcokra kényszerültek – különösen a Primosole hídért folyt ádáz és kíméletlen csata –, de összességében dinamikusan haladtak előre. Augusztus 17-én körbevették a sziget csücskében lévő Messinát, majd a város elfoglalása után után át tudtak kelni a kontinensre az olasz csizma orránál, és megindultak Nápoly, majd a főváros Róma felé. Olaszország szeptemberben fegyverszünetet kötött, a német csapatok ezzel együtt megszállták az ország jelentős részét, de Szicília már amerikai fennhatóság alatt maradt. A szövetségesek 25 ezres veszteséget szenvedtek el a harcok alatt, míg a fasiszták 160 ezres emberáldozattal buktak el egy fontos területet.
Lucianónak nem kellett leülnie a rá kiszabott büntetést, 1946 telén az amerikaiak elengedték, igaz, egyből ki is utasították az országból. Hogy pontosan hol telepedett le, az nem derült ki, de visszatért Szicíliába, és az is biztosnak látszik, hogy aztán Havannában szervezkedett, és onnan próbálta alvilági hálózatát újraépíteni Amerikában. Később visszatért Olaszországba, és ott is halt meg 1964-ben, Nápolyban.
