A fütyülés elsőre nem tűnik különösebben bonyolult dolognak. Összecsücsörítjük a szánkat, fújunk egyet, és jó esetben megszólal egy tiszta hang. Persze akinek ez soha nem sikerült, annak a folyamat ennél jóval rejtélyesebb lehet. Egy 2019-es videóban száz véletlenszerűen kiválasztott embert kértek meg arra, hogy fütyüljön a kamera előtt, és nagyjából a felüknek nem sikerült. Akik viszont tudtak fütyülni, feltűnően hasonlóan tartották a szájukat.
A sikeres próbálkozásoknál az ajkak sarkai enyhén hátrafelé húzódtak, középen pedig csak egy apró, kerek nyílás maradt. Ez sokkal kisebb annál a nagy O alaknál, amit az ember ösztönösen elképzel, amikor a fütyülésre gondol. Ha azonban ennyire pontosan meghatározható a megfelelő szájtartás, adódik a kérdés: miért nem tudja egyszerűen mindenki leutánozni?
Francisco Ruiz, az Illinois-i Műszaki Egyetem gépészmérnök-professzora, aki a fütyülés akusztikáját is kutatja, azt mondja, nagyon ritka, hogy valaki anatómiai okok miatt egyáltalán ne legyen képes fütyülni. A legtöbb embernél inkább arról van szó, hogy nem találta még meg a megfelelő technikát. Ruiz szerint ebből a szempontból a fütyülés leginkább a biciklizéshez hasonlít: az ember újra és újra próbálkozik, aztán egyszer csak ráérez.
Ehhez azonban a száj több részét is egészen pontosan kell mozgatni. Nem elég megfelelően tartani az ajkakat, a nyelvnek is jó helyre kell kerülnie a szájpadláshoz képest. Ha ez a két feltétel nem teljesül, nem alakul ki az a légáramlás, amiből a fütty hangja megszülethet.
Vannak persze olyan esetek, amikor valóban fizikai akadálya lehet a fütyülésnek. Ruiz példaként a szájpadhasadékot említi. Ennél a veleszületett fejlődési rendellenességnél a szájpadlás nem záródik megfelelően, ezért az érintett ember nem feltétlenül képes létrehozni azt a szűk légutat, ami a fütyüléshez szükséges. Más, a száj vagy a szájpad anatómiáját érintő eltérések szintén megnehezíthetik vagy lehetetlenné tehetik a fütyülést.
Az emberek túlnyomó többségénél azonban nincs ilyen egyértelmű fizikai akadály. Inkább arról van szó, hogy egyesek könnyebben, mások nehezebben sajátítják el a szükséges mozdulatokat. Ebben még az életkor is számíthat.
Maureen Stone, a Marylandi Egyetem fogorvosi karának beszédkutatója szerint felnőttként megtanulni fütyülni valamennyire ahhoz hasonlít, mint felnőttként megtanulni egy új nyelvet. Egy kisgyerek könnyebben alkalmazkodik egy új nyelv hangjaihoz, kiejtéséhez, míg egy felnőttnél gyakran megmarad valamilyen akcentus. A fütyüléshez szükséges finom izommozgásokkal is hasonló a helyzet.
Stone szerint ebből a szempontból a pubertás fontos választóvonal lehet. A fütyüléshez az ajkak és a nyelv nagyon pontos irányítására van szükség, ezek az izmok pedig fiatalabb korban könnyebben tanulnak meg új mozdulatokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy felnőttként már lehetetlen megtanulni fütyülni, csak azt, hogy több gyakorlásra lehet szükség.
De mi történik valójában a szánkban, amikor fütyülünk? Ez a hang egészen más módon keletkezik, mint a beszéd vagy az énekhang. Amikor beszélünk, a torkunkban található hangszalagok rezgése hozza létre a hangot. Fütyüléskor viszont a hangszalagok lényegében semmilyen szerepet nem játszanak a hang létrehozásában.
A munkát helyettük a szájüreg és az azon keresztül áramló levegő végzi. Az ajkak elöl egy apró nyílást alkotnak, miközben a nyelv hátsó része a szájpadlás felé emelkedik, és ott létrehoz egy másik szűk átjárót. A levegő ezen a két ponton keresztül áramlik.
A nyelvnél kialakuló légáramlás apró zavart hoz létre, ami az ajkak felé halad. Innen egy nyomáshullám visszaverődik a szájüregbe, majd ismét kölcsönhatásba kerül a nyelvnél áramló levegővel. Ez a folyamat másodpercenként akár több százszor megismétlődik. Ha a száj megfelelő formájú, a rendszer egy stabil rezgésre áll be, és megszületik az általunk füttyként hallott tiszta hang.
A jelenség fizikája hasonlít ahhoz, amikor valaki egy üres vagy részben megtöltött üveg szája fölött elfúj, és az üveg megszólal. Ilyenkor sem maga az üveg vagy a benne lévő víz hozza létre közvetlenül a hangot, hanem a benne található levegő kezd rezegni. Ha kevesebb víz van az üvegben, több hely marad a levegőnek, és mélyebb hang keletkezik. Ha több vizet töltünk bele, kisebb lesz a levegő számára rendelkezésre álló tér, ezért magasabb hangot kapunk.
Ezt a jelenséget Helmholtz-rezonanciának nevezik, és a szájunk fütyülés közben hasonló rezonátorként működik. A nyelv mozgatásával megváltoztatjuk a szájüreg méretét és formáját, ezzel pedig a fütty hangmagasságát is. Ezért tud egy gyakorlott fütyülő dallamokat játszani pusztán a nyelve és az ajkai apró mozgatásával.
A megfelelő szájtartás azonban még mindig nem elég. Prashanth Tamilselvam Ruiz mellett foglalkozik a fütyülés fizikájával, szerinte az is számít, milyen erősen fújjuk ki a levegőt. Ha túl gyengén fújunk, nem alakul ki a szükséges rezgés. Ha viszont túl erősen, szintén szétesik a rendszer. Van tehát egy viszonylag szűk hangerőtartomány, amiben létrejön a tiszta fütty.
Ez magyarázza azt is, miért annyira frusztráló megtanulni fütyülni. Egyszerre kell megfelelően tartani az ajkakat, jó helyre tenni a nyelvet és megfelelő erővel kifújni a levegőt. Mindezt ráadásul úgy kell megtanulni, hogy az ember nem látja, mi történik a saját szájában. Aki már tud fütyülni, annak mindez automatikus mozdulatsor, ezért azt sem tudja pontosan elmagyarázni másoknak, mit csinál.
Ruiz ezért egy külön eszközt is készített azoknak, akiknek nem sikerül megtalálniuk a megfelelő technikát. A Flutino nevű, 3D-nyomtatással készülő apró szerkezet kisebb egy pénzérménél, és egy apró tölcsérre hasonlít. Az ajkak közé kell helyezni, majd egyszerűen át kell rajta fújni a levegőt.
Az eszköz lényegében átveszi az ajkak feladatát, és automatikusan kialakítja azt a formát, ami a fütty megszólaltatásához szükséges. Ruiz szerint befelé és kifelé fújva is működik. A kutató a koronavírus-járvány idején kezdett dolgozni rajta, és több prototípus után jutott el a mostani változathoz. A teszteken a szerkezet segítségével akár 100 decibeles füttyöt is sikerült előállítani.
A Flutino egyelőre kereskedelmi forgalomban nem kapható, de Ruiz már azt is vizsgálja, hogy tanításra lehet-e használni. A Kaliforniai Egyetem egyetemi fütyülőklubjának tagjai például azt tesztelik, hogy az eszköz segítséget jelenthet-e azoknak, akik korábban egyáltalán nem tudtak fütyülni. Az elképzelés szerint először az eszköz segítségével érezhetik meg, milyen légáramlásra és szájtartásra van szükség, majd később nélküle is megpróbálhatják reprodukálni ugyanezt.
Tamilselvam saját tapasztalata szerint már az is sokat számíthat, ha valaki egyszerűen jobban megérti, mit kell csinálnia. Mielőtt részt vett a kutatásban, neki is nehezére esett hosszabban fenntartani egy tiszta füttyöt. A kísérletek és a gyakorlás után saját becslése szerint 50-60 százalékkal jobb lett benne.
A kutatók szerint tehát annak, aki egész életében úgy gondolta, hogy egyszerűen képtelen fütyülni, jó eséllyel nincs igaza. Bizonyos anatómiai eltérések valóban lehetetlenné tehetik, de ezek ritkák. A legtöbb embernél sokkal prózaibb a magyarázat: még nem sikerült egyszerre eltalálni a megfelelő szájtartást, nyelvpozíciót és légáramlást. Vagyis ha valakinek eddig csak levegő jött ki a száján fütty helyett, attól még nem feltétlenül reménytelen az ügy – egyszerűen még gyakorolnia kell.
