Az amerikai hadsereg egyszer a saját lakosságán tesztelte, hogyan működne egy biofegyver, egy ember bele is halt
A hidegháború alatt az amerikai katonaság, a CIA és az FBI is előszeretettel adta furcsábbnál furcsább kísérletekre a fejét. Ezek között volt kifejezetten veszélyes is, mint amikor hidrogénbombát robbantottak a világűrben, vagy amikor bordélyházakat üzemeltettek, és bedrogozták a gyanútlan kuncsaftokat. És ilyen volt az is, amikor San Franciscóban biofegyverek tesztelése céljából szabadjára engedtek egy ártalmatlannak hitt baktériumot a ködben, ami végül egy ember halálát okozta.
Egy ködös, 1950. szeptemberi napon a San Francisco-öböl térségének legtöbb lakója élte a mindennapjait, munkába vagy iskolába igyekezett. Az újságok tele voltak a koreai háborúról szóló hírekkel – senki sem sejtette, hogy az amerikai hadsereg éppen a Golden Gate híd közelében tesztelt fegyvereket. Pedig a Seaspray hadművelet során az amerikai haditengerészet pontosan ezt csinálta. Az akció egyike volt annak a több mint kétszáz titkos tesztnek, amit az Egyesült Államok a saját polgárain vagy ellenséges katonákon hajtott végre az 1940-es évektől egészen az 1960-as évekig.
Az amerikai kormány már a második világháború idején létrehozott egy vegyifegyver-kutatási részleget a hadseregen belül. Az 1940-es évek végén ez a csoport már embereken is megkezdte a kísérleteket. 1950-ben pedig odáig jutott, hogy a hadsereg egy tengeren állomásozó hadihajóról szeptember 26-tól nyolc (egyes források szerint csak hat) napon keresztül baktériumokat permetezett a mit sem sejtő San Francisco-öböl térségére.
A vegyifegyver-program központja a marylandi Fort Detrick volt, ahol a hadsereg olyan kórokozókat állított elő, tesztelt és tárolt, amik például lépfenét és botulizmust okoztak. Az érdekelte őket, hogyan lehetne ezeket arra használni, hogy megtámadjanak különböző lakott területeket. Szerencsére annyira nem voltak elvetemültek, hogy a saját polgáraikat ilyen veszélynek tegyék ki, ezért egy ártalmatlannak gondolt baktériummal tesztelték, hogy egy part mentén közlekedő kisebb hajóról lehetséges-e úgy kijuttatni biológiai fegyvert, hogy az egy egész tengerparti várost beborítson – például San Franciscót. Mivel úgy gondolták, hogy a baktérium, amit használtak, ártalmatlan, nem is dolgoztak ki egészségügyi megfigyelési tervet a kísérlethez.
A Serratia marcescens baktérium egyébként a talajban és vízben is megtalálható, leginkább arról ismert, hogy élénkvörös pigmentet tud termelni. Ez a tulajdonsága nagyon hasznossá teszi különböző kutatásokban, mert jól látható nyomot hagy, és könnyű megfigyelni, hová jut el. Ezért választotta az amerikai hadsereg erre a kísérletre.
A teszt lezárása utáni napokban a hadsereg 43 helyszínen vett mintákat, hogy nyomon tudja követni a baktérium terjedését. Megállapították, hogy az nemcsak a várost, hanem a környező elővárosokat is gyorsan ellepte. A kísérlet alatt a térségben lakók valószínűleg több millió baktériumspórát lélegeztek be. A próbálkozás abból a szempontból sikeres volt, hogy kimutatta: egy San Franciscóhoz hasonló város kifejezetten sérülékeny egy biológiai fegyverrel végrehajtott támadással szemben.
Abból a szempontból viszont mindenképpen kudarcba fulladt a kísérlet, hogy a korábban ártalmatlannak tartott baktérium azért egy ember halálát mégis okozta. A szél és a köd elvitte azt egészen a Stanford kórházig, ahol tizenegy betegnél alakult ki Serratia marcescens okozta fertőzés. Egyikük, egy 75 éves ír származású férfi, Edward Nevin bele is halt a fertőzésbe, mert a baktérium eljutott a szívébe.
Amikor megvizsgálták a fertőzött betegek vizeletét, az orvosok észrevették, hogy az vöröses színű. A Serratia okozta fertőzés annyira ritka volt, hogy az egyetem vizsgálatot indított, hogy kiderítse ennek az eredetét. Még tudományos tanulmány is készült a fertőzésekről, ez volt a Serratia első dokumentált járványa. Egyesek szerint a gyorsan terjedő baktérium örökre megváltoztatta a térség mikrobiális ökológiáját is.
Az amerikai hadsereg nem állt meg a San Franciscó-i kísérletnél: a következő két évtizedben az ország más városaiban is végzett hasonló hadműveleteket, egészen addig, amíg Richard Nixon 1969-ben le nem állította a biológiai hadviseléssel kapcsolatos kutatásokat. A San Franciscó-i kísérlet csak 1976-ban vált nyilvánossá.
