Az apró különbségek – magyarázza a Ponyvaregény legendás jelenetében John Travolta karaktere, hogy mitől olyan különleges Európa egy amerikai szemével nézve. Ha Quentin Tarantino kicsit hosszabbra írja a párbeszédet, a más néven futó mekis hamburger, a sült krumplira tett majonéz és a moziban üvegpohárba csapolt sör mellé simán belefért volna európai furcsaságként az is, hogy a szupermarketek kasszái mellett székben ülve dolgoznak a pénztárosok. Ezen minden amerikai meglepődik, amikor először jár Európában; ők ahhoz vannak szokva, hogy állva dolgoznak a boltokban a kasszások.
Ez annyira így van, hogy a mai napig egy szem nagyobb szupermarket-lánc van Amerikában, ami ülve dolgozó pénztárosokat alkalmaz, az Aldi, ami gyakorlatilag az egyetlen európai bolthálózat, ami sikeres tudott lenni Amerikában. A többi szupermarketnél egészen a legutóbbi időkig fel sem merült, sem a vásárlók, sem a kasszások irányából, hogy ülve is lehetne ezt csinálni. Amikor felmerült, a boltok vezetői hallani sem akartak róla, de annyira, hogy több ilyen per is indult a kasszások székhez való jogáról (változó sikerrel).
Az álló kasszázás fő oka Amerikában nagyjából az, hogy „mindig is így csináltuk”, így vannak kialakítva maguk a pénztárak, a futószalag, a kártyaolvasó, és ezt szokták meg a vásárlók is. A másik fontos ok, hogy Amerikában a kasszás nemcsak beüti az árakat, és elkéri a pénzt, hanem ő pakolja be a megvásárolt termékeket a vásárló helyett nejlonszatyrokba, vagy a filmekből ismerős nagy barna papírtáskákba. Ez az 1930-as években alakult ki, nagyjából az első szupermarketek megjelenésével és az autók elterjedésével.
Ekkor született meg az a vásárlói kultúra, hogy az emberek ritkábban, 1-2 hetente járnak a boltba, de akkor nagybevásárlást rendeznek – ilyenkor sokat gyorsított a pénztáraknál álló sorokon, ha nem mindenki magának pakolta el a vásárolt cuccokat, hanem a kasszás csomagolt. Sőt, néha a külön erre dedikált alkalmazott, a bagger tette ezt, akiknek egy időben külön bajnokságokat is rendeztek, hogy ki pakolja a szatyrokat gyorsabban, szebben és hatékonyabban. Ezt a rendszert hamar átvette minden nagyobb bolt, és a vásárlóknak is tetszett, hogy ennyire ki vannak szolgálva. Viszont a szatyorpakolást nem igazán lehet ülve végezni, így a plusz munkával automatikusan jött az is, hogy állva csinálják.
Száz év alatt beleivódott az amerikai vásárlókba, hogy az álló kasszás segítőkészebbnek, szorgalmasabbnak és hatékonyabbnak tűnik, az ülő pénztáros inkább olyan, mintha valami hivatali ügyintéző lenne. Bár azt semmilyen kutatás vagy mérés nem igazolta hogy az álló pénztáros gyorsabban vagy jobban dolgozna, az amerikaiak nagy része meg van győződve erről.
Mindeközben Európában, ahol hagyományosabban erősebbek a munkavédelmi szabályok és a munkavállalói jogok, a „miért ne ülne a pénztáros, ha az neki kényelmesebb, és ugyanolyan színvonalon dolgozik” gondolatmenet mentén, és a szatyorpakolás hiányában úgy alakult a kasszások munkája, és a munkahelyeik kialakítása, hogy székeket kaptak.
