Nem megszokott, hogy egy áradásra komplett turisztikai programot húzzanak fel, az egyik észak-európai országban azonban erre is akad példa. „Éld át Észtország ötödik évszakát!” – hirdeti a balti állam turisztikai ügynöksége, amely öt nyelven elérhető weblapján arra buzdítja a bel- és külföldi turistákat, hogy evezzenek kenuval az elárasztott soomaai erdőkben, és suhanjanak át a vízzel borított rétek felett. Bármennyire is adja magát, hogy azt gondoljuk, az „ötödik évszak” csupán egy hangzatos és nyilvánvalóan túlzó marketingfogás, ennél jóval összetettebb környezeti jelenségről van szó.
A terület, ahol az említett kalandokat átélhetjük, az Észtország délnyugati részén fekvő Soomaa Nemzeti Park, amelynek több mint 350 km²-es területét nagyrészt mocsarak borítják. A nemzeti parkot azért hozták létre 1993-ban, hogy megóvják a hatalmas mocsarakat, az ártéri gyepeket, a halott erdőket és az itteni szabályozatlan folyókat: a Navestit, a Hallistét, a Raudnát és a Lemmjõgit. Itt található Európa legnagyobb érintetlen tőzegláprendszere, és ezt a területet tartják Észak-Európa legnagyobb árterületének is.
Az ötödik évszak minden évben tél után, de még tavasz előtt köszönt be,
amikor a nemzeti parkot délkeletről határoló Sakala-dombságról hatalmas mennyiségű víz folyik le. Mivel ezt a víztömeget a Soomaa folyói nem képesek levezetni, a heves áradások olykor öt méter magas vízoszlop alá temetik a réteket és az erdőket, a házakat és az almáskerteket. Azt nem lehet pontosan megmondani ugyan, hogy az ötödik évszak melyik napon veszi kezdetét, de március végén vagy április elején minden évben megismétlődik.
„Még kisgyerek voltam, amikor apám először idehozott. Soha nem fogom elfelejteni azt a napot – idézte fel első soomaai emlékeit elérzékenyülve az egyik itteni vízitúra-vezető, Aivar Ruukel pár évvel ezelőtt a BBC-nek. – Kopácsoló harkályok a fákon, a vízből kikandikáló virágok, az érkező új évszak hangjai és illatai. Maga a boldogság!” Hasonló elfogódottsággal beszélt a tájról egy másik idegenvezető, a csak Mr. Árvízként emlegetett Algis Martsoo is, aki úttörő szerepet játszott az ötödik évszakra épülő turizmus fellendítésében azzal, hogy részletes térképet készített a tőzeges területen akár 7 km-en keresztül kanyargó, szlalompályához hasonlító kenuútvonalakról. „Olyan érzés, mintha az Amazonason kenuznál, aztán hirtelen átevezel egy úton, amely pár méterrel alattad van. Durva, nem?”
A Soomaa Nemzeti Parkban jelenleg körülbelül hetvenen élnek állandó jelleggel, erdészek és gazdák, akik megtanultak együtt élni azzal, hogy az ötödik évszak beköszöntekor a víz elárasztja az utakat, és az ott lakók akár hetekre elzárva maradhatnak. Már már erre nincs szükség ugyan, de a 20. század első felében a soomaaiak tutajokat ácsoltak szarvasmarháiknak, és heteken át kenyeret halmoztak fel, hogy a víz visszahúzódásáig elkerüljék az éhezést. Az áradások mindazonáltal a mai napig tartogatnak kihívásokat, sokszor még a rutinos vízitúra-vezetőknek is. „Ki kell tapasztalni, hol evezhetünk biztonságosan, amikor megérkezik az ár, de a hideg, mozgó vízben mindig benne van a kockázat – mondta Aivar Ruukel. – Óvatosnak kell lenni.”
További bizonytalanságot jelent Soomaa jövője szempontjából a klímaváltozás. A hosszú távú éghajlati forgatókönyvek ugyanis egyrészt az éves csapadékmennyiség növekedését valószínűsítik a területen, másrészt a jelenleginél nagyobb, kiszámíthatatlanabb áradásokkal kalkulálnak. Így az sem zárható ki, hogy idővel akár egy hatodik évszak is beköszönt Észtországban.
(Források: BBC, Visit Estonia)
