Ha a sivatagokra gondolunk, szinte biztosan a végtelen homokdűnék, a tűző napsütés és a perzselő hőség jut eszünkbe. Nem véletlenül: a Földön valaha mért legmagasabb hőmérsékletek közül több is sivatagokban született. A kaliforniai Halál-völgyben 56,7 Celsius-fokos levegő-hőmérsékletet mértek, míg az iráni Lut-sivatag talajának felszíne elérte a 80,8 Celsius-fokot is. Ez majdnem kétszer olyan forró, mint egy nagyon meleg fürdővíz, és messze meghaladja azt a hőmérsékletet, amit az emberi bőr még biztonságosan elvisel. A mostani, egymást követő hőhullámok, hőkupolák közepette hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy elsivatagosodunk lassan a hőség miatt, de a sivatagságnak valójában nem a hőmérséklethez van köze elsősorban.
A meteorológusok és klímakutatók számára egy terület akkor számít sivatagnak, ha évente kevesebb mint 250 milliméter csapadék hullik rá. Ez azt jelenti, hogy nemcsak forró, hanem hideg sivatagok is léteznek. A világ legnagyobb sivataga például nem a Szahara, hanem az Antarktisz, ahol a kontinens belsejében télen akár mínusz 60 Celsius-fok is lehet. Ennek ellenére a terület rendkívül száraz, alig hullik rá csapadék, ezért hivatalosan sivatagnak számít. A több kilométer vastag jégtakaró nem egyetlen hatalmas havazás eredménye, hanem több tízmillió év alatt, apránként felhalmozódott hórétegekből alakult ki.
Ha megnézünk egy világtérképet, feltűnő mintázat rajzolódik ki. A legtöbb forró sivatag – köztük a Szahara, az Arab-sivatag, a Kalahári vagy Ausztrália Nagy-Viktória-sivataga – nagyjából az Egyenlítőtől 30–30 szélességi fokra helyezkedik el. Ez nem véletlen, hanem a Föld légkörének működéséből következik.
Az Egyenlítő környékén a nap sugarai szinte merőlegesen érik a felszínt, ezért itt melegszik fel legjobban a levegő. A forró levegő felemelkedik, eközben kitágul és lehűl. Ahogy lehűl, a benne lévő vízpára kicsapódik, ezért az Egyenlítő térségében gyakoriak a heves esőzések és emiatt a trópusi esőerdők. Miután a levegő elveszíti nedvességének jelentős részét, magasabb rétegekben tovább sodródik észak, illetve dél felé, majd nagyjából a 30. szélességi körök közelében ismét lesüllyed. Ez a süllyedő levegő már rendkívül száraz, ráadásul lefelé haladva felmelegszik, ami tovább csökkenti a csapadék kialakulásának esélyét. Ennek következtében ezeken a területeken alig esik eső, és kialakulnak a világ legismertebb sivatagai.
A sivatagok nappali hőségét több tényező is egyszerre erősíti. Az egyik legfontosabb, hogy a levegő rendkívül száraz, ezért szinte egyáltalán nincsenek felhők. Máshol a felhők visszaverik vagy elnyelik a napsugárzás egy részét, természetes árnyékolóként működnek, a sivatagok fölött azonban a nap energiája akadálytalanul éri el a felszínt. Emiatt a talaj már délelőtt rendkívül gyorsan felmelegszik.
Ehhez hozzájárul az is, hogy a homok és a sziklák egészen másképp viselkednek, mint például a víz. A víz felmelegítéséhez sok energia szükséges, ezért egy tó vagy a tenger lassan melegszik fel, viszont sokáig meg is tartja a hőt. A homoknak és a köveknek viszont jóval kisebb a hőkapacitásuk, ezért pillanatok alatt felhevülnek, amikor rájuk süt a nap. Ugyanez az oka annak is, hogy naplemente után gyorsan le is hűlnek. Ezért fordulhat elő, hogy egy sivatagban nappal akár 45-50 Celsius-fok is lehet, éjszaka viszont a hőmérséklet fagypont közelébe vagy akár az alá is csökkenhet.
A növényzet hiánya szintén fontos szerepet játszik. A Föld legtöbb táján a növények folyamatosan párologtatnak, vagyis vizet juttatnak a levegőbe. Ez a folyamat természetes hűtőhatást fejt ki, mert a víz elpárolgásához energia szükséges, amit a környezetből von el. A sivatagokban azonban kevés a növény és a talaj is rendkívül száraz, ezért ez a természetes légkondicionáló szinte egyáltalán nem működik. A nap energiájának nagy része így közvetlenül a talajt melegíti fel.
A sivatagok éghajlata ma már nem teljesen ugyanaz, mint évszázadokkal ezelőtt volt. A klímaváltozás miatt sok sivatag egyre forróbbá és szárazabbá válik, miközben fokozatosan terjeszkedik a környező területek felé. Ezt a folyamatot elsivatagosodásnak nevezik. Ilyenkor olyan vidékek is elveszítik a növényzetüket és termékenységüket, amik korábban mezőgazdasági művelésre vagy természetes élőhelynek is alkalmasak voltak.
A felmelegedés ugyanakkor nem mindenhol ugyanazt a változást okozza. Egyes térségekben a megváltozott széljárás és csapadékeloszlás miatt éppen több eső hullik, ezért a sivatagok bizonyos részei átmenetileg kizöldülnek. Ilyen jelenséget figyeltek meg például az indiai és pakisztáni Thar-sivatagban, a Szahara déli peremvidékén, valamint Kína északi és északnyugati sivatagos területein is. Ezek a változások teljesen átalakítják az adott élőhelyeket, és komoly kihívást jelentenek azoknak a növény- és állatfajoknak, amelyek évezredek alatt alkalmazkodtak a sivatagi környezethez.
A sivatagok tehát nem feltétlenül a Föld legforróbb vidékei, hanem bolygónk légköri működésének leglátványos következményei. Hogy hol alakulnak ki, milyen forrók lesznek nappal, miért hűlnek le drasztikusan éjszaka, vagy hogyan változnak a klímaváltozás hatására, mind ugyanannak az összetett rendszernek a részei. Ez teszi a sivatagokat a Föld legszélsőségesebb, mindamellett tudományos szempontból a legérdekesebb tájaivá.
(Forrás: Conversation)
