Petőfi Sándor forradalmi hevülete nagyot ment Kínában, de a kultúránk nem csak így gyűrűzött be a Távol-Keletre
Az egzotikus, ismeretlen Kelet teljesen rabul ejtette a 19. századi művészek egy jelentős részét. De ha van orientalizmus, akkor talán nem nehéz elképzelni, hogy occidentalizmus is létezett, tehát a Távol-Keletről is érdeklődve tekintgettek Európa felé.
És nemcsak Nyugat-Európa felé, hanem Magyarország irányába is. Kínában például nagyon szeretik Petőfi Sándor verseit. Li Zhen Árpád néhány éve a Tudás.hu-nak adott interjújában beszélt arról, hogyan fedezték fel a 20. század elején egy onnan nézve távoli, kis ország egyik népszerű költőjét.
Bár az első kínai nyelvű Petőfi-versfordítás már 1907-ben megjelent – igaz, Tokióban –, a köztudatba csak néhány évtizeddel később került be. Lu Hszün, a 20. század egyik jelentős kínai írója 1933-ban öt fiatal irodalmár emlékére írt egy nekrológot, miután két évvel korábban a Kuomintang kivégezte őket. Viharos évek voltak ezek a kínai történelemben, ezért Lu azt gondolta, hogy a közép-európai forradalmak költőiből lehet erőt meríteni és példát venni.
Így találkozott az egyik, később kivégzett költővel, Baj Manggal, aki 1927-ben Sanghajban tanult, ahol találkozott egy német nyelvű Petőfi-kötettel. Ő először Petőfi életrajzát fordította le és küldte el Lunak, aki akkor már több Petőfi-verset is lefordított, igaz, németről. Baj Mang is így tett, és ugyan nem sokkal később kivégezték, Lun keresztül munkája a kínai irodalom részévé vált, és Li Zhen Árpád szerint a 20. század második felétől minden kínai gyerek találkozott Petőfivel.
Nagyjából száz évvel a halála után tehát Petőfi bekerült a kínai köztudatba, főleg a Szabadság, szerelem! című műve, amit Baj Mang fordított le. Li Zhen szerint egyrészt azért, mert a rövid mottóforma kedvelt a kínai költészetben, másrészt talán azért, mert a rövid vers nagyon jól átadja Petőfi forradalmi lelkületét.
Néhány kínai művészt nemcsak Magyarország múltja, de jelene is megfogta. Például Csen Csiang színészt, aki főleg a gonosz karaktereiről volt híres. A Kínai Népköztársaság megalakulása után Csen az egyik első színész volt, aki vendégszereplésre utazhatott Európába, így a harmadik Világifjúsági Találkozó keretein belül 1951-ben Budapesten járt, az Operaházban játszott a Fehér hajú lány című darabban.
Látogatása során kapta meg a hírt, hogy megszületett első fia, és miután a Halászbástyáról megcsodálta a magyar fővárost, fiának a Csen Buda nevet adta. Állítólag annyira tetszett neki Budapest, hogy akkor megfogadta, hogy ha lesz még egy fia, akkor őt Pestről fogja elnevezni, és ez így is lett: Csen Pej-sze (angol átiratban Chen Peisi) sztárkomikus lett Kínában. Amikor 2007-ben a Kínai Nagykövetség és Magyar Turizmus Zrt. megbízásából Budapest környékén forgatott imázsfilmet a kínai közszolgálati tévének, a sajtóközleményekben csak kínai Sas Jóskaként emlegették.
Csen Csiangnak végül egy lánya is született, aki a Margit-sziget után a Margit név kínai átiratát kapta meg, így lett Lida.
