Az 1966-os angliai, 16 csapatos világbajnokságra Brazília címvédőként érkezett, de Magyarországnak sem okozott gondot a kijutás, a keletnémetek és az osztrákok legyőzésével simán harcolta ki a részvételt Baróti Lajos válogatottja. A vb-n aztán a portugálok ellen nem játszottak rosszul, de a gyors vezető gólra a 60. percben válasz érkezett, és végül a portugálok a magyar hibákat kihasználva 3:1-re nyertek Manchesterben.
Nem volt sok idő a sebek nyalogatására, mert két nappal később, 1966. július 15-én, vagyis napra pontosan hatvan éve már Brazília volt az ellenfél Liverpoolban. A nagy reményekkel érkező társulat tudta: ha ezúttal is kikap, akkor kiesik, vagyis hatalmas volt a tét.
A braziloknál Pelé megsérült az első meccsen, bevethető volt viszont az ördöngösen cselező Garrincha, aki nem mellékesen az előző két vb-n aranyérmes volt, akárcsak Gilmar kapus és a védelem két oszlopa, Djalma Santos és Bellini. A magyar csapat három helyen változott. A kapuba Gelei József került, Mathesz Imrétől a középpálya stabilitását remélte a kapitány, Szepesi Gusztávtól pedig azt, hogy kikapcsolja a játékból Garrinchát. Ez, mint később kiderült, nagyszerű húzás volt.
Geleit már az első percben tesztelte Lima egy távoli lövéssel, a kapus védett, a harmadik percben pedig Bene Ferenc nagyszerű cselsorozat után juttatta a kapuba a labdát. A Pelét helyettesítő Tostão az első negyedóra végén egyenlített, így a második félidőre maradt a döntés.
A 65. percben megszületett az egész vb egyik legszebb találata, olyannyira ikonikus gól volt, hogy még évekkel később is számtalanszor játszották vissza. Albert Flórián indította Benét a jobb szélen, aki középre adott, a lendületből érkező Farkas János pedig kapásból, állítgatás nélkül vágta a labdát a jobb sarokba a dermedten álló Gilmar mellett.
A magyar csapat ezután is támadásban maradt. Albert gyorsított fel a saját térfelén, a tizenhatos előtt Benéhez passzolt, akit csak szabálytalanul tudtak megállítani a brazil védők, a játékvezető pedig azonnal tizenegyest ítélt. Rákosi Gyula és még jó néhányan elfordultak, oda se mertek nézni. Mészöly Kálmán messziről futott neki, és laposan, védhetetlenül lőtt a jobb alsóba.
A negyedik magyar gólt elvették pár perccel később, Mészöly pedig egy fejpárbaj után a földre került, és nem tudott felállni. Nem szimulált, az akkor egyébként sem volt szokás, fájdalmasan terült el. A pályára befutó Baróti a fejét fogva távozott, azt hitte, eltörött a védő válla, de utólag kiderült, hogy csak kiugrott. Ahogy a hajrában a drukkerek szíve is, mert változatos és élénk maradt a meccs a hajrában is, de a magyarok megőrizték az előnyüket. Mivel akkor még nem volt csere, Mészöly összeszorított fogakkal és felkötött karral végigjátszotta a meccset. Brazília 12 éven át volt veretlen a vb-ken, 1954-ben is a magyarok verték meg, 1966-ban is.
Ez a siker az egész világ csodálatát kivívta, mert a magyaroknak eszükbe sem jutott, hogy visszaálljanak védekezni. A Telegraph azt írta, hogy a szenzációs Magyarország eltiporta Brazíliát. Az olasz Messaggero tudósítása szerint ha tizenegy Pelé van a pályán, akkor is Magyarország lett volna a győztes. A Times szerint világbajnoki döntőnek is beillett ez a meccs, a színvonala, a technikai megoldások, a küzdőszellem és nem utolsósorban a drámaisága miatt. A Sun különösen Albertet méltatta, aki a lap szerint legalább olyan magas szinten játszott, mint az Aranycsapattal vb-ezüstérmes Hidegkuti Nándor.
A Daily Mail megállapította, hogy Magyarország visszanyerte régi rangját. A Mirror arra helyezte a hangsúlyt, hogy a magyar csapat szertefoszlatott egy legendát (Brazília verhetetlenségét). A lap újságírója kiemelte, hogy ennél jobb meccset még nem látott, mert Brazília mindent megpróbált ugyan, de nem tudta felvenni a versenyt a magyarokkal, akik az előnyük tudatában is bátran mentek előre, és szebbnél szebb támadásokat vezettek.
A magyar sajtóban elterjedt, hogy mások mellett a Beatles tagjai is bementek gratulálni az öltözőbe, hiszen a Goodison Parktól egyébként sem laktak messze, és szerették a focit. Abban, hogy ez a találkozás valóban megtörtént-e, viszont nem lehetünk biztosak. A zenekar múltjával foglalkozó Benedek Szabolcs arra jutott, hogy azokban a napokban az országban tartózkodtak, mert két turné között voltak. „Mivel Lennon híresen utált próbálni, akár rá is értek volna meccsre járni. Csakhogy az odahaza 1966-ban az ő esetükben már nem Liverpoolt, hanem Londont és környékét jelentette. Szülővárosukba leginkább rokonlátogatóba jártak, és akkor se együttesen, hanem főként külön-külön.” Így az a legvalószínűbb, hogy pár magyar játékos a Beatles-frizurás fiatalokról vélte azt, hogy ők maguk a Beatles.
Baróti csapata a harmadik csoportmeccsen legyőzte Bulgáriát, és mivel a brazilokat a portugálok is legyőzték (3:1), először esett meg velük az a szégyen, hogy a csoportjukban ragadtak. Címvédőként ez egyébként sem gyakori.
A második helyen továbbjutott magyar válogatott a csoportgyőztes, hibátlanul menetelő Szovjetunióval került szembe a negyeddöntőben, és nem tudta megismételni a brazilok ellen mutatott kivételes játékát. Gelei kapus és a védelem sem állt a helyzet magaslatán, mindkét félidő szovjet góllal kezdődött, aminél kevés demoralizálóbb létezik.
Az 57. percben Bene szépített, a magyar csapat addig is, utána is nagy fölényben játszott, de a kapu előtt hiányzott a pontosság, így sorra maradtak ki a helyzetek, és nem sikerült elkerülni a vereséget. Sipos Ferenc szabadrúgását nagy bravúrral szedte ki a levegőben úszó csodakapus, Lev Jasin a bal kapufa mellől. Ha technikailag jobbak voltak is a magyarok, ezen a meccsen ez kevésnek bizonyult. Így a lefújáskor csak egy magyar örülhetett, a kárpátaljai Szabó József, aki a szovjetek sokat futó védekező középpályása volt. (Később a Dinamo Kijev és az ukrán válogatott kispadját is megkapta.) A szovjeteket a németek állították meg az elődöntőben, a másik ágon a későbbi világbajnok angolok Portugáliát.
Magyarország ekkor járt utoljára közel a vb-elődöntőhöz, amit akkor elképzelni sem tudtak volna a drukkerek, edzők. A két soron következő vb-re (1970 és 1974) drámai körülmények közt nem jutott ki a csapat, 1986 óta pedig egyáltalán.
