- „Na, ennyi fej után már biztos írás jön.”
- „Ötször egymás után hatost dobott, most már nem dobhat megint.”
- „Ezer éve nem jött ki a születési dátumom a lottón, most már egyre nagyobb esélye van, hogy kihúzzák.”
Az ilyen mondatok teljesen logikusnak hangzanak – mégis egy olyan tévedésen alapulnak, ami miatt emberek vagyonokat veszítettek szerencsejátékon. Sőt, az egész kaszinóipar nagyrészt ebből él. A pszichológusok ezt a szerencsejátékos tévedésének nevezik, és valójában mindannyian hajlamosak vagyunk beleesni a csapdába, mert az agyunk ott is szabályosságot akar látni, ahol egyébként egyáltalán nem biztos, hogy van.
A szerencsejátékos tévedését egy monte-carlói eset után nevezték el így: a világ egyik leghíresebb kaszinójában 1913. augusztus 18-án a rulettasztalon a golyó 26-szor egymás után fekete fachba esett. Ez nagyon valószínűtlen esemény: egy egyzérós rulettkeréken annak az esélye, hogy egy előre meghatározott, 26 pörgetésből álló sorozatban végig ugyanaz a szín – vagyis mind a 26 alkalommal fekete vagy mind a 26 alkalommal piros – jöjjön ki, körülbelül 1 a 68,4 millióhoz, feltéve, hogy a rulettkerék megfelelően működik, és senki nem csal.
Ahogy az ominózus monte-carlói estén nőtt a nyertes feketék száma a rulettasztalon, úgy fogadott egyre több szerencsejátékos a pirosra, gondolván, hogy most már biztosan annak kell következnie, nem jöhet még egyszer fekete. A játékosok milliókat veszítettek, mert azt hitték, minél tovább tart a széria, annál nagyobb az esélye annak, hogy végre a piros fog nyerni. Emiatt a szerencsejátékosok tévedését néha Monte-Carlo-tévedésnek is szokták nevezni.
Aki ért valamit a valószínűségszámításhoz, tudja, hogy ez egyáltalán nem így van: valójában minden rulettpörgetés egymástól független esemény, így a piros esélye a 26. fekete után sem volt nagyobb, mint az első pörgetés előtt. Ugyanígy érmefeldobásnál is minden egyes alkalommal 50-50 százalék az esélye a fejnek és az írásnak, a kockadobásnál pedig ugyanolyan valószínűséggel jön ki öt hatos után hatodikra is ugyanaz.
A szerencsejátékosok tévedése azon a hibás feltételezésen alapul, hogy ha egy adott időszakban valami a szokásosnál gyakrabban fordul elő, akkor a jövőben ritkábban fog megtörténni – vagy éppen fordítva. Mivel ez a hiba a véletlen működésének félreértéséből fakad, leggyakrabban olyan helyzetekben jelenik meg, amelyek véletlenszerű eseményekhez kapcsolódnak, például a szerencsejátékokban. Ilyenkor az emberek azt feltételezik, hogy a korábbi eredmények befolyásolják a következők valószínűségét.
Egy 2014-es kutatás szerint azonban ennél több is lehet az ilyen viselkedés mögött, a majmok is hajlamosak ugyanis a múltbeli véletlenszerű eseményekből a jövőre következtetni. A kutatók nem a szerencsejátékosok tévedését, hanem egy ahhoz nagyon hasonló, csak pont fordítva működő jelenséget vizsgáltak: a „forró kéz” tévedését, ami azt feltételezi, hogy ha valaki egymás után többször sikerrel jár, az „lendületben van”, és a következő próbálkozásnál is nagyobb esélye lehet a sikerre.
A kutatásban három majom vett részt, és a tekintetük mozgásával irányítottak egy számítógépes kijelzőt. Két lehetőség közül választhattak, amelyek közül az egyikért járt jutalom. Amikor a helyes választás teljesen véletlenszerű volt, a majmok hajlamosak voltak az előzőleg nyertes lehetőséget választani. Úgy viselkedtek, mintha a szerencsés sorozatnak folytatódnia kellene, és a véletlen eredmények valamilyen mintázatot alkotnának.
A kutatók szerint mindennek az az oka, hogy a legtöbb élethelyzetben kifejezetten hasznos így következtetni. A való világban ugyanis a sikerek és kudarcok gyakran nem független események: vannak napok, amikor valakinek egyszerűen jobban megy például a teniszszervája, vagy amikor egy autó több hibája is egyszerre jelentkezik, mert az alkatrészek működése összefügg egymással.
Ezekben az esetekben a sorozatok mögött valódi ok húzódik meg, amit érdemes figyelembe venni a jövőbeli események előrejelzésénél. A majmok esetében jó példa erre a táplálékkeresés: egy értékes falat, például egy érett gyümölcs megtalálása lehet véletlenszerű esemény, de az egyes találatok mégsem teljesen függetlenek egymástól. Ha egy fán találnak egy gyümölcsöt, nagyobb az esélye annak, hogy ugyanazon a fán vagy a közelben további gyümölcsöt fognak találni.
Így nem is tűnik annyira irracionális viselkedésnek a szerencsejátékos tévedése – persze mi nem majmok vagyunk, érdemes lenne tehát felismerni, hogy milyen sorozat lehet a véletlen műve, és milyen sorozatnál érdemes alkalmaznunk a korábbi tapasztalatainkat. A szerencsejáték az előbbi kategóriába tartozik, 1913-ban pedig több játékos a saját bőrén tapasztalta ezt meg.
A jelenség egyébként nem kizárólag szerencsejátékokban figyelhető meg. A szerencsejátékos tévedése kutatások szerint még olyan szakemberek döntéseit is befolyásolhatja, akiknek elvileg objektív szempontok alapján kellene mérlegelniük. A döntéshozók is hajlamosak lehetnek kiegyenlíteni a korábbi sorozatokat: ha egymás után több hasonló döntést hoztak, tudat alatt úgy érzik, hogy a következőnek az ellenkező irányba kellene mutatnia. Így fordulhat elő például, hogy egy bíró egy pozitív döntéssorozat után szigorúbbá válik, vagy egy játékvezető egy sor azonos ítélet után nagyobb eséllyel változtat a következőn még akkor is, ha egyébként ugyanaz az ítélet lenne a jogos.
(BBC, Forbes, Elder Research)
