Bár az első világháború alatt a távközlési technika rengeteget fejlődött, a postagalambok ebben az időben még mindig felbecsülhetetlen értékű üzenetküldőknek bizonyultak a frontvonalakon. A rádiók megbízhatatlanok és túl nagyok voltak, a vezetékeik pedig könnyen megsérültek, ráadásul az új vonalak kiépítése lassú és rendkívül veszélyes feladat volt.
Ezzel szemben a postagalambok olcsók voltak, pontosak és megbízhatók – nem csoda, ezek az állatok akár napi 15 órán át is képesek megszakítás nélkül repülni, 800-1100 kilométert megtéve, óránként akár 95-100 kilométeres sebességgel. A postagalambok olyannyira ügyesek, hogy háborús körülmények között is előszeretettel alkalmazták őket. Háborús postagalamb volt Cher Ami is: ő volt az a galamb, ami lőtt sebbel is képes volt teljesíteni a feladatát, ezzel megmentve 194 amerikai katona életét.
Cher Ami egyike volt annak a közel 600 postagalambnak, amiket az amerikai hadsereg híradó hadteste alkalmazott az első világháborúban. Ezeket a madarakat arra képezték ki, hogy üzeneteket vigyenek, amikor az ellenség elvágta a telefonvezetékeket, és a futárok számára túl veszélyes egy út. Az üzeneteket rendszerint egy apró kapszulában rögzítették a galamb egyik lábára.
1918-ban zajlott a Meuse–Argonne-offenzíva, amiben 1,2 millió amerikai katona vett részt, ez a mai napig az Egyesült Államok történetének legnagyobb veszteségekkel járó hadművelete. Több mint 26 ezer katona halt meg a harcokban. Részt vett ebben az offenzívában az úgynevezett Elveszett Zászlóalj, vagyis az amerikai 77. hadosztály is, ami 554 katonából állt, és Charles W. Whittlesey őrnagy vezette.
Az offenzíva során október 2-án a 77. hadosztály mélyen az Argonne-erdő belsejébe nyomult, és egy domboldalon a német vonalak mögött rekedt. Az utánpótlástól és az erősítéstől elvágva napokon át tartották az állásaikat a túlerővel szemben. Nemcsak az ellenséggel kellett megküzdeniük: október 4-én az amerikai nehéztüzérség tévedésből a saját embereit kezdte lőni, a baráti tűzben harminc katona vesztette életét.
Mivel a hadosztály mozdulni sem tudott a frontvonalról, Whittlesey postagalambokkal próbálta meg elérni a parancsnokságot. Ez sem volt egyszerű művelet, a németek ugyanis hamar rájöttek, hogy a postagalambok fontos feladatokat látnak el, és előszeretettel lőtték őket.
Bár történészek szerint nem lehet teljes bizonyossággal igazolni, a legtöbb rendelkezésre álló forrás szerint végül Cher Ami sikeresen vitte el azt az üzenetet az irányításnak, ami pontosan megadta az Elveszett Zászlóalj helyzetét. Egyes források szerint Cher Ami volt a hadosztály végső reménye, az utolsó postagalamb, amit útnak tudtak indítani. A legenda szerint az általa vitt üzenet hatására állították le a saját tüzérségi tüzet, valójában azonban valószínűleg az amerikai lövegek már pár perccel a galamb megérkezése előtt elhallgattak. Az üzenet ennek ellenére kulcsfontosságú volt, mert pontosította a zászlóalj helyzetét.
Cher Ami története azért lett legendás, mert nem sértetlenül jutott el a célig: bár korábban is voltak jelentések olyan galambokról, amik sérülten, akár még lábon is elbotorkáltak a dúcukhoz, ez a galamb rajtuk is túltett. Nem sokkal felszállás után mellkason lőtték, a súlyosan sérült madár azonban újra felszállt, és 40 kilométert repült 30 perc alatt. Élve érkezett meg a célállomásra, és a katonai orvosoknak sikerült megmenteniük az életét, de a jobb lábát elveszítette, és az egyik szemére megvakult. 1918. október 8-án végül 194 katona jutott vissza élve, a saját lábán az amerikai vonalak mögé.
A korabeli sajtó gyorsan felkapta a sztorit, és legendává emelte az Elveszett Zászlóaljat Cher Amival együtt. A galamb 1919 júniusában, az offenzívában szerzett sérüléseinek következtében pusztult el. Testét a Smithsonian Intézet kapta meg, ahol a kor szokásainak megfelelően arzénnal preparálták. Cher Amit több mint egy évszázadig láthatták a látogatók a Smithsonian múzeumban, és csak 2023-ban szállították el onnan, a New York-i Carnegie Hallba egy kiállításra.
Sokáig úgy hitték, hogy Cher Ami nőstény galamb volt – innen a neve is –, de egy 2021-ben végzett DNS-vizsgálat kimutatta, hogy valójában hím volt. Az átszállítás előtt restaurálták a testét, helyreállították a korábban eltört nyakát, és kijavították a sérült részeket. A hősiességéért még 1918-ban megkapta a Croix de Guerre, vagyis hadikereszt kitüntetést is – ami különösen figyelemre méltó teljesítmény egy alig fél kilogrammos postagalambtól.
(Smithsonian Magazine, WWI Centennial Commission, Honvédelem, EBSCO)
