Sokan nem értik, hogy Anglia miért nem képes évtizedek óta focivébét nyerni. A futball egy angol sport, nem? Hát nem! Annyira nem, hogy Londinium még római fennhatóság alatt volt, amikor a – a leghivatalosabb forrás, vagyis a FIFA szerinti – valódi bölcsőjében, az ókori Kínában már i. e. 220 előtt lelkesen rugdosták a pöttyöst.
Labdajátékok már az ókori görögöknél is léteztek, de azok inkább hasonlítottak a rögbire, mint a mai focira. A kínai cu-csü ezzel szemben elég hasonló volt: szögletes pálya, két 12-16 fős csapat, egy labda. Igaz, kapuból hat volt, amik félhold alakúak voltak, és a bírónak való reklamálás és panaszkodás kultúrájában is eltért a ma ismert focitól:
„Tartsd fenn az igazságosságot és a békét,
Ne panaszkodj mások hibáira,
ez a cu-csü lényege”
– írta Li Jü kínai költő valamikor a Han-dinasztia alatt.
Eleinte katonák játszották, tollal kitömött labdával, és főleg a sportértéke miatt, de Han-dinasztia idejére már begyűrűzött a császári udvarba is. Volt, hogy ünnepségeken profi csapatok szórakoztatták egy-egy meccsel az uralkodót és vendégeit, de olyan is előfordult, hogy maga a császár is beállt játszani, például Csao Honk-jin a minisztereivel. A Tang-dinasztia korára már bevezették a levegővel töltött labdát, pontosabb szabályokat fektettek le, és több formája is kialakult a játéknak: az egyikben több kapu is volt, a másikban viszont nem gólokat számoltak, hanem a labdakezelési ügyesség számított.
Egyidőben nők is játszhatták profiként, igaz, nem volt könnyű dolguk: a 17. században Kínában elterjedt szokás volt a lábelkötés, azaz a nők lábának deformálása. Ez megnehezítette, hogy a hagyományos módon játsszanak, így feltehetőleg a csípőjükkel és más testrészeikkel is kezelték a labdát.
A sportot először Japánba és Koreába exportálták, majd a Selyemúton keresztül nyugatabbra is eljutott. A 14–17. században veszíteni kezdett a népszerűségéből, és ma már inkább csak hagyományőrző céllal játszák. A modern foci viszont sosem volt Kína erőssége: eddig egyszer kvalifikáltak a világbajnokságra, 2002-ben, és gól nélkül távoztak a csoportkörökből.
De ha már foci és angolok: tudta, hogy a focit a középkorban többször is megpróbálták betiltani Angliában? 1314-ben II. Eduárd király (a Walesi bárdokból ismert Edward király fia) a játék körül kialakult zajos tömegre hivatkozva tiltotta be a focit, és később két utódja, III. és IV. Eduárd is hasonlóan járt el. A leggyakoribb érv az volt, hogy elterelte az átlagember figyelmét a kötelező íjászattól, amit a királyok hasznosabbnak tartottak, mint a lábügyességet. A brit történelem során többször is próbálkoztak hasonlóval, és a legutolsó részleges tiltás Angliában 1921–1971 között állt fenn. Ebben az időszakban nők nem játszhattak a hivatalos pályákon.
