Három fickó egy fészerben véletlenül elnyert egy katonai megrendelést, így született meg a brit hadsereg hivatalos mesterlövész puskája
Néhány fickó összedugta a fejét egy fészerben/garázsban, és néhány év alatt a területük éllovasaivá váltak – ez a nyolcvanas–kilencvenes évek klasszikus sikersztorija. Azonban míg a legtöbbeknek erről talán a Microsofthoz vagy az Amazonhoz hasonló techcégek jutnak eszükbe, a forgatókönyv egy másik ágazatban is elég gyakori volt: a fegyvergyártásban.
Így indult az Accuracy International (AI) története is. A brit Dave Walls és David Caig hobbiból revolvermásolatokat kezdtek gyártani, majd előálltak egy saját fegyverükkel. Ez 1978-ban olyan sikeres lett, hogy felépítették saját cégüket, amibe már Malcolm Cooper olimpiai bajnok sportlövész is beszállt. A biznisz Walls fészerében üzemelt, ott gyártották kézzel az alkatrészeket, amikből egy rendkívül pontos puskát raktak össze. A céljuk az volt, hogy létrehozzanak egy olyan mesterlövész puskát, amit már az első ceruzavonástól erre a célra terveznek, tehát nem csak egy hagyományos, a lehetőségekhez képest pontos puska, amire rácsapnak egy távcsövet.
Így született meg a Precision Marksman (PM) nevű fegyverük. Pont jókor, ugyanis a brit hadügyminisztérium 1985-ben úgy döntött, lecseréli a valamilyen formában már gyakorlatilag a második világháború óta használt Lee–Enfield mesterlövész puskáit, ezért pályázatot írtak ki a fegyvernem új generációjára. A PM-et ekkor már kis számban ugyan, de több katona is használta, így az AI három szakembere a visszajelzések alapján folyamatosan fejlesztgette a fegyvert. Amikor megtudták, hogy lesz egy ilyen verseny, úgy döntöttek, beneveznek, mert kíváncsiak voltak, milyen kritikákat, észrevételeket kapnak.
Mivel a pályázaton elindult többek között a Sig Sauer és a Remington is, az AI-sok nem voltak túl optimisták. Igazából nem is nyerni mentek, csak a visszajelzésért. A minisztérium azonban annyira le volt nyűgözve, hogy a garázscég nyerte el a pályázatot, így az 1200 darabos megrendelést is. Ez persze jó hír volt, de akadt vele egy apró bökkenő: a folyamat első lépése az volt, hogy a hadsereg képviselői kimennek a nyertes telephelyére, hogy felmérjék, hogy áll a cég, márpedig a cégnek közel sem volt akkora gyártási kapacitása, amilyenre a minisztérium számított.
Mivel a három szaki tudta, hogy Walls fészere nem nyűgözné le a katonákat, egy napra kibéreltek egy műhelyt egy ipari parkban, telepakolták szerszámokkal és munkaállomásokkal, szétszórták rajtuk a már legyártott alkatrészeket, és széles mosollyal várták az ellenőröket. Az anekdoták szerint amikor a katonák megkérdezték, hol vannak a munkások, a fegyverkészítők azt mondták, mindenki ebédel. A gyors műhelytúra után az ellenőrök közölték, hogy minden rendben van, igazából az egész csak formaság, hogy véletlenül ne egy garázscéggel szerződjenek.
Persze viszonylag hamar kiderült, hogy valójában pont ez történt, így a gyártást átvette a már ismert brit katonai beszállítócég, a Pylon. Ez az együttműködés sajnos nem sikerült túl jól, mert a nagy cég mérnökei nem igazán akarták komolyan venni az AI fiatalabb szakembereit. Úgy voltak vele, hogy a tervrajzok csak javaslatok, ezért olyan gyártási döntéseket hoztak, amik használatkor súlyos problémákhoz vezethettek volna – ha a részletekre is kíváncsi, ebből a videóból mindent megtudhat a gyártási nehézségekről.
Volt azonban olyan gyártási hiba, amit az AI szakemberei nem tudtak kiszűrni az ellenőrzéseik során: a Pylon másfajta acélból gyártott le egyes alkatrészeket, mint kellett volna. Így amikor a fegyverek 1986 nyarán megérkeztek a katonákhoz, több újabb hiba is felmerült. Ez majdnem a fegyver kukázásához vezetett, hiszen súlyos biztonsági kockázatról volt szó. Az AI azonban hat hét alatt rájött, mi a probléma, és egy megoldással is előálltak: használják a megfelelő alapanyagokat gyártáskor, és nem lesz ilyen baj. A Pylon elvesztette a gyártási szerződését, és bár megpróbálta kifúrni az AI-t, végül a nagyobb gyártó ment csődbe. Az AI végül úgy döntött, hogy az a biztos, ha ők gyártják a fegyvereket, és fokozatosan nagyobb, elismert céggé nőtték ki magukat.
Az első, katonai célra gyártott verzió az L96A1 nevet kapta, és rendkívül népszerűvé vált. Rendőrségek és több ország hadserege is a cég ügyfele lett, és az AI fegyverei a közel-keleti háborúk során többször is bizonyítottak – igaz, akkor már a továbbfejlesztett L115A3-ként. A fegyverek rendkívül jól bírják az időjárási szélsőségeket, pontosak, megbízhatók, és a cég kifejezetten várja a visszajelzéseket a frontvonalról. Egy brit mesterlövész 2009-ben az L115A3-mal lőtt ki két lövéssel két tálib géppuskást 2475 méterről, amivel új rekordot állított fel. Ez csak 2012-ben dőlt meg, amikor egy ausztrál kommandós Afganisztánban 2815 méterről ölt meg valakit egy Barrett M82A1-essel.
