Egy vállalkozó futárautóban sütötte a pizzát, hogy az házhoz szállítva is rögtön a sütőből kerüljön az asztalra

Ha ma valaki friss, éttermi minőségű pizzára vágyik, néhány kattintással rendelhet egyet az otthonába. A futár általában egy órán belül megérkezik, a pizza pedig jobb esetben még meleg. A hatvanas évek elején Wisconsin államban azonban egy vállalkozó úgy gondolta, ennél is tovább lehet menni: miért ne lehetne a pizzát útközben megsütni, hogy szó szerint a sütőből kerüljön az asztalra? Így született meg a Pizza on Wheels nevű vállalkozás, ami jó fél évszázaddal előzte meg azokat a modern startupokat, amik később hasonló ötletekkel próbálták forradalmasítani az ételkiszállítást.

A legtöbben valószínűleg a 2010-es években működő, Zume nevű kaliforniai céget ismerik, ami robotokkal felszerelt kamionokban sütötte volna meg a pizzákat menet közben. A vállalkozás rövid időre a Szilícium-völgy egyik kedvencévé vált, közel 450 millió dollárnyi befektetést vonzott, mielőtt végül összeomlott volna.

A Pizza on Wheels azonban már 1962-ben ugyanezzel próbálkozott. A vállalkozást Dennis J. Sheahan wisconsini üzletember alapította. Sheahan korábban rádiós diszpécserrendszereket fejlesztett autóbuszoknak, és valamikor az ötvenes évek végén felmerült benne a gondolat, hogy ugyanezt a technológiát pizzák kiszállítására is fel lehetne használni.

Az ötlet első hallásra egyszerűnek tűnt, de a megvalósítás közel sem volt az. A cég speciálisan felszerelt furgonokat vásárolt, amikben víztartály, mosogató, hűtőszekrény, munkapult és kétszintes pizzasütő kapott helyet. Sheahan a reklámjaiban azt állította, hogy a járművekben egy modern étterem minden felszerelése megtalálható. A rendszer működése is meglehetősen modernnek számított akkoriban, a vásárlók telefonon adhatták le a rendelést egy központi diszpécsernek, aki rádión kapcsolatba lépett a városban cirkáló pizzásautókkal.

A legközelebbi szabad jármű kapta a feladatot. A sofőr elindult a cím felé, miközben a jármű hátsó részében a szakács elkészítette és megsütötte a pizzát. Az elképzelés szerint a futár éppen akkor érkezett meg a ház elé, amikor a pizza elkészült. A pizzát felszeletelték, és még forrón átadták a megrendelőnek. Ez a rendszer ma is futurisztikusnak hangzik, a hatvanas években pedig egyenesen sci-finek számított.

A pizza ugyanakkor már jóval korábban is úgynevezett mozgó étel volt. Carol Helstosky, a Denveri Egyetem pizzatörténésze (igen, létezik ilyen szakma) szerint Nápoly utcáin már a 18. században is árultak hordozható dobozokban szállított pizzákat. Az olasz bevándorlókkal együtt az étel az Egyesült Államokba is eljutott a 19. század végén, ahol eleinte főként olasz közösségekben terjedt el. A második világháború után azonban minden megváltozott.

Az Olaszországban szolgáló amerikai katonák hazatérve magukkal hozták a pizza iránti rajongást, miközben a külvárosok terebélyesedése, a telefonok elterjedése és a kényelmi szolgáltatások iránti növekvő igény új piacot teremtett. Ekkor született meg a házhoz szállítás ma már jól ismert intézménye. Az ötvenes években már több pizzéria kínált kiszállítást, de a szolgáltatás meglehetősen kezdetleges volt, a pizza gyakran langyosan érkezett meg. Itt kanyarodunk vissza Sheahanhez, aki a vállalkozásával erre a problémára próbált megoldást kínálni.

A gond csak az volt, hogy a gyakorlatban az egész rendszer rendkívül nehezen működött. Bár a mozgó pizzakonyha ötlete elsőre zseniálisnak hangzik, valójában szinte lehetetlen tökéletesen megvalósítani. Noel Brohner, aki pizzakészítő iskolát és tanácsadó céget vezet, azt mondta, nehéz elképzelni, hogyan tudtak megfelelő hűtést biztosítani egy folyamatosan mozgó járműben a hatvanas évek technológiájával. Ráadásul a pizzasütés önmagában is precíz művelet.

Már egy álló konyhában sem egyszerű a feltétek egyenletes elhelyezése, nemhogy egy kátyús utakon rázkódó furgonban. Scott Wiener, a New York-i pizzakultúra egyik legismertebb szakértője szerint még a modern technológia sem tudta teljesen megoldani ezt a problémát. A Zume például fél évszázaddal később robotokat, szenzorokat és speciális sütőket használt, mégis rendszeresen előfordult, hogy a sajt az egyik oldalra csúszott a sütéskor.

Ennek ellenére a Pizza on Wheels működött. Legalábbis egy ideig. Ezt az is mutatja, hogy a vállalkozás nem egy autóval dolgozott. Egy évvel az indulás után már három jármű közlekedett Madisonban, később pedig Green Bayben is megjelentek a pizzás furgonok. Sheahan ambiciózus terveket szőtt, és további nyolc közép-nyugati város meghódítását tervezte. Ma már senki sem tudja pontosan, hogyan működött a rendszer a mindennapokban, mit kezdtek például a túl sok rendeléssel vagy az üresjáratokkal. Elképzelhető, hogy a sofőrök a cím közelében megálltak néhány percre a sütés befejezéséhez.

Az is lehet, hogy a pizzák minősége egyszerűen nem volt különösebben jó, de a különleges szolgáltatás elegendő vásárlót vonzott. A fennmaradt hirdetések alapján a cég agresszív akciókkal próbálta magához csábítani az ügyfeleket, volt, hogy ingyenmozijegyet, üdítőt vagy fánkot adtak a pizza mellé, és franchise-partnereket is kerestek. A lendület azonban nem tartott sokáig. 1967 körül már olyan hirdetések jelentek meg a wisconsini újságokban, amik a Pizza on Wheels járműveinek eladásáról szóltak.

Hivatalosan azzal magyarázták a visszavonulást, hogy az egyik helyi üzemeltető megbetegedett, és nem tudta továbbvinni a vállalkozást. Azt, hogy ez valóban így volt-e, vagy egyszerűen gazdaságilag nem működött a modell, ma már nem lehet tudni. Az biztos, hogy a hetvenes évek elejére a cég eltűnt. Közben pedig az amerikai pizzapiac teljesen más irányba indult el. A Domino’s, a Pizza Hut és a Little Caesars olyan rendszereket építettek ki, amik nem a tökéletes frissességre, hanem a gyorsaságra és az olcsóságra épültek. Megjelentek a szabványos pizzadobozok, a központi rendelési rendszerek, később a GPS-alapú követés és a mobilalkalmazások.

A pizza az idők során fokozatosan konzumtermékké vált, a vásárlók egyre kevésbé várták el, hogy az étel egyenesen a sütőből érkezzen. Elég volt, ha gyorsan és elfogadható minőségben megkapják. A Pizza on Wheels egy rövid időszak emléke, amikor úgy tűnt, hogy a technológia minden problémát megoldhat, és amikor néhány wisconsini vállalkozó komolyan hitte, hogy a jövő az utcákon guruló pizzasütőkben rejlik. Végül nem lett igazuk.