Az észak-finnországi Rovaniemi nevéről ma a legtöbben a Mikulásra asszociálnak, aki december elején Magyarországra is el szokott látogatni. Az viszont talán már kevésbé ismert, hogy a Mikulás hivatalos lakhelye, az évről évre turisták százezreit vonzó Mikulás-falu létrejötte szorosan összefügg Rovaniemi második világháború utáni újjáépítésével.
Az északi sarkkör közelében fekvő, ma 65 ezres lélekszámú város neve összetett szó, amelynek számi eredetű előtagja, a rova köves, sziklás, erdős hegyet, míg a niemi félszigetet jelent. Rovaniemit a 15. század közepén említik először történeti források, fellendülése pedig a fakitermelés, majd a fafeldolgozó-ipar térnyerésével vette kezdetét a 18–19. században. A 19–20. század fordulóján a fa mellett aztán egyre nagyobb szerepet kapott a lappföldi hegyi patakokból kimosott arany és a prém is – állítólag utóbbi világpiaci árába a rovaniemi „prémbörzének” is volt beleszólása az 1920-as években. Ekkorra Rovaniemi már többezres kereskedőváros volt alapfokú iskolákkal és középiskolával, hetente háromszor megjelenő helyi újsággal.
Újjáépítés a semmiből
Így érkezünk el a második világháborúhoz, amelynek során a finneknek először a Vörös Hadsereg támadásával kellett szembenézniük 1939 őszén – ez volt a 105 napos téli háború (talvisota) –, majd rövid fegyverszünet után a függetlenségét megőrző Finnország 1941-ben úgy döntött, hogy német támogatással megpróbálja visszaszerezni az 1940. márciusi moszkvai békeszerződésben elvesztett területeket (1941–1944, folytatólagos háború, jatkosota).
Rovaniemi romjai a háború után – Fotó: Luutnantti Kim Borg / SA-kuva
Amikor 1944-ben a tengelyhatalmak helyzete egyre kedvezőtlenebbé vált, a Finnországgal fegyverszünetet kötő Szovjetunió a németek kiszorítására utasította a finneket. A lappföldi háború (Lapin sota) során a német csapatok Rovaniemiből is a felperzselt föld taktikáját alkalmazva vonultak vissza: a főbb közlekedési útvonalakat és a hidakat felrobbantották, a várost gyakorlatilag porig égették, becslések szerint az épületek 90 százaléka megsemmisült. A korábban – részben Svédországba – kimenekített, a háború után visszatérő lakosokat füstölgő romhalmaz várta, a hajdani városból csak a kémények maradtak meg.
Ez a látvány fogadta a neves finn építészt, Alvar Aaltót (1898–1976) is, amikor 1945-ben megbízták a város újjáépítésével. Aalto azonban a leégett várost lehetőségnek tekintette, és egyrészt olyan, délnyugati tájolású lakóépületeket építtetett, amelyek igazodnak Rovaniemi és Lappföld éghajlatához, másrészt úgy tervezte újra a város alaprajzát, hogy az megőrizze a város eredetileg is rénszarvasagancsra emlékeztető ágas-bogas utcarendszerét.
Aalto nemes egyszerűséggel ráillesztette a domborzatra egy rénszarvasfej körvonalát, kiemelve a táj természetes formáját, valamint a főutak és a vasútvonal nyomvonalát – a futballstadion lett a rénszarvas szeme. Bár az építész nagyszabású tervei nem valósultak meg maradéktalanul, három épülete a mai napig meghatározza Rovaniemi városképét:
az előadó-művészeti és konferencia-központként funkcionáló Lappia-talo;
a városi könyvtár, amelyet az építész egyik legnagyszerűbb műveként tartanak számon; valamint
a városháza, amelyet Aalto halála után a felesége, Elissa Aalto fejezett be.
Alvar Aalto a város makettje mellett – Forrás: visitrovaniemi.fi
Eleanor Roosevelt átlépi a sarkkört
Persze az élelmiszer- és építőanyag-hiány miatt Rovaniemi háború utáni újjáépítése csak rendkívül lassan és nehézkesen haladt. Ezért a város és az észak-finnországi területek az elsők között részesültek az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatala (UNRRA) által nyújtott segélyből. Ennek folyósításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Eleanor Roosevelt, az 1933 és 1945 közötti amerikai elnök Franklin D. Roosevelt özvegye, aki 1950 nyarán a saját szemével is szerette volna látni a háború utáni újjáépítést. A volt first lady ráadásul azt a kívánságát is kifejezte, hogy a város felkeresésekor szeretné átlépni az északi sarkkört. A hálás finnek szűk két hét alatt felhúztak egy faházat, amely idővel mind több látogatót vonzott, és számos politikus is felkereste. Megfordult itt Lyndon B. Johnson amerikai elnök, Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, a jugoszláv Josip Broz Tito és Golda Meir izraeli miniszterelnök.
A nevezetes kunyhó körül később kisebb falu épült ki, amelynek faházai között üzletek és különféle szolgáltatásokat nyújtó épületek, valamint egy postahivatal is helyet kapott; utóbbiban landol minden, a Mikulásnak címzett levél. Az 1985-ben megnyílt Mikulás-falu (angolul Santa Claus Village, finnül Joulupukin Pajakylä) főépületében működik a Mikulás irodája, ahol a szerencsés látogatók fényképezkedhetnek, sőt beszélgethetnek is a Mikulással.
Egy kislányt és édesanyját fogadja a Mikulás a finn Lappföldön, Rovaniemi közelében található irodájában, 2024. november 16-án – Fotó: Jonathan Nackstrand / AFP
A világháború után a semmiből újjáépített Rovaniemi ma Lappföld tartomány székhelyeként fontos egyetemi város, a régió kereskedelmi, közigazgatási és oktatási központja élénk sport- és kulturális élettel – nem mellékesen pedig 1974 óta Veszprém testvérvárosa.
[Források: Szíj Enikő: Finnország (Panoráma, 1979); Anssi Halmesvirta: Finnország története (Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002); Guardian, Wikipedia, Santa Claus Village]
