Amikor Wiley Post először repülőgépbe ült, a repülés még alig néhány éves technológiának számított. Mire meghalt, már a világ egyik legismertebb pilótája lett: rekordokat döntött, egyedül repülte körbe a Földet, kísérletezett a nagy magasságú repüléssel, és olyan felszereléseket fejlesztett, amik a későbbi űrruhák előfutárainak számítottak. Mindezt úgy, hogy fél szemére vak volt.
Post Texasban született, de Oklahomában nőtt fel, és már fiatalon nyilvánvalóvá vált, hogy nehezen viseli a hagyományos kereteket. Az iskolát hetedik osztály után otthagyta, viszont teljesen lenyűgözték az első repülőgépek. Az első világháború idején pilótaképzésre jelentkezett, és ott sokkal jobban teljesített, mint az iskolában. Mire azonban sor kerülhetett volna a bevetésére, a háború véget ért. Csalódottan az olajiparban kezdett dolgozni, és éveken át különböző fizikai munkákat végzett. Egy olajfúrótornyon történt baleset azonban teljesen megváltoztatta az életét. Egy fémdarab a szemébe csapódott, és elveszítette a bal szemét.
Az eset után egész életében szemkötőt viselt, ami később a védjegyévé vált. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy a baleset után jelentős biztosítási összeget kapott, amiből megvette első repülőgépét. A legtöbben azt gondolták volna, hogy fél szemmel nem lehet komoly pilótakarriert építeni. Post azonban szinte hihetetlen módon tökéletesen alkalmazkodott a helyzethez, és a mélységérzékelés hiánya sem akadályozta a repülésben. Nem sokkal később személyi pilótaként kezdett dolgozni egy oklahomai olajmágnás, F. C. Hall mellett.
Hallnak volt egy különösen gyors Lockheed Vegája, ami a Winnie Mae nevet kapta. A gép később legendává vált, Post pedig gyakorlatilag minden fontos rekordját ezzel állította fel. Először megnyerte az amerikai országos légi versenyt, rekordidő alatt repülve Los Angelesből Chicagóba. Nem sokkal később azonban már ennél jóval nagyobb célt tűzött ki maga elé: Harold Gatty navigátorral együtt elhatározta, hogy megdöntik a világ körüli repülés rekordját. Long Islandről indultak, és több kontinensen átrepülve végül valamivel több mint nyolc nap alatt értek vissza az Egyesült Államokba.
A teljesítmény világszenzáció lett, Post azonban nem elégedett meg vele. Két évvel később újra nekivágott a világ körüli útnak, ezúttal teljesen egyedül. Ez akkoriban elképesztően veszélyes vállalkozásnak számított. A repülőgépek megbízhatatlanok voltak, az időjárási előrejelzések kezdetlegesek, a navigáció pedig sokszor inkább becsléseken alapult. Post ezért különböző saját fejlesztésű megoldásokkal próbálta növelni az esélyeit. Használt egy primitív robotpilótát és egy rádióalapú navigációs rendszert, emellett pedig egy egészen bizarr módszerrel próbálta megakadályozni, hogy elaludjon repülés közben: egy kulcsot kötött az ujjára, ami leesett volna, ha elbóbiskol.
Az út során majdnem lezuhant Alaszkában, amikor eltévedt, és kényszerleszállást hajtott végre. Végül azonban sikerült befejeznie az utat, és saját rekordját is megdöntötte: valamivel kevesebb mint nyolc nap alatt repülte körbe egyedül a Földet. Post ekkor már az amerikai repülés egyik legnagyobb sztárja volt. Meghívták a Fehér Házba, találkozott Herbert Hoover és Franklin D. Roosevelt elnökkel is, és megkapta a Distinguished Flying Cross kitüntetést. A rekordok azonban nem érdekelték annyira, mint az új technológiák. A harmincas évek közepén a nagyobb magasság kezdte foglalkoztatni.
Akkoriban még alig tudtak valamit arról, hogyan reagál az emberi test extrém magasságban, és a legtöbb pilóta egyszerűen elvesztette az eszméletét oxigénhiány miatt. Post ezért saját nyomásálló repülőruhát kezdett fejleszteni. Az általa marslakóruhának nevezett felszerelés egyszerre emlékeztetett búvárruhára és középkori páncélra: hatalmas fémsisak, vastag kesztyűk és bőrből készült csizmák tartoztak hozzá. A ruha lehetővé tette volna, hogy a pilóták akár 15 ezer méteres magasságba is emelkedjenek, akkoriban ilyen magas repülés szinte elképzelhetetlennek számított. A fejlesztések később az űrruhák és a modern nagy magasságú repülőfelszerelések előfutárainak bizonyultak.
Post ezután új tervvel állt elő: légi postai és személyszállító útvonalakat akart létrehozni Alaszkában. Ehhez egy különleges repülőgépet épített, amire úszótalpakat szerelt, hogy vízről is fel tudjon szállni. Az első utak egyikére magával vitte jó barátját, Will Rogers színészt és humoristát, aki akkoriban az Egyesült Államok egyik legismertebb médiaszemélyisége volt. Az alaszkai bozótos felett azonban eltévedtek. Egy kisebb vízfelületen leszálltak, hogy tájékozódjanak, majd újra felszálltak. Nem sokkal később a motor leállt, a gép pedig egy mocsaras területre zuhant. Mindketten meghaltak. Wiley Post ekkor mindössze 36 éves volt, Rogers 55.
Post már életében is legendás figurának számított az amerikai repülés történetében. Az amerikai National Aviation Hall of Fame később beválasztotta minden idők legnagyobb pilótái közé, és sokan ma is úgy tartják, hogy a modern repülés egyik legvakmerőbb és leginnovatívabb alakja volt.
(Forrás: Adventure Journal)
